Babos Tímea párosban nyert a Roland Garroson

  • MTI
  • 2019. június 9.

Sport

Babos Tímea és Kristina Mladenovic nyerte meg a női párosok versenyét a francia nyílt teniszbajnokságon.

A vasárnapi döntőben 6:2, 6:3-ra legyőzték a kínai Tuan Jing-jinget és Cseng Szaj-szajt.

A második helyen kiemelt magyar-francia duó remekül kezdte sorozatban harmadik Grand Slam-döntőjét, kétszer is elvette az ázsiaiak adogatását, és 33 perc alatt szettelőnybe került. A folytatásban 2:0-ás vezetésnél az ellenfél brékelt, ám Babosékat ez sem zavarta meg, bátor játékkal 4:1-re és 5:2-re is vezettek, majd Babos kiszerválta a meccset.

false

 

Fotó: Wikipédia

A találkozó 1 óra 10 percig tartott. A kétszeres WTA-világbajnok Babos a 22. tornagyőzelmét aratta párosban, és a tavalyi Australian Open után a második Grand Slam-trófeáját szerezte meg.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.