Kedves Olvasónk! A Sorköz Olvasni muszáj sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket. És élvezik!
Ez a kis könyvecske a Magvető irodalmi útikalauzok sorozatában jelent meg december elején. Szajbély Mihály irodalomtörténész, Csáth monográfusa és Hicsik Dóra könyvtáros, a Szabadkai Városi Múzeum munkatársa állította össze. A képes útikalauz Szabadkán tartott bemutatóján Szajbély Mihály azt mondta, aki ott lakik, Csáth kicsit fanyar, kicsit ironikus nézőpontjából szembesülhet a várossal. Aki pedig turistaként érkezik Szabadkára, annak segítséget nyújt a könyv a város bejárásához, hiszen térképeket is mellékeltek a kötethez.
Ha tehát a kezünkbe vesszük ezt a mindössze 86 oldalas, korabeli fotókkal gazdagon illusztrált könyvet, a belső borítón máris elkezdhetjük az olvasást, jobban mondva a kötet nézegetését: elöl Szabadka 1901-es, hátul a mai térképét találjuk. A Kossuth utcából (a belváros egyik sétálóutcája) Korzo lett, az Eötvös utca Strosmajerova, a Bajai út Bajski put, a Szent István tér, Szabadka voltaképpeni központja Trg Republike. Itt áll a ma is impozáns, lenyűgöző városháza, amiről Csáth azt írja a könyv címadó novellájában:
„Óriási lesz, és modern stílus, amit ízléses ember nem sajnálhat eléggé. A kis teret be fogja tölteni, és reá fog nehezedni a házakra körös-körül, mint egy hatalmas tyúk, amelyik szakajtón ül.”
Pedig ez a gyönyörú szecessziós épület a történelmi Magyarország talán egyik legszebb városházája.
Csáth Géza, a város szülötte, egy angol lordot kalauzol Szabadkán a szóban forgó elbeszélésben, amit, ahogy az alcíme jelzi, Szomory Dezső stílusában írt meg. Attól tart, nincs semmi érdemleges a városban. („Nekünk, lord, nincs múltunk, fiatalok vagyunk (...). A szabadkai polgároknak a XVIII. és a XIX. században nem volt pénzük ahhoz, hogy szép házat építsenek.”) Mégis végigmennek a városon, és az író „idegenvezetése”, leírásai olyan útvonalat és információkat adnak, ami alapján tényleg ma is be lehet járni Szabadkát úgy, hogy minden nevezetességét, érdekességét lássuk.
(Mi magunk is ezt tettük a kétezres évek elején, amikor rendszeresen megfordultunk a városban. Nemcsak baráti, hanem szakmai kapcsolatok fűztek oda; gyakori vendégek voltunk konferenciákon, könyvbemutatókon. Nyaranta néprajzi gyűjtéseken, kutatásokban vettünk részt a környékbeli településeken, szociológusokkal, muzeológusokkal, természetvédőkkel laktunk együtt a közeli Ludasi-tó partján lévő táborban. Szabadka és Szerbia életének kaotikus évei voltak ezek: akkor bukott meg a Milosevic-rezsim, néhány évvel később, Zoran Djindjic meggyilkolásával a törékeny szerb demokrácia. Szabadkán mégis pörgött az élet. Hihetetlenül élvezetes volt belecsöppenni az ottani multikulturális közegbe, megtapasztalni a helyi mindennapokat. Tudtuk, hol lehet a legjobb bureket enni, hol a legfinomabb a pjelskovica, mikor van Lajkó Félix-koncert az egykori Népszínház épületének előcsarnokában, milyen kiállítás van éppen a városi múzeumban. Persze felkerestük Csáth Géza szülőházát is.)
A könyvben a Szabadka „szépségeiről” mellett Csáth egyik legismertebb novellája, A varázsló kertje is helyet kapott, valamint két írása Palicsról (Emlékirat eltévedésemről, Emlékezések, álmok, naplójegyzetek Palicsról). A Palicsi-tó melletti település az Osztrák-Magyar Monarchia kedvelt fürdőhelye volt, villamosvonal kötötte össze Szabadkával. Csáth Géza is megemlíti, hogy „elmentem villanyoson iskolába”. Palics a polgári család nyugalmát jelentette: fás parkok között épült szecessziós villákat, a nagymamát, a gondtalan gyermek- és kamaszkort. „Délután kinn a zöldben olvasunk és heverünk. (...) Néha teniszezünk, sokat csónakázunk (...).” Ezek a hangulatok úgy villannak fel Csáth Géza írásaiban, mint a korabeli milliő, a „boldog békeidők” tűnő pillanatai. Mint azok a megfakult fényképek, amelyek a fürdőhely szépségét mutatják a könyvben.
Szabadka és Palics ma is elválaszhatatlan egymástól. A villákból mára hotelek, panziók, resortok lettek, a szabadkai főtéren a városháza előtt a McDonald's jellegzetes M betűje hirdeti a közeli gyorséttermet. A korabeli épületek között, az utcákon barangolva azonban most is felfedezhetjük Szabadka szépségeit.
Csáth Géza: Szabadka szépségeiről. Képes útikalauz. Magvető, 2022, 86 oldal
