"Felfüggesztették az alkotmányt. Azt mondták, átmenetileg"

  • - kg -
  • 2019. november 18.

Sorköz

Ma 80 éves Margaret Atwood, a jeles alkalomra jelent meg magyarul A Szolgálólány meséje folytatása. A Testamentumokban újabb erős mondatok várhatók.

„Aztán felfüggesztették az alkotmányt. Azt mondták, átmenetileg. Még csak zavargások sem voltak az utcákon. Az emberek éjszakára bezárkóztak az otthonukba, és lesték a tévét, várták az útmutatást. Ellenség sem volt, akire mutogathattak volna.”

A fenti mondatok A Szolgálólány meséjéből, a ma 80 éves Margaret Atwood 1985-ben megjelent regényéből – szaknyelven: disztópiájából – valók, de a szerző elrettentő szép szavai szállóigévé csak mostanában váltak. Különösen angol nyelvterületen, s különösen azután, hogy egy darabig úgy tűnt, Boris Johnsonnak valóban sikerül felfüggesztenie a brit parlamentet. Nem rajta múlt, hogy nem sikerült.

false

Egy szó mint száz, mint azt sokan hosszú írásokban kimutatták, a napi hírek felzárkóztak Atwood Gileadjának harminc éve megalkotott világához. Nem lehet azt mondani, hogy ne szólt volna jó előre a kanadai író, más kérdés, hogy ezt hányan hallották meg akkoriban. A Guardiannek adott interjújában (nagyon várjuk, hogy lapunknak is adjon egyet!) el is mondta, hogy '85-ben a fogadtatás nagyjából kimerült a könyvkiadója által szervezett megjelenési partiban.

Ehhez képest a legnagyobb titoktartás közepette készült folytatás, a Testamentumok londoni fogadtatása a békés, boldog és a Brexitet még nem ismerő Harry Potter-i időket idézte. Csakhogy most nem varázslótanoncnak öltözött rajongók, hanem vörös köpenyes, fehér főkötős szolgálólányok álltak sorba, hogy a megjelenés nulladik órájában, már éjfélkor kézhez kaphassák az első könyvhöz képest 15 évvel később játszódó folytatást.

A kritikusok ugyan nem öltöttek köpenyt és fejkötőt (vagy ha mégis, arról egyelőre nem kaptunk hírt), de a szakmai fogadtatás nem is lehetett volna kedvezőbb, hiszen még hivatalosan meg sem jelent, amikor Testamentumok felkerült a Booker-díj jelöltjeinek long listjére.

A sztoriból természetesen nem maradhat ki a tévésorozat sem, amely számtalan új rajongót szerzett A szolgálólány meséjének, s bár azt hihetnénk, a tévés verzió (mert korábban már készült egy mozifilm is) indította arra Atwoodot, hogy újra felvegye a Gileádba vezető fonalat, ez nem így történt. A Testamentumokat még azelőtt kezdte írni, hogy a szériát bemutatták.

A „miért éppen most”-ról  így nyilatkozott: „Hosszú időn át távolodtunk Gileadtól, de aztán visszafordultunk és közeledni kezdtünk felé. Úgyhogy nagyon is időszerűnek tűnt”.

A Testamentumokat Csonka Ágnes fordította, a Jelenkor adta ki

(Boritókép: Margaret Atwood a 2017-es Frankfurti Könyvvásáron; Wikipedia)

Figyelmébe ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Halk, mély morgás

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

 

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.

Feltétlenül, de nem mindenképpen

A németek sohasem fogják megbocsátani a zsidóknak Auschwitzot – hangzik egy ismert, vitatott eredetű bon mot. Mint sok más általánosításban, ebben is lehetett igazság, amíg maguk a tettesek és a nácikkal együttműködők értelmezték úgy bűneiket, hogy a végén valahogy mégis a zsidók legyenek a hibásak. Gyermekeik és unokáik azonban már elfojtás vagy kivetítés nélkül tekinthettek a népirtásra, és vonhatták kérdőre felmenőiket.

Szerelem és politika

„Ötvenegy éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Tánczos Gábor, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, a Győrffy kollégium volt tagja, ismert publicista. A pedagógián kívül behatóan foglalkozott a NÉKOSZ történetével és a romániai magyar kultúrával.”

 

Előrehozott 2026

Olyan intenzitással történnek az események a magyar belpolitikában, hogy immár felvethető: Orbán rendszerét akár a 2026-os választások előtt is le lehet váltani. Ideje hát gondolkodni ilyen forgatókönyveken is.