Hogy mikor olvashattunk utoljára új novellákat Bodor Ádámtól? Nem is évekkel, de gyakorlatilag évtizedekkel ezelőtt. Nem véletlen tehát, hogy az idei könyvfesztivál egyik legjobban várt eseménye a kortárs magyar kispróza élő klasszikusának a könyvbemutatója volt.
Bodor Ádám új kötetének hét novellája, pontosabban „abszurd balladája” (ahogy a fülszöveg nevezi az írásokat), a jól ismert bodori ízekkel kecsegtet, de ott lapul valami meglepetés is bennük. A kötet címe talányos és egyben végletekig lecsupaszított: Sehol. Ugyanakkor pontos is: hiszen Bodornál mindig a seholban járunk és a sohában, miközben jól tudjuk, ez mifelénk nagyon gyorsan át tud fordulni itt és mostba. A pletykák szerint a szerző eredeti címötlete az volt, hogy Lektűr, ami tényleg váratlanul hatna a Bodor-életmű lektűrszerűnek nemigen mondható eddigi tablója előtt.
| ||
Szerzőnk még 2011-ben, a Verhovina madarai című regénye megjelenése után beszélt a Narancsnak kedvenc műfajáról: „csak úgy zárójelben jegyzem meg – és ez egy kicsit akár ellentmondhat az előbbieknek –, a novellát a regénynél nemesebb és nehezebb műfajnak tartom, kicsit emlékeztet ez a szimfonikus mű és a kamarazene viszonyára. Továbbmenve, hála a magyar nyelvnek, amely szeret előzékenyen idegen eredetű szavakat kvázi szinonimaként szókincsünkbe beemelni – legalábbis az én értelmezésemben –, különbséget teszünk elbeszélés és novella között is, amennyiben az utóbbi artisztikusabb írói szemléletben fogant.”
„Újabb variációk végnapokra” – olvassuk a kiadói ajánlóban, de az apokaliptikus hangulatok mellett a szerző különleges humorára sem árt felkészülni. A kötetet ma délelőtt mutatták be a könyvfesztiválon, egyszóval még ropogósan friss a Sehol. A Sorközön mindjárt el is olvashatnak belőle egy erős részletet.
null
null
