Ady menyasszonya írt róla riportot, Herczeg Ferenc méltatta költészetét

Sorköz

Csokonai Vitéz Gizella szomorú élete.

1922-ben Az est riportere a Vakok Intézetét látogatta meg. „Legelőször a kefekötőműhelybe vezetett az utunk. A kefekötőműhely munkásai közül két leányra figyelmeztet vezetőm. Az egyik Csokonai Vitéz Mihálynak, a nagy költőnek rokona. – A vakok iskolájában mindketten igen szép műveltségre tettek szert – Csokonai Vitéz Gizella kisasszony maga is költő – jegyezte meg a főtitkár” – írta a riporter, majd a „filigrán termetű, kedves arcú leány” egyik költeményéből idézett: „Én nem látom a csillagok világát, / Pedig a lelkem gyakran ott lebeg. / Te látod mindig, minden alkonyaikor, /S hogy van, hogy meg ne ihleti szived?”. A cikkből megtudhatjuk, hogy Gizella – Csokonai Vitéz Mihály oldalági leszármazottja –, nemcsak a költő munkásságát, de Jókai műveit is jól ismeri.

A Tolnai Világlapja 1931. március 18-i számából

A Tolnai Világlapja 1931. március 18-i számából

 

Két évvel később a Világ című lap találta meg a vak nőt. Dénes Zsófia író, Ady egykori menyasszonya, későbbi életrajzírója látogatta meg a híres költő kései rokonát azzal a nem titkolt szándékkal, hogy valami különlegeset tudhat meg a dédnagybátyról. „Elmentem hozzá, hogy nézzem az arcát, hogy halljam a hangját, hogy valamit mondjon nekem az örök Diákról, a züllött vándorpoétáról, Ady egyenes elődjéről – 'ki fényküllőzött fél magyar eget'. Talán tud valamit Vitéz Gizella Vitéz Mihályról, amit még nem tudok és amit hallanom nagyon érdemes” – írta, de a továbbiakból kiderül, amit sejthettünk: Gizella a rokonság tényén túl nem szolgálhat egyéb információval: „Mi Debrecenből jöttünk Pestre és bár autentikusan, okiratok szerint vagyunk azonos család a Vitéz Mihályéval, de oldalágról származunk, mert sem a költőnek, sem pedig fivérének, a vándorszínésznek nem voltak egyenes leszármazottjai. Korán halt el mind a kettő, Csokonai Mihály, amint bizonyára tetszik tudni, harminckét éves korában, fivére pedig úgyszólván legelső színpadi kísérletei után. Családom birtokában nincsenek se levelek, se kéziratok: a költő teljes írott hagyatékát a debreceni levéltár őrzi” – mondta az akkor 30 éves nő, hozzátéve, hogy kedveli ugyan Csokonai műveit, azonban a kedvence Tompa Mihály. „Én tőlem a szilaj versei nagyon idegenek. Ami természetes, mert nő vagyok és ezenkívül világtalan is. Nagyon szeretem a Tihanyi echóhoz, a Magánossághoz, a Reményhez írt verseit, A lélek halhatatlanságáról irt ódáját. A Lilla-versek közt vannak nagyon bájosak, a Dorottya felüdít, de a bordalok elidegenítenek” – jegyezte meg Gizella, akiről az is kiderült, hogy négyéves korában, orvosi műhiba következtében vesztette el látását, azóta él a Vakok Intézetében, megtanulta a kefekötést, kosárfonást, a varrást és a horgolást. Én kinn, a 'látók' között rosszul érzem magam. Idegen vagyok nekik és ők nekem. Hideg nekem az ő világuk. De itt, a társaimmal, nagyon egyetértek, én itt boldog és valaki vagyok. Hanem amíg ehhez a megnyugváshoz eljutottam, sokat segítettek rajtam a versek. A magam irogatása, a nagy költők és legfőképp Tompa” – mondta Dénes Zsófiának.

1957-ben, az Ország-Világban

1957-ben, az Ország-Világban

 

Csokonai Vitéz Gizellának 1931-ben jelent meg első és egyetlen verseskötete szerzői kiadásban, ám Herczeg Ferenc szerkesztésében és patetikus, kissé túlcsordult előszavával: „Énekel a vak leány ezer szín megsejtett tavaszáról a bűbájos ifjúságnak. Lelke költői magányában oly módon emelkedik az imádott, benső Fény felé, mint a kicsi virág, mely hatalmas életakarattal nyújtózik küzdve az elérhetetlen napsugár után... A vak leány magánya rideg, fénytelen éj, de daloktól hangos tavaszi erdő” – írta Herczeg, de egy félmondatából („sok helyütt művészi hangok csendülnek meg dalaiban”) azért sejteni lehet, hogy Csokonai Vitéz Gizella versei igazából költőjük személye miatt érdekes. A verseskötet nyomán esett rá ugyan némi reflektorfény, egyik versét a rádióban is elmondhatta, de hamar megfeledkeztek róla.

1957-ben már egyik rokona (Csokonai Vitéz Zoltán Keravill-alkalmazott) „hívta ki” az Ország-Világ tudósítóját a Vakok Intézetébe, és az immár „törékeny termetű, fehér hajú” Csokonai Vitéz Gizella ismét tollba mondhatta szomorú, ám tartalmatlannak semmiképp nem nevezhető életét; verseskötete megjelenése után könyvtáros lett, és nyugdíjas napjait is azzal tölti, hogy Braille-írással szépirodalmi műveket másol. „Állandó hallgatója a rádió irodalmi és zenei műsorainak. Arany, Vörösmarty, Ady, Juhász Gyula, József Attila verseinek lelkes rajongója. A szép érzelmeket tápláló szimfonikus zene őrömre deríti” – írta róla az Ország-Világ.

Csokonai Vitéz Gizella 1965-ben halt meg, néhány verse 1992-ben megjelent a vakok és gyengénlátók Óda a fényhez című antológiájában, köztük ez:

 

Vágyam


Szeretnék lenni napsugár,

Melytől virág fakad!

Vagy párjára lelt, kis madár

Zöldelő lomb alatt.

Szeretnék lenni dal szava:

Igaz hitből való,

Vagy anya ajkán égi csók:

Szíveket gyógyító!

Nem vágyom lenni hatalom!

Féktelen kapzsiság,

Nem oly fény, amely bűnre von,

Kincs-szóró balgaság!

Nem vágyom lenni harc, mely öl,

Sem földi győzelem!

Akkor inkább egy sír-virág

Porladó kebelen.

Vagy inkább csak egy rejtett könny

Megtért bűnös szemén,

Vagy beteg ajkán egy mosoly,

Kihez még van remény!

De nem... Ne legyek semmi más...

Békesség legyek én!

Hol béke, ott a szeretet

S áldás annak ölén.

Legyek csend, amely tiszta, szent,

Mely tűr és megbocsát!

Egyedül erre vágyom én,

Mert ez a boldogság.

(Nyitókép: Csokonai Vitéz Gizella az Ország-Világ című lapban, 1957)

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.