Perdöntő irat került elő az új József Attila-kézirat ügyében

Sorköz

Levéltári források szerint hamis a költőnek tulajdonított kézirat elkobzási irata.

A Magyar Narancs csütörtökön megjelenő legfrissebb számában részletesen foglalkozunk a közelmúltban felbukkant, József Attilához kötött kézirattal, és újabb adalékokat közlünk hitelességével kapcsolatban.

Nemrég az antikvarium.hu oldalon árverezni kezdtek egy újonnan felbukkant, József Attilának tulajdonított, 1935. március 8-ai keltezésű, Edit címet viselő kéziratot, illetve ennek mellékleteként egy hivatalosnak látszó papírt, 1945. július 3-ai dátummal. Ez utóbbi annak lenne dokumentuma, hogy a kéziratot egy szótárral együtt, amely Arany Jánosnak tulajdonított ajándékozási bejegyzést tartalmaz, a rendőrség elkobozta Barta Istvántól, József Attila egyik barátjától.

A szótárat külön tételként ugyancsak árverezni kezdték, de a dokumentumok eredetiségét kétségbe vonó szakvélemények miatt időközben mindkét tételt visszavonták az aukcióról. (A kézirat ekkor már több mint két és fél millión, a szótár pedig négyszázezer forint fölött állt.)

Az ügy legújabb fejleménye, hogy a Magyar Narancs megkeresésére Budapest Főváros Levéltárának munkatársai kiderítették: korabeli források egyértelműen cáfolják az elkobzásról szóló papír hitelességét.

Semmiféle adat nem támasztja tehát alá József Attila kizárólag ott említett „Szép remények verses noteszé”-nek a létezését – márpedig éppen ennek a része lett volna az Edit.

Ráadásul a hamisnak bizonyult irat szerint elkobzott szótár bejegyzése („Élj boldogúl! Margitsziget, 1881. júl. 17-én”) sem Aranytól származik: fennmaradt ugyanis a költőtől egy hiteles dokumentum, amely ezt ugyancsak egyértelműen cáfolja.

A József Attilának tulajdonított kézirat a költő Számvetés című korábbi versének egyes szavait rendezi más sorrendbe, de az új szöveg nincs összhangban a költő pályaívével. Az biztos, hogy a hitelessége iránt támasztott igényeknek enyhén szólva nem tesz jót, hogy a dokumentumegyüttes két másik tagja közül a szótárban olvasható buzdítás és dátum egészen biztosan nem Arany kezétől származik (és az aláírás sem látszik hitelesnek), az elkobzási papír pedig a perdöntő levéltári irat fényében biztosan nem eredeti.

További szenzációs részletek a Magyar Narancs csütörtökön megjelenő számában. A lapra már digitálisan is előfizethet!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.