Magyar Narancs: Eddig leginkább színházi vonalon volt ismert színészként, rendezőként, drámatanárként. Első könyve, a Föld 2. Záróvizsga ifjúsági sci-fi. Mi ösztönözte az írói pálya felé?
Gáspár András Gáspár: A gyerekeim inspiráltak. Mikor kicsik voltak, rengeteget kalandoztunk, például a Balaton egy kalóz világ volt számunkra. Aztán, amikor nagyobbak lettek, arra gondoltam, kalandozzunk kicsit nagyobb volumenben, utazzunk együtt az univerzumban. Barnabásnak, Daninak és Biankának kezdtem el írni a sci-fit. De elég aktív volt a pályám, színészként, rendezőként, tévésként is dolgoztam. Így elhúzódott ennek az első műnek a megírása. De valójában soha nem gondoltam volna, hogy írni fogok. Persze, sokat foglalkozom történetek összerakásával, dramaturgiával. 2008 óta dolgozom drámatanárként, a diákjaimmal rengeteg történetettel, szituációval van dolgunk. Színházi alkotóként is számos produkciót hoztam létre: Az ember tragédiájából írtunk musicalt Balázs Ágnes íróval, a feleségemmel, vagy ott van a 26 éve futó Shakespeare Összes Rövidítve (S.Ö.R.), meg a szintén 20 éve műsoron lévő Görögök Összes Cselekedetei (G.Ö.R.CS.). Rengeteg filmet szinkronizáltam. E sok-sok történet az eredője a könyvemnek.
MN: Miért épp ezt a műfajt választotta?
GAG: Nagy élmény volt számomra, mikor 1979-ben 9 évesen láttam a Csillagok háborúját. Magával ragadott a világa, és később is ihletet adott a gyerekeimmel való kalandozáshoz.
| ||
MN: Könyvében a földi élet megmentése a tét. Miért?
GAG: A tét a lét, de amikor a gyerekeimnek elkezdtem írni a regényt, nem úgy indult, hogy majd ilyen komoly dolgokat fogalmazok meg. Azzal kezdődött a sztori, mi lenne ha egy iskola a diákjaival együtt felszívódna az űrben, kipottyanna az univerzum peremén, és ott történnének mindenféle kalandok. De időközben, ahogy éltem a világban, olyasmit is láttam magam körül, amiről azt gondoltam, valahogy a történetem részévé kellene tenni. Beszélhetnék az ózonlyuk kérdéséről, környezetszennyezésről, túlnépesedésről, atomháborúk veszélyéről, és arról, hogy itt minden a szerzésről szól, ez motiválja a fő erőket, amik meghatározzák a bolygónk létét, s mindeközben pusztítjuk a kincset, amit kaptunk, a földi életet. Ha belegondolunk, hogy milyen lehetőséget kapott az emberiség, a civilizáció, és azzal hogyan bánunk, van mit szégyellnünk. Ezt feszegeti a regény mélyebb rétege. A Föld 2. első olvasatban ifjúsági kalandregény, de a felnőtt életem gondolatait, filozófiáit is megpróbáltam beleépíteni, mert egy történet mindig jelenthet többet önmagánál. Remélem gondolkodásra késztet.
MN: A könyv egy része társadalomkritika is.
GAG: Negatív az értékítéletem, de a figyelemfelketés a cél, mindenki vonja le a saját következtetéseit az összkép alapján. Nem tudok, és nem is akarok nem arról a világról írni, amiben élünk. Végletesen hiszek az új generációkban, ők is látják, miben élünk, és bízom benne, hogy megfogalmazzák a saját válaszaikat a különböző problémákra, ezt a hatást szeretném a könyveimmel is elérni. Ifjúsági irodalomnak van felcímkézve az, amit írok, nem véletlenül: az új generációkban megvan a lehetőség arra, hogy kívülről is lássák, miben élünk, lássák az előző generációk „munkájának” az eredményét, és megtalálják a saját válaszaikat, világjobbító céljaikat. A fiatalok energetizálnak, ezért is örülök, hogy velük dolgozhatok, nekik írhatok. De látom a brutális folyamatokat... Több mint 10 éve tanítok drámatanárként, és egyre nagyobb erőfeszítést igényel, hogy azt a kreativitást és szabadságot, ami bennük van, ki tudjam nyitni, mert egyre jobban bezárják a gyerekeket, és ők egyre jobban félnek attól, hogy kreatívan gondolkozzanak, dolgozzanak.
MN: Megidézi a könyvben A legyek urát, olyan mintha az Éhezők viadalára reflektálna, de bibliai utalásokkal is dolgozik.
GAG: Az a vicc, hogy a regény jóval az Éhezők viadala előtt született. Az egész alaphelyzet, hogy
| ||
van egy bolygó, aztán kiderül, hogy egy virtuális környezetről van szó, amiben kalandjáték folyik, ez már 2003 körül rögzítve volt. Amikor megjelent az Éhezők viadala, rácsodálkoztam, hogy kicsit mintha beelőztem volna a kort. A legyek ura szándékos utalás, megidézem azt a világot. Irodalommal foglalkozva nem lehet úgy tenni, mintha nem lett volna előttünk semmi, és csak és kizárólag teljesen új, autentikus dolgokat találnánk ki. Az a kérdés csupán, hogy az ember hogyan szűri át olvasmányélményeit saját magán. Próbáltam a regény egyik kódfejtős szituációjának bibliai történetével, vagy például az alkotmányozás jelenettel is kitágítani a szituációkat, felhívva a figyelmet arra, hogy az a kultúrkör, amiben élünk, azok az értékek, amikkel bírunk, fontosak és megőrzendőek. Próbáltam tágítani kicsit a dimenziókat… Ismernünk kell a múltunkat, a történelmünket, a kultúránkat, és ezeknek a tudatában kell tájékozódnunk a világban. Szerintem minden generációnak létre kell hoznia a saját törvényeit, gondolkodását, filozófiáját, életstratégiáját. Egy dolgot nem szabad: készen átvenni bármit. Nem hiszek a készen kapott dolgokban, mert ily módon egészen brutális rendszerekbe kényszeríthetjük magunkat. Minden egyes generációnak felelőssége van abban, hogy az utána következők hogyan fognak tudni szabadon gondolkodni.
A könyv rendhagyó bemutatója május elején volt, az eseményt itt tekinthetik meg:
„Az emberiség bizalmat érdemel, képes tanulni korábbi hibáiból"
Sci-fi könyvbemutatót tartottak az univerzum peremén. Nemrég jelent meg az eddig elsősorban színészként ismert Gáspár András Gáspár első ifjúsági regénye. A Föld 2 záróvizsga egy különleges utazás története, amelyben középiskolás diákok, érthetetlennek tűnő körülmények között kerülnek egy földszerű bolygóra, ahol nemcsak virtuális és valóságos ellenfelekkel kell megküzdeniük, de saját magukkal is.
