rés a présen

„Én sem ebből élek”

  • rés a présen
  • 2021. április 21.

Sorköz

Kellermann Viktória műfordítóval beszélgettünk

rés a présen: Jó pár éve a lengyel fantasy fordítójaként ismertünk meg. Maradt a szerelem?

Kellermann Viktória: Mielőtt tizenöt évesen belemélyedtem volna a beatirodalomba meg a kortársakba, olvastam Tolkient és Pratchettet, aztán egyetemistaként Gaimant és George R.R. Martint, de megmaradtam néhány nagynál. Foglalkoztattak a lények és mítoszok, fantasyre inkább az öcsém szobájából emlékszem. Sejthették, hogy nyitott vagyok a műfajra, mert amikor a kiadó rászánta magát, hogy kiadja Andrzej Sapkowski Vajákját, kezdőként is elfogadtak. Megtetszett a szöveg humora, a feminizmusommal is összeférő világa, a hús-vér szereplők. Ezért is tartottam ki amellett, hogy azért, mert nem klasszikus szépirodalom, még nem engedek a fordítás színvonalából. Lengyelországban komoly rajongótábora van a fantasztikus irodalmuknak, a többnapos fesztiváloktól a kutatóintézetekig mindenhol megtalálta a helyét. Jó látni, hogy olyan kultszerzőit, mint Lem, Sapkowski vagy Jacek Dukaj itthon is olvassák. Ha szerelemről az öt kötet utáni fordítói visszalépésem óta nem is beszélhetünk, mindig büszke leszek erre a sorozatra.

rap: Emiatt fogtál bele a műfordításba?

KV: Pálfalvi Lajos rántott be a Pázmány lengyel szakán – negyedéves koromban, az első kinti ösztöndíjak után adott két fordítást a Nagyvilágba. Csak egy negyvenéves turistaszótáram volt, az albérletbe be sem volt kötve az internet. Engem a naplóíráson és az angol szakszövegfordításon kívül a filozófia szak készített fel a pályára; alapjaiban változtatta meg a szövegekhez és a szavakhoz fűződő viszonyomat. A lengyel menekülőszak lett, aztán az első Krakkóban töltött fél év után szerettem bele. Egyébként gyerekkorom óta foglalkoztatott, hogy lengyel volt a dédnagymamám, de mégsem beszél senki lengyelül a családból.

 
Fotó: Zsiga Pál
 

rap: A műfordító mindig a háttérben van, ez nem zavart sosem?

KV: Annál, hogy az olvasó számára többnyire láthatatlanok vagyunk, egyelőre sokkal jobban zavar, ha a szakmában kezelnek alkotó helyett időnként szolgáltatásként minket. Szerencsére a Vajákkal azt is megtapasztaltam, hogy milyen, amikor felfigyelnek a fordításomra, és hétköznapi olvasókat elméleti vitákra ösztönöz. A legjobban azokat az írótábori projekteket szerettem, ahol egy-egy lengyel és magyar szerzővel együtt dolgoztunk, három egyformán vétójoggal rendelkező alkotóként, és a kész fordításokat is így jelentettük meg. Csak rövid távon működőképes, de eszményi képlet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Dal a farkasoknak

Június 12-én Orbán Viktor exkluzív élő „interjút” adott Menczer Tamásnak a Harcosok Klubja tagjai számára a Fidesz békeharcáról. A miniszterelnök feltehetően úgy vélte, hogy saját online zászlóalja is gondban van, amikor az állandóan háborúban álló békekormány ideájának belső ellentmondását kell valahogyan feloldania azok számára, akiknek ebben a vakhit nem siet a segítségükre.