Olvasni muszáj

Csáth Géza idegenvezetést tart Szabadkán

Sorköz

Különös séta a városban, családi pillanatok a 19. század végi-20. század eleji Palicsról. Az író Szabadka szépségeiről című útikalauzát mutatjuk be irodalmi rovatunk Olvasni muszáj című sorozatában.

Kedves Olvasónk! A Sorköz Olvasni muszáj sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket. És élvezik!

Ez a kis könyvecske a Magvető irodalmi útikalauzok sorozatában jelent meg december elején. Szajbély Mihály irodalomtörténész, Csáth monográfusa és Hicsik Dóra könyvtáros, a Szabadkai Városi Múzeum munkatársa állította össze. A képes útikalauz Szabadkán tartott bemutatóján Szajbély Mihály azt mondta, aki ott lakik, Csáth kicsit fanyar, kicsit ironikus nézőpontjából szembesülhet a várossal. Aki pedig turistaként érkezik Szabadkára, annak segítséget nyújt a könyv a város bejárásához, hiszen térképeket is mellékeltek a kötethez.

Ha tehát a kezünkbe vesszük ezt a mindössze 86 oldalas, korabeli fotókkal gazdagon illusztrált könyvet, a belső borítón máris elkezdhetjük az olvasást, jobban mondva a kötet nézegetését: elöl Szabadka 1901-es, hátul a mai térképét találjuk. A Kossuth utcából (a belváros egyik sétálóutcája) Korzo lett, az Eötvös utca Strosmajerova, a Bajai út Bajski put, a Szent István tér, Szabadka voltaképpeni központja Trg Republike. Itt áll a ma is impozáns, lenyűgöző városháza, amiről Csáth azt írja a könyv címadó novellájában:

„Óriási lesz, és modern stílus, amit ízléses ember nem sajnálhat eléggé. A kis teret be fogja tölteni, és reá fog nehezedni a házakra körös-körül, mint egy hatalmas tyúk, amelyik szakajtón ül.”

Pedig ez a gyönyörú szecessziós épület a történelmi Magyarország talán egyik legszebb városházája.

 
Fotó: Narancs.hu

Csáth Géza, a város szülötte, egy angol lordot kalauzol Szabadkán a szóban forgó elbeszélésben, amit, ahogy az alcíme jelzi, Szomory Dezső stílusában írt meg. Attól tart, nincs semmi érdemleges a városban. („Nekünk, lord, nincs múltunk, fiatalok vagyunk (...). A szabadkai polgároknak a XVIII. és a XIX. században nem volt pénzük ahhoz, hogy szép házat építsenek.”) Mégis végigmennek a városon, és az író „idegenvezetése”, leírásai olyan útvonalat és információkat adnak, ami alapján tényleg ma is be lehet járni Szabadkát úgy, hogy minden nevezetességét, érdekességét lássuk.

(Mi magunk is ezt tettük a kétezres évek elején, amikor rendszeresen megfordultunk a városban. Nemcsak baráti, hanem szakmai kapcsolatok fűztek oda; gyakori vendégek voltunk konferenciákon, könyvbemutatókon. Nyaranta néprajzi gyűjtéseken, kutatásokban vettünk részt a környékbeli településeken, szociológusokkal, muzeológusokkal, természetvédőkkel laktunk együtt a közeli Ludasi-tó partján lévő táborban. Szabadka és Szerbia életének kaotikus évei voltak ezek: akkor bukott meg a Milosevic-rezsim, néhány évvel később, Zoran Djindjic meggyilkolásával a törékeny szerb demokrácia. Szabadkán mégis pörgött az élet. Hihetetlenül élvezetes volt belecsöppenni az ottani multikulturális közegbe, megtapasztalni a helyi mindennapokat. Tudtuk, hol lehet a legjobb bureket enni, hol a legfinomabb a pjelskovica, mikor van Lajkó Félix-koncert az egykori Népszínház épületének előcsarnokában, milyen kiállítás van éppen a városi múzeumban. Persze felkerestük Csáth Géza szülőházát is.)

 
Szabadka főtere 1911-ben, szemben a Szentháromság-szobor, jobbra a Barátok temploma tornyai
Fotó: FORTEPAN / Magyar Bálint

A könyvben a Szabadka „szépségeiről” mellett Csáth egyik legismertebb novellája, A varázsló kertje is helyet kapott, valamint két írása Palicsról (Emlékirat eltévedésemről, Emlékezések, álmok, naplójegyzetek Palicsról). A Palicsi-tó melletti település az Osztrák-Magyar Monarchia kedvelt fürdőhelye volt, villamosvonal kötötte össze Szabadkával. Csáth Géza is megemlíti, hogy „elmentem villanyoson iskolába”. Palics a polgári család nyugalmát jelentette: fás parkok között épült szecessziós villákat, a nagymamát, a gondtalan gyermek- és kamaszkort. „Délután kinn a zöldben olvasunk és heverünk. (...) Néha teniszezünk, sokat csónakázunk (...).” Ezek a hangulatok úgy villannak fel Csáth Géza írásaiban, mint a korabeli milliő, a „boldog békeidők” tűnő pillanatai. Mint azok a megfakult fényképek, amelyek a fürdőhely szépségét mutatják a könyvben. 

Szabadka és Palics ma is elválaszhatatlan egymástól. A villákból mára hotelek, panziók, resortok lettek, a szabadkai főtéren a városháza előtt a McDonald's jellegzetes M betűje hirdeti a közeli gyorséttermet. A korabeli épületek között, az utcákon barangolva azonban most is felfedezhetjük Szabadka szépségeit.

Csáth Géza: Szabadka szépségeiről. Képes útikalauz. Magvető, 2022, 86 oldal

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.