Könyv

Zadie Smith: Sugallatok

Sorköz

Az első járványhullám New Yorkja: sülnek a banánkenyerek, mindenki a gépekre tapad, valahogy el kell ütni az időt. 

Mintha maga ez a könyv is azért született volna, mert valamit csinálni kell. A szövegek, főleg a füzetke első felében gyakran nem emelkednek túl a karanténcikkeken/víruspublicisztikákon, így nem is hatnak döbbenetes erővel a szerző olyan megállapításai, miszerint őt személy szerint meglepte, hogy milyen „ellentmondásos érzéseket vált ki belőlünk ez az új szabadság és/vagy fogság”.

Mindenkinek máshogy rossz, mereng a szerző, és a kis rosszaktól eljutunk a nagyobb kérdésekig is (például ahhoz, hogy a vírus DNS-e alapvetően gazdasági, gyógyírja pedig a szolidaritás). A kicsikben van – legalábbis Smith számára – az igazi tét, mindig ebben volt a legjobb: ahogy figurákat, szituációkat vázol fel, ahogy kiemel, megformál és új megvilágításba helyez egy-egy groteszk részletet. Így a könyv második felében, a Screenshotokban az ő valódi alakjai (legalábbis azok erős vázlatai) élnek, a kiskutyás nőt vagy a lebegő fiatalembert el tudom képzelni egy későbbi műben is. Aztán ezek az ötletek, feljegyezhető szituációk is elfogynak, a szerző mémet elemez, legvégül pedig valóban mintha csak a felfirkált ötleteit gyűjtené össze. A cím véd: ezek csak első gondolatok, amelyek hirtelen megszülettek. Legalább a második hullámot meg kellett volna várni a publikálásukkal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.