Bal kezével a Szerelem bolondjai című regényt írja, jobb kezével az Üstökös című élclapot szerkeszti, a bal lába ujjai között fogott tollal az Igazmondó című néplapon, jobb lábával pedig A Hon című újságon dolgozik. Így ábrázolta 1868-ban, egy évvel a kiegyezés után Jókai Mórt (1825–1904) Karel Klic karikaturista.
Az országosan ismert és tisztelt író ezt a gúnyrajzot akár elismerésnek is vehette, mert tényleg nagy munkabírása volt. Kora reggeltől dolgozott, és a kortársak szerint egyik munka fáradalmait a másikkal pihente ki. A Klic-karikatúrára az már nem is fért föl – talán nem tűnhetett igazán fontosnak –, hogy Jókai 1861-től országgyűlési képviselő is volt. Pedig az idő tájt is számoltak a politikai pártok a celebritások népszerűségével, és azzal, ezt hogyan lehetne valahogyan aprópénzre váltani – derült ki a hódmezővásárhelyi levéltár hétfői rendezvényén. A Levéltári napok című rendezvénysorozatnak ez a napja Jókai Mór és Hódmezővásárhely kapcsolatáról szólt, abból az alkalomból, hogy idén kétszáz éve született az író, és százötven éve választotta a város képviselőjévé. A karikatúrát – több másikkal együtt – ezen az előadáson vetítették ki, Jókait és korát, kapcsolatait, útját és környezetét négy történész, Nóbik Attila, Marjanucz László, Presztóczki Zoltán és Tóth István mutatta be.
A református kisnemesi családban felnőtt, gyerekkorától nyelveket tanuló, érettségizett, jogakadémiát végzett komáromi fiatalember tudatosan készült az írói pályára, és arra, hogy ebből fog élni. Az 1848-as forradalom idején már ismert személy volt: az egyetemi hallgatók azt kérték, hogy számukra Jókai olvassa fel a tizenkét pontot. Tanulságos, hogy vele együtt huszonéves fiatalok tettei nyomán is alakult egy ország sorsa – az még inkább, hogy akik közülük túlélték a szabadságharcot, hogyan gondolkodtak később, a megváltozott körülmények nyomán a közéletről. Jókai, aki a szabadságharc idején a köztársaság eszméje mellett állt ki, a világosi fegyverletétel után több hónapig rejtőzött, előbb egy ideig álnéven írt, és csak 1851-től dolgozhatott saját néven. Ekkortól jó ideig csak az irodalomnak élt.
Jókai Mór szobra (Berecz Gyula, 1937) a Duna Menti Múzeum (Kultúrpalota) előtt
Fotó: Fortepan/Klenner Aladár
Ahogy a körülmények engedték, a politikában is egyre több nézet nyilvánulhatott meg már a kiegyezés előtt is. Amikor Ferenc József 1861. április 6-ra összehívta Budára az Országgyűlést, elfogadtatni a magyarokkal a birodalom működtetésének új elvi alapjait, a testület egyöntetűen elutasította a császár ajánlatát. Vita abból támadt, hogy az elutasításnak mi legyen a módja. Az egyik oldal, amelynek Deák Ferenc volt a vezéralakja, amellett volt, hogy az uralkodónak feliratot kell küldeni, ahogyan régebben szokás volt. Az ellenzők – Teleki László vezetésével – úgy gondolták, a felirattal elismernék, hogy Ferenc József az uralkodójuk, pedig jog szerint a császár nem királya Magyarországnak. Ezért Telekiék szerint határozati formában kell véglegesíteni a döntést, és föloszlatni az Országgyűlést.
Teleki László a döntés előtt öngyilkos lett. Deák Ferenc javaslata nyomán 155–152 arányban a felirati javaslat győzött. Bécs ezt sem fogadta el, a felirat vagy határozat vitája nyomán viszont kirajzolódott a törésvonal a magyar politikában. A Felirati Párt Deák vezetésével, az uralkodó személyét elismerve, de az 1848. márciusi törvényekhez ragaszkodva képzelte el az ország jövőjét. A Határozati Párt a függetlenség elve alapján működött volna. Jókai Mór 1861-ben még a Határozati Párt jelöltjeként nyerte meg a választást Siklóson, de e párt megszűnt, amikor Ferenc József feloszlatta az Országgyűlést. Jókait 1865-ben újraválasztották, 1867-től a határozatiakból alakult Balközép Párt tagjaként politizált mint Tisza Kálmán barátja és harcostársa. 1875-ben a Balközép Párt fuzionált a Deák-féle csapattal, létrehozva a Szabadelvű Pártot, zavart okozva a választók körében. Az egyesülés egyik támogatója Jókai volt.
De mi köze volt Jókainak Siklóshoz? Aztán hogyan keveredett Budapest-Terézvárosba, ahol indulásával és megválasztásával minisztert buktatott? Mit tudott a ma Horvátországhoz tartozó, egykori Baranya megyei Dárdáról, ahol szintén megválasztották? És Hódmezővásárhelyről?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
