Knausgård rájött, hogy eladta a lelkét az ördögnek

Sorköz

Állítása szerint egyfajta flowban írta a szöveget, csak úgy áradtak belőle az érzelmek.

Amikor kiderült, hogy a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége a norvég sztárszerző, Karl Ove Knausgård lesz, olvasói nemre és korra való tekintet nélkül egy emberként aléltak el. Még azok is, akiktől egyébként távol áll a rajongói attitűd. Van valami megmagyarázhatatlanul vonzó az irodalmi celebként is létező szerzőben, épp úgy, mint hatkötetes szóáradatában.

Karl Ove Knausgård - a tökéletes irodalmi termék

Az idei Könyvfesztivál díszvendége a világhírű norvég szerző, a csütörtökön megjelenő Narancsban benézünk a Knausgård-jelenség mögé. Hat kötetes regénysorozata, a Harcom, az utóbbi évek legnagyobb nemzetközi irodalmi sikere lett, pedig nem szól többről, mint önmagáról. A napokban jelenik meg a regényfolyam negyedik kötete magyarul, a szerző pedig Budapesten vendégeskedik.

Szerencsés is az északi kortárs irodalmi atyaúristen érkezésének időzítése, hisz’ magyarul épp a Könyvfesztiválra jelent meg Harcom című regényfolyamának negyedik része. Így az olvasóknak már az eddigi három kötet alapján van némi, vagy talán nem kevés benyomása az íróról és akár hiperrealisztikusnak is nevezhető művéről, miközben korántsem vagy csak hallomásból tudható, miféle kitárulkozást rejtenek még további kötetei.

„Az irodalom fontosabb, mint a jó hírnév" - Karl Ove Knausgård író

Immár magyarul is olvasható az utóbbi évek legnagyobb irodalmi szenzációjának, a norvég szerző regényfolyamának első kötete, a Halál (Harcom 1.). Az eredeti cím (Min Kamp) még erősebben idézi a Mein Kampfot. A hatkötetes, 3600 oldalas mű főszereplője egy Karl Ove Knausgård nevű pasas, akinek önmagával és környezetével folytatott átlagos küzdelmei erősen rímelnek az író életének alakulására.

Jó lenne azt mondani, hogy a fesztivál megnyitó beszélgetése Knausgård és Bősze Ádám között kivételes volt, felülmúlta a várakozásaimat, de az igazság az, hogy túl sok meglepetést nem tartogatott a pódiumbeszélgetés. Rendben volt, de azért semmi extra jelzőt nem fűznék hozzá.

Knausgård jött, látott, és mindennek ellenére elbűvölte az érdeklődő közönséget. Volt, aki azt emelte ki élőben látva az ünnepelt írót, hogy „milyen magas”, míg akadt olyan, aki a könyvei borítójáról visszanéző barázdált arcú, gondterhelt, búskomor (?) férfi képmását hiányolta.

false

 

Fotó: MTI

Ez alkalommal is elmondta, nem számított rá, hogy sikeres lesz, arra meg végképp nem, hogy ennyire. Mindez nem volt része a tervének. Így ezek után igazi kihívást jelent számára írónak lenni. Ez is a sajátos harca, a küzdelem része. Ám ezt már egészen biztos, hogy nem fogja megírni, mert ma már nem kezdene bele életrajzi könyvfolyama megírásába. Túlságosan kemény volt.

Elmondása szerint nagy felismerés volt, amikor rájött, hogy „eladta a lelkét az ördögnek”.

Írói kulisszatitokként arról mesélt, ami részleteiben könyvéből is kiderül, hogy konkrétan újra meg újra rá kellett magát vennie az írásra, ám amikor már belelendült, azt érezte, hogy semmi mást nem akar csinálni. „Olyan volt, mintha a mennyországban lettem volna, nem volt szükség belső motivációra.”

Arról is sokat nyilatkozott már, hogy amikor befejezte a Harcomat, megkönnyebbülést érzett:akkor már nem kell írónak lennie. E munka miatt számára évekig pótolta az irodalom az életet. A regény befejezésével vissza kellett térnie a való életbe.

Állítása szerint egyfajta flowban írta a szöveget, csak úgy áradtak belőle az érzelmek.

További műhelytitkokként megosztotta, hogy lényegében csak az első és az utolsó kötet az, amit konkrétan szerkesztettek, a többit úgy hagyták, ahogy megírta. Először a kutya címet akarta adni a kötetsorozatnak, majd Argentína lett volna, mint álmai országa, ahová aktuálisan vágyott. De aztán beszélgetett valakivel Hitlerről és a Mein Kampfról, elmondta a szerkesztőjének az ötletét, mi lenne, ha ezt a címet kapná a könyve.

A szerkesztő persze nem volt oda a gyönyörtől, de Knausgård végül mégis így döntött. Méghozzá azért, mert kis, hétköznapi harcokról írt, amik az életét alakították, és ez tökéletesen ellentétes mindazzal, amiről Hitler írt egykor. El is olvasta Hitler Mein Kampfját, bár ő nem tudta megvenni a könyvet, egy barátja szerezte meg neki. És épp amikor Izlandra utazott, el akarta kezdeni a repülőúton olvasni, de ráeszmélt, hogy ezt azért talán mégsem kéne.

false

 

Fotó: MTI

Knausgård jelenleg Londonban él, elmondása szerint teljes névtelenségben, amit azért erősen kétlek. Mindenesetre el akart távolodni a múltjától, mert új dolgokat kell tapasztalnia. Kényszerűségből leszokott a dohányzásról, pedig nagyon szeretett cigizni, de majd talán 80 évesen egy nap újrakezdi.

A beszélgetést követően Karl Ove Knausgård megkapta a Könyvfesztivál Budapest Nagydíját, mely ez alkalommal Kányádi Sándor Volna még című kötetének bibliofil kiadása volt. Tóth Krisztina laudációjában magánszégyenről, autoriter apáink hagyatékáról, és személyes Knausgård olvasmányélményéről beszélt megkapóan.

Karl Ove Knausgård szombaton, a Magvető beszélgetésén még mindig elvarázsolhat, 15 órától Szegő Jánossal beszélget majd.

Neked ajánljuk