Beer Miklós és a Szent Ferenc Szegényei

„Hál’ istennek nem lakunk putriban”

Belpol

Nógrád megyében segít a mélyszegénységben élőknek Beer Miklós nyugalmazott váci püspök alapítványa, amely részese az állami és uniós forrásból működő felzárkóztatási programnak. Sok a hátrányos helyzetű család, a kevés ezen dolgozó szakember erőn felül teljesít – ráadásul e munka eredménye évtizedes távlatban értelmezhető majd.

„Az Úristen úgy irányította az életemet, hogy én ezt feladatul kaptam. A 70-es évek közepétől Esztergom és Visegrád között, Pilismaróton és Dömösön voltam plébános: az egész környéken csak ott élnek cigányok. Húsz évig közelről láttam a küszködésüket. A helyzet az, hogy 90 előtt jobb volt: az elhelyezkedési kötelezettség miatt tényleg dolgoztak, az erdészetnél, mezőgazdasági üzemekben, bejártak Esztergomba. Majd a piacgazdaság címszó alatt elbocsátották őket. Ez a tanulmányaikra is hatással volt. Nógrádban is ez a szomorú jelenség tapasztalható, és harminc év alatt alig történt elmozdulás. A társadalmat kell először felrázni” – mondja Beer Miklós nyugalmazott váci püspök, a Szent Ferenc Szegényei Alapítvány (SZFSZ) elnöke, aki szerint az egyik legnagyobb probléma a többségi társadalom, közte a hívők közönye; az emberek elfordítják a fejüket, ha szegénysorban lévő romákat látnak.

Az egykori püspök az egyházban is csalódott; sok hívő gondolkodik úgy a mélyszegénységben élőkről, hogy ő aztán nem tehet arról, hogy az a szerencsétlen épp oda született. „A templomban azt mondják, cigány az én padomba ne üljön! Én pedig azt szoktam mondani cinikusan: a cigány családokat könnyebb rávenni arra, hogy fel akarjanak emelkedni, mint a jóléti társadalmat érzékenyíteni.”

Beer Miklós az alapítványával részt vesz a sok tízmilliárd forintból, részben uniós támogatásból működő, 2019-ben indult Felzárkózó Települések (FeTe) szegénységfelszámoló programban, amelyet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) koordinál. (Lásd: A jó szándék kevés, Magyar Narancs, 2024. augusztus 28.) Az SZFSZ a nógrádi Szalmatercsen és Ságújfalun lát el szolgálatot; e településeken egy-egy ún. Jelenlétház működik, ahol a munkatársak a hátrányos helyzetű családokat segítik.

Az a siker, ha ők is akarnak

Kora délelőtt találkozunk Beer Miklósékkal Ságújfalun. A Jelenlétház udvarán bútorokat pakolnak, ezeket kisteherautóval szállítják majd el egy rászoruló családhoz. Később Szalmatercsen egy fiatal pár beköltözését segítik. A térség hátrányos helyzetű, a két település között fekvő Karancsságban az MMSZ lát el szolgálatot. A Jelenlétházakban minden olyan problémát megpróbálnak orvosolni, amelyek egy itteni családban felmerülhetnek: adósságrendezés, jogi tanácsadás, prevenciós oktatások. Zajlanak például baba-mama klubok, felkészítik a kismamákat az anyaságra. A három településen más-más arányban, de főleg a roma származásúak vannak többségben. A FeTe az ország 300 leghátrányosabb helyzetű településén próbál segíteni, de a felzárkóztatás szempontrendszerét nem ismeri Beer Miklós sem.

A környéken az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés igen gyatra; ezen a helyzeten javítana az az egészségügyi kisbusz, amely hetente-kéthetente megy a településekre. Távorvoslás zajlik: orvos nincs jelen, a helyben elvégzett vizsgálatok adatait a munkahelyén elemzi digitális kapcsolaton keresztül. A busz felszereltségének köszönhetően komolyabb vizsgálatokra, így például ultrahangozásra is lehetőség van.

Ságújfalun az általános iskola közvetlenül a Jelenlétház mellett van. Az alapítvány alkalmaz pedagógusokat, köztük fejlesztő pedagógusokat is, mivel sok a sajátos nevelési igényű gyerek. Általános és középiskolásokkal egyaránt foglalkoznak, korrepetálják, érettségüknek megfelelő önismereti tréningekbe vonják be, igyekeznek orientálni őket. Adott esetben felszerelést adnak, így például az egyik tanuló nemrég kapott egy laptopot, hogy el tudja végezni a tanulmányait. A Jelenlétházba Szentes Attila polgármester is beugrik: bosszúsan meséli, hogy 2013-ig az önkormányzat üzemeltette az iskolát, aztán átkerült a tankerülethez. Addig 217 gyermek tanult itt, ami egy ezerfős településen igen magas szám, és azt mutatja, hogy máshonnan is jöttek Ságújfalura. A létszám mára 132 főre csökkent, és „hála” az államosításnak, ma már nem jut annyi energia az iskolára, mint korábban. Szinte minden gyermek továbbtanul, de akad egy-kettő, aki nem jut el a nyolcadik végéig sem. Az alapítvány munkatársai elismerik, hogy vannak családok, amelyekkel nagyon nehéz. Már az is komoly energiát igényel, hogy egyáltalán eljussanak a gyerekeik az iskolába, sokszor úgy kell összeszedni őket. Ha jelentkeznek az alapítványnál, biztos, hogy több figyelmet igényelnek, mint a többiek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.