Segítünk választani, ha nem tudná, mit érdemes olvasni a karanténban

  • narancs.hu
  • 2020. április 23.

Sorköz

A könyvek a barátaink! A karantén alatt talán az egyetlenek testközelben. Bár a kiadók takaréklángon dolgoznak, csökkentve a friss megjelenések számát, mi nem veszünk vissza: segítünk választani. Itt a legfrissebb Könyvmelléklet 10 oldalon.

Krusovszky Dénes Colson Whitehead sikerkönyvéről, A Nickel-fiúkról írt, Legát Tibor pedig a Bódy életmű kérdéseiről beszél a nagyszabású színes album, a Egybegyűjtött filmművészeti írások 2. című, Zalán Vince szerkesztette könyv apropóján. Cory Doctorow apokaliptikus vízióitól sem mentes Radikálisok című kötetét Svébis Bence mutatja be.

“Mi a kommün, ez a Szfinx…” - kérdezte még Marx. Tényleg, mi volt? 72 nap: “ambíciózus és tragikus, nagyszerű és esendő kísérlet”? László Ferenc Balázs Gábor Párizs, szabad város - 1871 című hiánypótló történeti munkáját mutatja be.

Philippe Sandsot Köves Gábor kérdezte. A szerző könyve, amiről John le Carre is lelkendezett, a Kelet-nyugati utca története négy szálon fut. “Addig értettem, hogy valaki ír egy könyvet a Lembergben született, hőn szeretett nagypapáról, aki nem igazán beszélt az unokának élete e korai helyszínéről. Bárkivel megeshet ilyesmi, még egy elismert brit nemzetközi jogásszal is. De hozzácsapni a nagypapához nem egy, hanem rögtön két Lembergből származó jogászembert, a népirtás és az emberiesség elleni bűntett kategóriáinak megalkotóit? Plusz, a nürnbergi pert? És egy felakasztott főnácit? Meg az ő máig vezeklő fiát? Hát…” - mondja Köves Gábor a beszélgetés után. Sands mesél a könyv keletkezéséről, a népirtás kategóriájával szembeni szakmai aggályokról, apákról és fiúkról és a kilencvenes évek elejének nagy magyar politikusreménységéről, aki '94 környékén még egy decent guy volt - de az emberek, mint tudjuk, változnak.

A Móra kiadó hetven éves történetéről hosszú cikket közlünk, és nem kevésbé hosszú a listánk is, amit szokás szerint Kőrizs Imre gondozott, most a világirodalommal, és meglepő módon főképp női szerzőkkel a fókuszban.

(Nyitóképünkön: Max Barascudts Olvasó szerzetes című festménye, 1900.)

A Könyvmellékletet a friss Magyar Narancsban találja ezer másik pofás cikkel együtt. Mert ha nem könyvet olvas, akkor természetesen Magyar Narancsot. Ne felejtse el a héten (sem) megvásárolni vagy akár előfizetni a lapot!

Ne egyenek cukrot! Vegyenek Magyar Narancsot!

Mi minden van a friss számban? Zavar a kommunikációban, zavar a döntéshozatalban. Biztonságos-e megtartani május 4-ével kezdődően az érettségi vizsgákat?Kinek a felelőssége a diákok, a családtagjaik és a pedagógusok egészségének kockáztatása a járványhelyzetben?Teczár Szilárd okos cikkében megszólal Horn György, az AKG igazgatója és Szabó Zsuzsa, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke is.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.