Könyv

Irina erkélyjelenete

Declan Donnellan: Színész és célpont

Sorköz

Jól köll spilázni, és kész! – ha igaz, hajdanán ily keresetlen és ízes egyszerűséggel sommázta a színészet lényegét Kiss Manyi, s neki talán tényleg csupán ennyit kellett tennie.

A legtöbb színész számára azonban ennél azért számottevően nagyobb leckét ad fel a választott hivatás gyakorlása: a színrelépéstől a remélten tapsos abgangig, egyenletes lélegzetvételtől a nyílt színi halálig. Annál is inkább, hiszen a színjátszás körül ráadásul történelmi múltú misztifikációk egész serege tenyészik, s korántsem csupán olyan veszélytelenfélék, amelyek a közönség tiszteletteljes elragadtatását szolgálják. Nem, sokszor bizony maguk a színházi emberek is a ködösítés áldozataivá válnak, ami persze nem is csodálható egy olyan közegben, ahol szemre ennyire megjósolhatatlan a siker, és ahol a nézőkre gyakorolt hatás mértéke is épp ilyen bizonytalan.

Túl a Sztanyiszlavszkij-módszeren és még ki tudja, hány egyéb metódus és praktika elterjedésén, 2002-ben a világhírű angol rendező, Declan Donnellan nyújtott páratlanul hasznos segédletet a széles nagyvilág színészei számára. The Actor and the Target című, azóta számos kiadást megérő munkája ugyanis jószerint egy önsegítő kézikönyv világos, célratörő és a hasznos ismétlésektől sosem idegenkedő modorában kínálta fel az ilyen-olyan szerepekkel bíbelődő vagy épp kínlódó olvasóinak a termékeny közelítések, kérdések és technikák egész sorát. Méghozzá úgy, hogy mindeközben a szerző okosan ellenállt a tudományosság csábításának, elméletek helyett megannyi gyakorlatias munkahipotézissel dolgozva.

Immár magyar nyelven is olvasható, és hazai kiadásával éppenséggel a Színművészeti hallgatóinak ajánlott művében Donnellan valósággal hadat üzen a színészet körül hagyományosan és gazdagon burjánzó kártékony meggyőződéseknek és vészes hatású retorikai fordulatoknak. A megnyugtatóan szellemes hangvételű tárgyalás középpontjában majd’ mindvégig a shakespeare-i erkélyjelenetet próbáló Irina áll, a hozzáértő tanácsok túlnyomórészt az ő képzeletbeli színpadi munkáját terelgetik. Méghozzá messzire el az éntől a mindenkori célpont felé, amelyről elmondható, hogy: mindig létezik, „rajtunk kívül van, mérhető távolságban”, „már azelőtt létezik, hogy szükségünk lenne rá”, „mindig konkrét”, „folytonos változásban van” és „mindig aktív”. Ha első pillantásra tán nem tűnne fel, mindez csupa felszabadító erejű hipotézis, amely távolítja a színészt az öngyötrés és az önreflexió csapdáitól, és persze a leblokkolás rettenetétől. De éppígy szabadítja ki a szerző a könyvét olvasó színészt olyan félrevezető (tév)képzetek béklyójából is, mint amilyen az átváltozás-átlényegülés, a jelenlét vagy a szerep jellemének és érzelmeinek felmutatása. Mondjuk, amikor Donnellan megállapítja: „Irina nem változtathatja át magát Júliává. Nem érheti el Júlia »állapotát«, nem verhet »alaptábort« Júlia jellemében.” Vagy másutt: „Ha Irina meg akar mutatni nekünk valamit Júliában, az olyan lesz, mintha értekezést írna a figuráról, vagy hegedűkísérettel próbálná meg nyomatékosítani a saját alakítását.”

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Farkas farkasnak embere

Évszázadok alatt sokat fejlődtek a történetmesélés eszközei, a korábban tűz mellett elmesélt legendákat mára a live-ozás váltotta fel, a westernfilmek pedig valahol a kettő között helyezkednek el.

Ember embernek

A Piroska és a farkasnak van egy olyan változata, amelyben a gonosz farkas hozzá sem tud nyúlni kiszemelt, fiatal áldozatához, mert megégeti a kislány aranykámzsája.

Mert ez műanyag

Előfordul, hogy néhány tárgy megpillantása egy egész, rég eltemetett emléksort hoz elő. Pontosan ezzel ajándékoz meg minket e kiállítás, amely sokkal többet is ad, mint amennyit a címe ígér. Gyermekkori álmainkat hozza közelebb.

Közös pillanataink

  • Erdei Krisztina

A világ sosem volt túl biztonságos hely, ám napjainkban annyi krízishelyzet adódik, hogy a művészet is a gondozás, a gondoskodás fogalma és gyakorlata felé fordult.

Mantrafelhő

A kötet verseit olvasva mintha egy buborékba kerülnénk. De nem abba a fajtába, amely távol tartja a külvilágot, éppen ellenkezőleg. A gömb homorú fala időnként torzítja a kinti látványt, máskor élesebbé teszi a részleteket, aki pedig kívülről pillant ránk, minket láthat torzabbnak akár.

Egy emlékmű emlékei

  • Antoni Rita

Budapest Főváros Önkormányzata 2020 tavaszán indította el a Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című projektjét, amely 2023 tavaszán egy emlékmű átadásával zárul majd az I. kerületben.

Szeretetcsomag

„Van egy fennköltlelkű magyar asszony fenn a Várban, aki minden nap igyekszik egy könnyet letörölni, aki minden hétköznapot is a szeretet ünnepévé igyekszik varázsolni.” Sipőcz Jenő fővárosi polgármester hálálkodott e szavakkal Horthy Miklós nejének, miután a kormányzóné 2500 ún. szeretetcsomagot ajánlott föl az árvák javára.

Letéve

Szakápolási központokban ápolnák a jövőben azokat az idős, állandó orvosi felügyeletre nem szoruló, ám az önálló életvitelre már csak segítséggel képes embereket, akikről eddig jobb híján a kórházak gondoskodtak.

„Hogy visszataláljunk”

Három most futó színdarabban is középkorú, életközepi problémákkal szembenéző nőalakot formál meg, róluk beszélgettünk az egy ideje már szabadúszóként dolgozó színésznővel.

„Az utolsó pillanat”

Haditudósítóként járta évekig a Donbaszt az ukrán és szeparatista oldalon is, az erről szóló könyve az idén magyarul is megjelent. A Donbasz – Nászutas lakosztály a Háború Hotelben az orosz–ukrán konfliktus gyökereiig hatol, s azt is bemutatja, hogy milyen volt az élet az invázió előtt. A szlovákiai szerzővel a kézirata lezárása utáni időkről is beszélgettünk.