Sport

Az idén jó volt a vándorhorgásznak. Szigligeten bőséges volt az otellótermés, ráadásul új, térhatású képeket akasztottak ki a diszkóban. Vaskeresztesen ugyan bezárt Európa legnagyobb cumigyára, de virágzik a borkombinát. A Dunában és a Tiszában egyre több a menyhal, és már Pest központjában, a SOTE-klubtól száz méterre is foghat afrikai harcsát az, aki elviseli, hogy a leendő zsákmány a kifogás előtt órákon át a felszínen lebeg, gonoszul tátog és meredten fixírozza a horgászt. ´97-ben a horgászcikk-ipart nem forgatta fel a Tasmán Ördög tavalyi megjelenéséhez hasonló kataklizma, de kétségtelen, hogy igencsak elterjedt pontycsali lett a bojli.

"Mit szólna ahhoz, ha ezüstkarikát rakatnék a köldökömbe?" - kérdezte huncutul a kövér halőrnő, már a kocsmában ülve. Nem tudtam felelni. A tévében éppen a 100-ból 1 című vetélkedő ment, és arra a kérdésre, hogy melyik nép lakhelye a jurta, ketten azt a választ adták, hogy a jugoszlávé.

Hogy süllőt foghassunk, ahhoz ismernünk kell a vizek világát, a süllők szokásait és mindenekelőtt magunkat. A hűbelebalázs módjára kezdett süllőzésben nincs sok köszönet. Magáról a süllőfogás vágyának tárgyáról, a süllőről csak annyit, hogy - Brautigannek, a pisztrángozás jelentős ideológusának ismert kijelentését parafrazálva - a süllő közepesen intelligens fém. A süllő közepes intelligenciája nem késztethet senkit elbizakodottságra, ugyanis az emberek többsége sem intelligensebb a közepesnél. Ugyanakkor viszont - és ez teszi a süllőt azzá, ami - a süllő közepes intelligenciája pont azokból az elemekből építkezik, ami a közepesen intelligens emberek elméjéből hiányzik: ez pedig a kiszámíthatatlanság algoritmusainak gombolyaga. Tehát pontosítunk: a süllő közepes, de ritka intelligenciájú fém, azaz közepesen intelligens ritkafém.

"Olyan hideg volt, hogy a csula megfagyott a levegőben" -mesélte volna később Géza bácsi, öreg mesterünk, ha eljön velünk a rácalmási kőgátakra süllőzni. Géza bácsi azonban egyrészt olyan büdös, hogy senki sem engedné beülni az autójába, másrészt pár hete úgy berúgott, hogy arcra esett a bringájáról, és még mindig csak makogni tud, és plasztikai rehabilitációra jár. Szóval Géza bácsi nem jött el, kapás viszont annál több volt.

Az MTK-Croatia Zagreb-focimeccs első félórájának végén nem volt verekedés a Hungária körúti stadion klubházában. Senki sem nyúlt Somlai Jánoshoz, a TV 2 riporteréhez - állítja Lasz György, az In-Kal Security tulajdonosa. A jelek szerint igencsak paranoid újságíró a jó társaság, a szívélyes bánásmód, az ET-ÜD málna és a sós kisperec ellenére elmenekült a helyszínről, méghozzá annyira szeleburdi sietséggel, hogy eltörte a saját orrát és összeverte az arcát, bontakozik ki az őrző-védő által vázolt történet. A Narancs által zágrábi száműzetésében megkeresett Somlai ezzel szemben kitart amellett, hogy akkreditációja ellenére az in-kalosok brutálisan összeverték.

In dö blúúúú korner, a kéééék sarokban a mi gyönyörűségünk, Erdei Madár Zsolt!!! Kottázni kéne, csúszkál mélyből magasba a kikiáltó hangja, mintha hullámvasutat szereltek volna a Sportcsarnok légterébe, hogy a nép megfelelő hangulatba hajszolva várhassa, hátha nem a mi fiunk fog padlót.

