Demeter Szilárd: "A kortárs magyar irodalom jelentős része öncélú, nem irodalom, hanem irodalmi mutatvány"

  • narancs.hu
  • 2022. augusztus 4.

Sorköz

A PIM főigazgatója megint kifejtette véleményét a magyar irodalom helyzetéről. De elmondta azt is, hogy dolgozik egy kreatívipari adózási forma előkészítésén.

A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója az Indexnek adott interjút arról, hogy a megszorítások miként érintik vagy nem érintik az általa lefedett kulturális területeket és a megkezdett projekteket.

Azon túl, hogy elmondta, a PIM működése biztosítva van, itt senkit sem kell elbocsájtania, de az ingatlanfejlesztéseik "standby" módban vannak. Akárcsak az Országos Széchényi Könyvtár költöztetésének régi terve, arról ugyanis Demeter szerint jelen pillanatban nem beszélnek, hogy mikor kerülhet végleges helyére az OSZK. A digiztalizási program viszont a szívügye, úgyhogy azt próbálja gyorsítani.

Demeter említette azt is, hogy továbbra is szem előtt kellene tartani a racionalizálást, mert sok a párhuzamos struktúra. Kiemelte: "A stratégiai cél mindig ugyanaz, a taktika módosulhat, reagálva arra, ami épp változik. Szerintem a mostani nehézségek olyan változásokat hozhatnak, amikhez eddig nem tudtunk, vagy mertünk hozzányúlni", később hozzátette, hogy abban sem biztos, hogy szükségünk van ennyi kulturális intézményre.

Arról, hogy a Petőfi Kulturális Ügynökség komoly összegű ösztöndíjrendszere miként tud működni továbbra is, elmondta, hogy évi ötszázmillió forintból támogatják különféle ösztöndíjakkal a kortárs magyar szerzőket. Nagyjából száz alkotóról van szó. Elmondta, hogy ezek az ösztöndíjak a következő évben is lesznek: "megküzdöttem értük, a kétezerhuszonhármas költségvetési csomagban is benne maradtak."

Kifejtette azonban, hogy a magyar irodalom eladhatóságát a legkevésbé sem látja derűsen: 

"A szerzők jelentős része azt gondolja magáról, hogy csak azért nem világhírű, mert magyarul alkot. Ez sajnos – legalábbis az én szigorúan személyes véleményem szerint – nem igaz. Nádas Péteren kívül nincs headlinerünk, tehát olyan szerzőnk, aki a világ legszűkebb irodalmi elitjéhez tartozhatna. Ezt azért merem ilyen kategorikusan kijelenteni, mert a nagy hazai kiadók sem tudnak az első vonalban is versenyképes szerzőt ajánlani. Vannak persze íróink, akiket lehet építgetni, de ez még mindig nem az első vonal" - magyarázta, hozzátéve, hogy szerinte azért nincsenek világszínvonalú íróink, mert "nem a saját történeteinket írjuk".

"A kortárs magyar irodalom jelentős része öncélú, nem irodalom, hanem irodalmi mutatvány, és amikor ezt mondom, az egész Kárpát-medencében és a diaszpórában gondolkodom. A világirodalom is hasonló állapotban van."

"A legjobb fokmérője ennek, hogy a költők, írók egykori megmondó szerepét ma a stand up komikusok vették át. Abban reménykedem, hogy most, amikor Európában beüt az energiaválság, felértékelődik a könyv, mint kultúrahordozó. Éltem a Ceausescu-diktatúra alatt, és megtapasztaltam, hogy petróleumlámpa fényénél is élvezhető egy jó könyv" - tette hozzá.

Arra, hogy a könyvek is drágulnak, elmondta, hogy igyekeznek fejleszteni és elérhetőbbé tenni a könyvtári szolgáltatásokat.

A kata-törvény kapcsán arról beszélt, hogy éppen megpróbál úgy előkészíteni egy kreatívipari adózási formát a szakmai szervezetekkel, hogy azt képviselni tudják a kormány előtt. Erről elmondta, hogy ez egy kata-jellegű adóforma lehetne, melyre a teáor-szám alapján a kreatív terület szereplőire vonatkozna, olyan adóhányadot meghatározva, amely az szereplők tébéellátását és nyugdíját is garantálná.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.