"Felfüggesztették az alkotmányt. Azt mondták, átmenetileg"

  • - kg -
  • 2019. november 18.

Sorköz

Ma 80 éves Margaret Atwood, a jeles alkalomra jelent meg magyarul A Szolgálólány meséje folytatása. A Testamentumokban újabb erős mondatok várhatók.

„Aztán felfüggesztették az alkotmányt. Azt mondták, átmenetileg. Még csak zavargások sem voltak az utcákon. Az emberek éjszakára bezárkóztak az otthonukba, és lesték a tévét, várták az útmutatást. Ellenség sem volt, akire mutogathattak volna.”

A fenti mondatok A Szolgálólány meséjéből, a ma 80 éves Margaret Atwood 1985-ben megjelent regényéből – szaknyelven: disztópiájából – valók, de a szerző elrettentő szép szavai szállóigévé csak mostanában váltak. Különösen angol nyelvterületen, s különösen azután, hogy egy darabig úgy tűnt, Boris Johnsonnak valóban sikerül felfüggesztenie a brit parlamentet. Nem rajta múlt, hogy nem sikerült.

false

Egy szó mint száz, mint azt sokan hosszú írásokban kimutatták, a napi hírek felzárkóztak Atwood Gileadjának harminc éve megalkotott világához. Nem lehet azt mondani, hogy ne szólt volna jó előre a kanadai író, más kérdés, hogy ezt hányan hallották meg akkoriban. A Guardiannek adott interjújában (nagyon várjuk, hogy lapunknak is adjon egyet!) el is mondta, hogy '85-ben a fogadtatás nagyjából kimerült a könyvkiadója által szervezett megjelenési partiban.

Ehhez képest a legnagyobb titoktartás közepette készült folytatás, a Testamentumok londoni fogadtatása a békés, boldog és a Brexitet még nem ismerő Harry Potter-i időket idézte. Csakhogy most nem varázslótanoncnak öltözött rajongók, hanem vörös köpenyes, fehér főkötős szolgálólányok álltak sorba, hogy a megjelenés nulladik órájában, már éjfélkor kézhez kaphassák az első könyvhöz képest 15 évvel később játszódó folytatást.

A kritikusok ugyan nem öltöttek köpenyt és fejkötőt (vagy ha mégis, arról egyelőre nem kaptunk hírt), de a szakmai fogadtatás nem is lehetett volna kedvezőbb, hiszen még hivatalosan meg sem jelent, amikor Testamentumok felkerült a Booker-díj jelöltjeinek long listjére.

A sztoriból természetesen nem maradhat ki a tévésorozat sem, amely számtalan új rajongót szerzett A szolgálólány meséjének, s bár azt hihetnénk, a tévés verzió (mert korábban már készült egy mozifilm is) indította arra Atwoodot, hogy újra felvegye a Gileádba vezető fonalat, ez nem így történt. A Testamentumokat még azelőtt kezdte írni, hogy a szériát bemutatták.

A „miért éppen most”-ról  így nyilatkozott: „Hosszú időn át távolodtunk Gileadtól, de aztán visszafordultunk és közeledni kezdtünk felé. Úgyhogy nagyon is időszerűnek tűnt”.

A Testamentumokat Csonka Ágnes fordította, a Jelenkor adta ki

(Boritókép: Margaret Atwood a 2017-es Frankfurti Könyvvásáron; Wikipedia)

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."