A csali horogra nyársalásakor derült ki, hogy a csajomnak - aki Sanyi (orvhorgász) barátom lánya, s akit két éve ufók látogattak meg - gilisztafóbiája van. A hirtelen kitörő gilisztafóbia tréfás tüneteket produkál -főként azoknak, akik a partról figyelik az eseményeket. A csónakban egyébként is úgy pattogott a feszültség, mint egy csehszlovák damil fárasztás közben, mert Barbara közölte, hogy sohasem csókolózna olyan emberrel, aki fokhagymás főtt disznófejet eszik ebédre.

Gyanútlanul ültem a csónakban. Még nem tudtam, hogy a legkisebb hal kifogóját egy óriási, dülledt üvegszemű, szárított halfejjel jutalmazzák. Ha tudom, inkább belevetem magam a vízbe. Ehelyett meredten figyeltem az úszót, majd bevágtam, elvégre horgászversenyen voltam. A szomszédos ladikban, lehet, hogy a kora hajnali időpont tette, de határozottan úgy láttam, két püspöksüveges, a szokásos jogging helyett aranyhímzéses ornátust viselő versenyző ült, és etetés közben az aszkézis mibenlétét elemezte.

A gyengeelméjű székesfehérvári Fradi-drukker, Kisari szerint mini-Fradi, mert itt játszik a Vincze Ottó öccse, a Gabi; némely országos sajtótermék szerint mini-MTK-nak becézik - Fehérváron viszont még csak mini-Vidinek sem hívja senki a Gázszert, holott játékosállományának fele egykor a régebbi NB I-es csapatban szántotta a gyöpöt.

Mit tud az átlagos városi ember a juhászokról? A juhásznak 1) egész évben nem kell fürödnie, 2) már-már misztikusan szoros kapcsolata van kutyájával, 3) a misztikus kapcsolaton kívül van neki kampós botja meg baromi zsíros kalapja.

Wildalpen rafting-paradicsom, két kemping, több panzió, sportszer-kölcsönzők és éttermek szörföznek az idelátogatók adrenalinhullámain. Mielőtt azonban eljutnánk oda, IQ-tesztet kell kitöltenünk a vasfüggönyt visszasíró osztrák határőrizeti szervek - egy pattanásos, vörös arcú, fontoskodó kamasz - színe előtt. "Rajzoljon egymás után két kört és egy négyszöget", szólít fel az elém rakott tesztlap, amelyen végre bizonyíthatom magyarságteljesítményemet: felolvastatják velem az útlevelem 11. oldalát, és további keresztkérdéseknek vetnek alá, miután nem tudtam kapásból megnevezni az úti célomat, csak széles mozdulatokkal gesztikulálva érzékeltettem velük, hogyan leszek úrrá a zúgókon és örvényeken.

Vége a négy szűk esztendőnek, nincs immár tere a lassan egész szépen megszokott mazochizmusnak (lásd Nick Hornby). A Diósgyőri FC megerősített kerete az első osztályú bajnokságban lép pályára - bár, zárójel nélkül jegyzem meg, hol van az előírva, hogy egy ország futballjában feltétlenül kell első osztály?

Éppen a számhoz emeltem az első falat fokhagymás kecsegét a Dunára néző csárda teraszán, amikor a szomszéd asztaltól felállt egy nagydarab, ismeretlen, baltával metszett arcú, fehér inges férfi; húszdekás pecsétgyűrűvel ékített kezét a velem szemben falatozó Sanyi vállára helyezte, majd keményen rákérdezett: "Megfelelő?" Megállt a szánkban a falat.

A modern idők legnagyobb közép-európai árvize kis híján elsodorta a Szurmay Sándor Műlegyező Baráti Társaság horgászversenyét, de a szakértők a végén csak kifogtak néhány domolykót a Sajóból. A műlegyezők kasztja amúgy sok tekintetben az őskeresztényekre vagy a keményvonalasabb tálibokra emlékeztet, de végül nem esett bántódásom. Azokat a pillantásokat azért nem kívánom senkinek, amiket akkor láthattam, amikor kiderült, hogy gilisztával merészeltem pisztrángot fogni egy patakból. Mintha bikiniben adtam volna egy betétdalt a Hegedűs a háztetőn-ből Damaszkusz főutcáján.