Sorköz

Az a morális dilemma, amelyet a fölháborodott Márai a maga részéről egyértelműen eldönt rövid bejegyzésében, a Závada-művet is végigkíséri

A rendszerváltást megelőző évek egyik leg­izgalmasabb fejleménye volt a közelmúlt magyar történelmét tabudöntő merészséggel, erős személyességgel tárgyaló, az oral historyt, azaz a kortársi visszaemlékezéseket középpontba állító történelmi dokumentumfilm műfaj (újjá)születése és méltó közönségsikere.

Beyoncé tematikus gyorstalpaló klipjei és a #MeToo-mozgalom médiavisszhangja után nem kérdés, hogy a feminizmus mára hívószóvá vált, eladható trendként kapták fel a könyvesek éppúgy, mint a mainstream magazinok. A gyerek- és ifjúsági könyvkiadás is nyitottabbá vált a téma iránt: az Esti mesék lázadó lányoknak sikere után a kiadók sorban jelentkeznek kifejezetten a női egyenjogúságot feldolgozó jó és kevésbé jó könyveikkel.

Az első magántulajdonú könyvesbolt, a pozsonyi úti Láng Téka szeptember 1-jén ünnepli 30. születésnapját. Rédei Éva mesélt az indulásról, a fennmaradásról és a személyességre alapozott üzletpolitikáról.

A régvolt időkről, távoli vidékekről és a kenyerüket ponyvaírással kereső férfiakról szóló mendemondák szerint Conan, a barbár alakja akkor jelent meg először Robert E. Howard (1906–1936) lelki szemei előtt, midőn a Weird Tales magazin magaslatait ostromló szerző Texas állam déli vidékein poroszkált, ahogy ő fogalmazott: „a tortilla, az enchilada és az olcsó spanyol borok nagykereskedelmi mennyiségű fogyasztása céljából”

Vannak rég bevett kollektív képzeteink, amelyeknek a jelenben ugyan már nem­igen jut szerep, ám amint a múltról gondolkozunk, rögtön magától értetődőnek és nélkülözhetetlennek tetszenek. Ilyen, még csak segédfogalommá sem halványult, masszív idea például a múzsa: a nő, aki a szerelmével vagy akár a puszta létezésével remekművek megalkotására ihleti a férfit.

A vers nem szerepel Nádasdy Ádám Verejték van a szobrokon című, Válogatott és új versek (1976–2009) alcímű kötetében. Először a Zelki János ötletéből született Már nem sajog című könyvben jelent meg 1994-ben, amely a koncepció szerint József Attila – objektív okokból kortárs költők által megírt – öregkori verseit tartalmazta.

A sors úgy hozta, hogy egy újvidéki ösztöndíj alkalmával olvastam Keresztesi József Inverz Ophelia című és Eltávolító gyakorlatok kezdőknek és haladóknak alcímű kötetét. Így óhatatlanul a kötet harmadik része érintett legközvetlenebbül: Wrocław – Egy napló árnyéka.

Festőtábor Szarvason a kilencvenes években: nulla jövőkép, csupa lógás és iskolakerülés. Tizenöt évesen udvart söpör apja marhatelepén. Szeghalom, kollégiumi magány, az első írások. Sárkányfű generáció, Flipper Öcsi és egy karrier indulása – csupa ilyesmiről beszélgettünk.

Beillene-e egyfelvonásos színdarabnak az Ibizán készült kormánybuktató Strache-videó? Mit hozott a #MeToo Ausztriában? Kell-e tartania a politika dühétől annak a magyar színháznak, amely bemutatja A királyi úton című új, Trump ihlette darabját? Ezekről kérdeztük a Nobel-díjas osztrák írót.

Mi az oka annak, hogy a bartóki zene gyakran egy darabjaira hullott világ disszonáns harmóniáját adja vissza?

Képregény-történelmi vonalon is erős kiadvány.

Az állami erőirodalom térnyerése és az ellenzékinek tartott írószervezetek kivéreztetése miatt éles viták zajlanak a Szépírók Társaságában: hogyan őrizhető meg a hitelesség és tartható felszínen a társaság?

Egy ódon sváji ház rejtette az Antoine de Saint-Exupéry világhírű regényéhez készült rajzokat.