Szolláth Dávidé a Mészöly Miklós-díj

  • Narancs.hu/MTI
  • 2021. június 11.

Sorköz

Az irodalomtörténész a Mészöly Miklósról írt monográfiájával érdemelte ki az elismerést.

 

Szolláth Dávid kapta az idei Mészöly Miklós-díjat, amelyet pénteken adtak át Szekszárdon. Az elismerést odaítélő Mészöly Miklós Egyesület ügyvezető alelnöke, Szkárosi Endre elmondta, a díjazott a 2020-ban, a Jelenkor Kiadónál, az író születésének centenáriumán megjelent Mészöly-monográfiájával érdemelte ki az elismerést.

Szolláth Dávid irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, a Jelenkor című folyóirat korábbi szerkesztője 1975-ben született Kecskeméten. Doktori disszertációja A kommunista aszketizmus esztétikája címmel a Balassi Kiadónál 2011-ben jelent meg, Bábelt kövenként címmel 2019-ben láttak napvilágot irodalomtörténeti esszéi. Tagja volt annak a csoportnak, amely 2012-ben újra lefordította James Joyce Ulysses című regényét.

     Mészöly-monográfiájáról így írt a Magyar Narancsban Németh Gábor:

     A Mészöly Miklós irodalmi hagyatékát gondozó egyesület 2004-ben alapított elismerést; 2005-től Márton László, Darvasi László, Macsovszky Péter, Cserna-Szabó András, posztumusz Baka István (1948-1995), Péterfy Gergely, Zalán Tibor, Szkárosi Endre, Győrffy Ákos és Borbély Szilárd (1963-2014), Danyi Zoltán, Szabó Róbert Csaba és Lábass Endre, Szvoren Edina és Csabai László kapta meg a díjat.

Az egyesület idén is odaítélte a Mészöly Miklós-emlékplakettet, amelyet ezúttal Ablonczy Anna kapott Mészöly Miklós felesége, Polcz Alaine író (1922-2007) hagyatékának gondozásáért.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.