Este sietsz haza, sűrűn esik a hó, az ég, az utcalámpák és a hold fénye arany és sötétkék keretbe vonja a hópihék táncát. A házak mellett, ahogy elhaladsz, be-bepillantasz a földszinti ablakokon, mindenhol a karácsonyi készülődést látod, itt már égnek is a gyertyák a fán, amott anya épp behozza a pulykát, az öregúr a kapualjban fázósan összehúzza magán a kabátját. Hangos csilingeléssel eltrappol melletted egy lovas szán, talán maga a Télapó ült a bakján, vagy az Elmúlt Karácsonyok Szelleme… te is összehúzod magadón fázósan a nagykabátot. Talán a karácsony az az alkalom, amelyre gondolva a mindenhonnan összeszedett képzeteink leginkább összekeverednek a saját emlékeinkkel, nosztalgiáinkkal, estleges vágyképeinkkel. És ebből a mindenhonnan összeszedettségből a „mindenhonnan” legnagyobb részét az irodalom és persze az irodalom különféle adaptációi foglalják el:
| ||
De a semmi sem az mégsem lehet igaz, mert ha úgy lenne, akkor tényleg csak az eső maradna, a latyak, az állandó csúcsforgalom meg a lökdösődés a plázákban, jobb esetben az ajándékokért.
Nos, pontosan az ilyen „ne így legyen” esetekre találták ki A karácsony nagy könyvét, melyben 24 úgymond ünnepváró úgymond mese szerepel: az elmaradhatatlan Dickenstől – persze, hogy részlet a Karácsonyi énekből – egészen az elmaradhatatlan Love Actuallyig. Ám pontosan ezekben a részletekben bújik meg az ördög, vagyis ebben az esetben ugyebár az angyal. Mert ezek hallatlan igényességgel vannak kiválasztva: soha nem a kézenfekvő, de mindig – tényleg mindig – a leghangulatosabb A Karácsonyi énekből az öreg Fezziwig partija, a Love Actuallyből, dehogy is onnan pedig a Vencel király hajdanán… (Szent karácsony éjjel / Fenn csücsült a vár fokán / Onnan nézett széjjel…)
Dickens mellett Oscar Wilde, Andersen, a Grimm-testvérek, Tolsztoj, Mark Twain, de akár L. Frank Baum vagy Louisa May Alcott művei ugyanazt a célt szolgálják itt, mint egy német népmese, a New York Times háborús beszámolója vagy éppenséggel Tony Ross a felsoroltakkal azonos művészi értékű, most mit szórakozunk: zseniális illusztrációi.
| ||
Azt, hogy a karácsony megmaradjon az olvasó számára valahol a magasban, ahol a legjobb helyen van – és ehhez most a könyvészet is hozzáteszi a magáét, keményfedelű, jól forgatható és egyszerűen kívül-belül szép könyv ez. Az olvasó pedig jelentheti a ténylegesen olvasót, de azt is, akinek még csak felolvasnak belőle.
Minthogy válogatásról van szó, ott ütöm fel, ahol akarom, de mégis az elejétől a végéig olvasva a legjobb. Mert A karácsony nagy könyve valójában nem remekművek részleteinek laza fűzére, hanem önmagában, saját jogán is remekmű.
A cikk először 2019. december 7-én jelent meg oldalunkon.
