Olvasni muszáj

Egy tétova, kezdő kertész füveskönyve, ami az életről szól

Sorköz

Szerethető, könnyű könyv a Tihamér füveskönyve, és nemcsak a kertészkedésről szól, hanem mindenről, ami az életben lényeges. Mihály Marci kötetéről F. Szabó Emese írt az Olvasni muszáj-sorozatban.

Nincs igaza Kafkának, amikor azt mondja: „Azt hiszem, csak olyan könyveket szabad olvasnunk, amelyek mardosnak és furdalnak. Ha az olvasott könyv nem sóz egy jót a fejünkre, hogy ébredjünk, minek azt akkor egyáltalán kézbe venni?” Nincs igaza, mert vannak például ezek a félnapos könyvek, amelyeket el lehet olvasni, amíg a gyerek a medencében pancsol, vagy amíg a szakrendelésen ülünk, vagy amíg várjuk a repülőt. Szóval amikor könyv híján csak lennénk, mint a gyümölcs. Az egyik kedvencem nem is félnapos, hanem félórás, egy perverzióba hajló, morbid képregény. Hogy könyv, valójában csak kivitelezés kérdése.

Tihamér füveskönyve viszont tényleg könyv, még akkor is, ha illusztráció is van benne. Tizenkét fejezet és egy rakás betű.

Nyilván mind kezdtünk már bele olyan tevékenységbe, amihez egyáltalán nem értettünk, de valamiért mégis elkezdtük, majd sok száz munkaóra és sok százezer forint után már nem tudtunk szabadulni tőle. Nálam ilyen a barkácsolás, Tihamérnál pedig a kertészkedés. Lényeges különbség, hogy én még nem írtam meg az Így barkácsolnak a városlakó hülyék című könyvet, ellenben Tihamér megírta ugyanezt kertészkedés témakörben. Ez tehát a kiindulópont. Senki sem hal meg (kivéve néhány paradicsomot meg a gyomokat), senki se támad fel (kivéve a csokoládémentát és az aranyvesszőt), és úgy általában nem történik semmi egyéb azt leszámítva, hogy Tihamér próbálkozik.

 
Mihály Marci: Tihamér füveskönyve - Amitől a fű sem nő
Forrás: Open Books 

Tizenkét fejezet, tizenkét hónap, márciustól márciusig. Szállnak a magok, bólogatnak és dőlnek a palánták, kínosan nem nő semmi, aztán vadul minden nő, valami olyan is, amit Tihamér biztosan nem ültetett. Sokáig nézte, hogy vajon mégis mi lehet, talán gyom, de nem annak néz ki, majd rájön, hogy a komposztba dobott tökmag sarjadt ki. Szóval lett valami korlátozottan ehető tökféléje is. A nashi körte termőre fordulásához még várni kell pár évet. Rövid, lazán összefüggő bekezdések sora.

Valójában sokkal jobban járt volna anyagilag, ha elballag a boltba és szépen megvásárolja a cukkinit, tököt, dinnyét, paradicsomot és paprikát ahelyett, hogy kínlódik velük.

De hát a hobbikertészkedés nem a gazdaságosságról szól, hanem minden másról. A teremtésről, a gondozásról, a várakozásról.

Hogy a szellemi munkát végző bekoszolja a kezét és végre csinál valamit. Még akkor is, ha a kertészetekben és a szomszédnál is minden sokkal jobban néz ki. Egy kicsit mind Tihamérok vagyunk.

Mihály Marci: Tihamér füveskönyve - Amitől a fű sem nő. Open Books, 2023, 159 oldal. 4999 Ft

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.