Könyv

Zadie Smith: Sugallatok

Sorköz

Az első járványhullám New Yorkja: sülnek a banánkenyerek, mindenki a gépekre tapad, valahogy el kell ütni az időt. 

Mintha maga ez a könyv is azért született volna, mert valamit csinálni kell. A szövegek, főleg a füzetke első felében gyakran nem emelkednek túl a karanténcikkeken/víruspublicisztikákon, így nem is hatnak döbbenetes erővel a szerző olyan megállapításai, miszerint őt személy szerint meglepte, hogy milyen „ellentmondásos érzéseket vált ki belőlünk ez az új szabadság és/vagy fogság”.

Mindenkinek máshogy rossz, mereng a szerző, és a kis rosszaktól eljutunk a nagyobb kérdésekig is (például ahhoz, hogy a vírus DNS-e alapvetően gazdasági, gyógyírja pedig a szolidaritás). A kicsikben van – legalábbis Smith számára – az igazi tét, mindig ebben volt a legjobb: ahogy figurákat, szituációkat vázol fel, ahogy kiemel, megformál és új megvilágításba helyez egy-egy groteszk részletet. Így a könyv második felében, a Screenshotokban az ő valódi alakjai (legalábbis azok erős vázlatai) élnek, a kiskutyás nőt vagy a lebegő fiatalembert el tudom képzelni egy későbbi műben is. Aztán ezek az ötletek, feljegyezhető szituációk is elfogynak, a szerző mémet elemez, legvégül pedig valóban mintha csak a felfirkált ötleteit gyűjtené össze. A cím véd: ezek csak első gondolatok, amelyek hirtelen megszülettek. Legalább a második hullámot meg kellett volna várni a publikálásukkal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.