"Az Orbán-rezsimnek skalpokra, átállítható művészekre van szüksége"

Az állami erőirodalom térnyerése és az ellenzékinek tartott írószervezetek kivéreztetése miatt éles viták zajlanak a Szépírók Társaságában: hogyan őrizhető meg a hitelesség és tartható felszínen a társaság?

A Bodor Ádámot, Nádas Pétert, Parti Nagy Lajost, Spiró Györgyöt, Závada Pált is a tagjai között tudó Szépírók Társaságában komoly viták zajlottak a közelmúltban:

• Mennyire kell az SZT-nek a kiemelt állami írószervezetekkel szemben megfogalmaznia önmagát? Mi a társaság elsődleges célja?
• Az érdekképviselet vagy egy értékközösség fenntartása?
• El lehet-e menni nyugodt szívvel az állami PIM-be felolvasni?
• De az is kérdés, hogyan viseli a szervezet az állami forrásoknak a lassú kivéreztetéssel egyenértékű következetes csökkentését.

A friss Magyar Narancsban erről a vitáról olvashatnak részletes beszámolót. Ízeltő a cikkből:

„A tagság felelős és aktív része azt az utat keresi, hogyan lehet ma fenntartani egy fontos kulturális intézményt, és közben autentikusnak maradni. Azt hiszem, ez a kihívás további belső konfliktusokhoz fog vezetni, de én azokban már nem akartam részt venni” – mondja az egyik nemrég kilépett tag, Szűcs Teri irodalomtörténész és kritikus. „Az erőközpontosítás azt teszi az irodalommal, amit Schmidt Mária tett a történelmi emlékezettel vagy Palkovics László az MTA-val: szerintem erre határozott választ kellene adnunk.”

Karafiáth Orsolya író és publicista (lapunk rendszeres szerzője) szerint a társaság a megalakulása óta nem volt olyan kiélezett helyzetben, mint most. „Azért fontolgatom a kilépése­met, mert zavar, hogy a viták túl sokszor szólnak a pénzekről, és túl kevésszer az elvekről.“

Gács Anna, a Társaság előző elnöke szerint a Szépírók túlnőtte magát, miközben a források csökkennek: ki kell találni újra, mi ez a szervezet. Gács ugyanakkor megérti azokat az érveket, melyek a társaság fennmaradása a legfontosabb.

A teljes cikkből nemcsak az említett vita rajzolódik ki, hanem a Szépírók fogyatkozó anyagi forrásait is áttekintjük, de az is kiderül, hogy Parti Nagy Lajos aggódik-e a Szépírók hiteléért, ethoszáért. Nem lövünk le nagy poént, ha eláruljuk: a válasz igen. Idézünk egy mondatot Parti Nagy a Narancs kérdésére küldött válaszából: "Az Orbán-rezsimnek pedig skalpokra, átállítható művészekre van, már amennyire, szüksége, akik akarva-akaratlan legitimálják ezt a szoft-diktatúrát."

Vegye a bátorságot, vegye a Narancsot!