rés a présen

„Én sem ebből élek”

  • rés a présen
  • 2021. április 21.

Sorköz

Kellermann Viktória műfordítóval beszélgettünk

rés a présen: Jó pár éve a lengyel fantasy fordítójaként ismertünk meg. Maradt a szerelem?

Kellermann Viktória: Mielőtt tizenöt évesen belemélyedtem volna a beatirodalomba meg a kortársakba, olvastam Tolkient és Pratchettet, aztán egyetemistaként Gaimant és George R.R. Martint, de megmaradtam néhány nagynál. Foglalkoztattak a lények és mítoszok, fantasyre inkább az öcsém szobájából emlékszem. Sejthették, hogy nyitott vagyok a műfajra, mert amikor a kiadó rászánta magát, hogy kiadja Andrzej Sapkowski Vajákját, kezdőként is elfogadtak. Megtetszett a szöveg humora, a feminizmusommal is összeférő világa, a hús-vér szereplők. Ezért is tartottam ki amellett, hogy azért, mert nem klasszikus szépirodalom, még nem engedek a fordítás színvonalából. Lengyelországban komoly rajongótábora van a fantasztikus irodalmuknak, a többnapos fesztiváloktól a kutatóintézetekig mindenhol megtalálta a helyét. Jó látni, hogy olyan kultszerzőit, mint Lem, Sapkowski vagy Jacek Dukaj itthon is olvassák. Ha szerelemről az öt kötet utáni fordítói visszalépésem óta nem is beszélhetünk, mindig büszke leszek erre a sorozatra.

rap: Emiatt fogtál bele a műfordításba?

KV: Pálfalvi Lajos rántott be a Pázmány lengyel szakán – negyedéves koromban, az első kinti ösztöndíjak után adott két fordítást a Nagyvilágba. Csak egy negyvenéves turistaszótáram volt, az albérletbe be sem volt kötve az internet. Engem a naplóíráson és az angol szakszövegfordításon kívül a filozófia szak készített fel a pályára; alapjaiban változtatta meg a szövegekhez és a szavakhoz fűződő viszonyomat. A lengyel menekülőszak lett, aztán az első Krakkóban töltött fél év után szerettem bele. Egyébként gyerekkorom óta foglalkoztatott, hogy lengyel volt a dédnagymamám, de mégsem beszél senki lengyelül a családból.

 
Fotó: Zsiga Pál
 

rap: A műfordító mindig a háttérben van, ez nem zavart sosem?

KV: Annál, hogy az olvasó számára többnyire láthatatlanok vagyunk, egyelőre sokkal jobban zavar, ha a szakmában kezelnek alkotó helyett időnként szolgáltatásként minket. Szerencsére a Vajákkal azt is megtapasztaltam, hogy milyen, amikor felfigyelnek a fordításomra, és hétköznapi olvasókat elméleti vitákra ösztönöz. A legjobban azokat az írótábori projekteket szerettem, ahol egy-egy lengyel és magyar szerzővel együtt dolgoztunk, három egyformán vétójoggal rendelkező alkotóként, és a kész fordításokat is így jelentettük meg. Csak rövid távon működőképes, de eszményi képlet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.