Könyv

Zadie Smith: Sugallatok

Sorköz

Az első járványhullám New Yorkja: sülnek a banánkenyerek, mindenki a gépekre tapad, valahogy el kell ütni az időt. 

Mintha maga ez a könyv is azért született volna, mert valamit csinálni kell. A szövegek, főleg a füzetke első felében gyakran nem emelkednek túl a karanténcikkeken/víruspublicisztikákon, így nem is hatnak döbbenetes erővel a szerző olyan megállapításai, miszerint őt személy szerint meglepte, hogy milyen „ellentmondásos érzéseket vált ki belőlünk ez az új szabadság és/vagy fogság”.

Mindenkinek máshogy rossz, mereng a szerző, és a kis rosszaktól eljutunk a nagyobb kérdésekig is (például ahhoz, hogy a vírus DNS-e alapvetően gazdasági, gyógyírja pedig a szolidaritás). A kicsikben van – legalábbis Smith számára – az igazi tét, mindig ebben volt a legjobb: ahogy figurákat, szituációkat vázol fel, ahogy kiemel, megformál és új megvilágításba helyez egy-egy groteszk részletet. Így a könyv második felében, a Screenshotokban az ő valódi alakjai (legalábbis azok erős vázlatai) élnek, a kiskutyás nőt vagy a lebegő fiatalembert el tudom képzelni egy későbbi műben is. Aztán ezek az ötletek, feljegyezhető szituációk is elfogynak, a szerző mémet elemez, legvégül pedig valóban mintha csak a felfirkált ötleteit gyűjtené össze. A cím véd: ezek csak első gondolatok, amelyek hirtelen megszülettek. Legalább a második hullámot meg kellett volna várni a publikálásukkal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.