Most induló biciklitesztjeink nem titkolt célja, hovatovább küldetése, hogy mindenkiből Paul Newmant faragjon. Hogy egyre többen üljünk át a szobányi, pöfögő autóból a jóval kevesebb teret követelő bicikli nyergébe, ezzel is csökkentve ökológiai lábnyomunkat.
Ezt a fontos lépést sokan talán csak azért nem teszik meg, mert a biciklizést megerőltető tornamutatványnak tartják. Pedig aki egy minőségi bringával letekert már ötven kilométert, azt tényleg megcsapja a szabadság mámorító szele és annak felismerése, hogy teste és lelke triplán kapja vissza a befektetett energiát.
| ||
A kerékpártechnika egyébként olyan látványosan fejlődik, hogy a mai bicajokkal a mozgás sokkal inkább élvezet, mintsem fáradságos munka. Ez mindenképpen igaz első tesztalanyunkra, a Csepel egyik legújabb darabjára, a Woodlands Cross 700C 2.1-re.
Nem véletlen, hogy a Butch Cassidy emlékezetes jelenetének kulcsa a zene. Maga a kerékpár is inkább hangszer, mint jármű. A tekerés-suhanás pedig egészen közel áll a zenélés felszabadító élményéhez: a ritmus, légzés, mozgás összehangolásához.
A Woodlands Cross legszimpatikusabb vonása is alapvetően zenei: kiválóan hangolható a különböző terepviszonyokhoz. Crosstrekkingről beszélünk, amelyet pöpec vázgeometriával úgy terveztek meg, hogy mindenféle terepviszonyok között a maximumot nyújtsa. Alapvetően abban különbözik a túrakerékpártól, hogy nincs felszerelve sem sárvédővel, sem csomagtartóval, hogy nehezített terepen is megőrizhesse a mozgékonyságát. Így kevésbé komfortos, viszont minden úttípuson fürge.
| ||
Napi 50 kilométert teszek meg vele két héten keresztül, úgyhogy bőven van idő arra, hogy erényeit és gyengéit felfedezzem. Az agglomerációból reggel betekerek vele a munkahelyemre, majd délután haza. Az útviszonyokat mintha direkt ennek a bringának találták volna ki, hetven százalékban aszfalt, persze tele kátyúval, 30 százalékban murva, sóder, sziklás-köves erdei talaj.
Amit rögtön megszeretek a Woodlandsben, az a remek irányíthatósága. Egyetlen mozdulattal hangolható a különböző útviszonyokhoz. A Suntour NEX MLO 63 mm-es rugózású teleszkópon a lockout könnyen ki-be kapcsolható. Ez nagyon megkönnyíti a terepviszonyokhoz való alkalmazkodást. Kikapcsolva az aszfalton valósággal országúti kerékpárrá avanzsál, elképesztő tempót lehet vele diktálni. A negyven-ötven kilométer/órás sebességet simán és könnyedén ki lehet tekerni, közben végig biztonságban érzi magát az ember a nyeregben. Ez az élmény erdei ösvényen és keményebb terepen a lengéscsillapítással csak fokozódik. A Woodlands ott egyszerre masszív és könnyű, szívós és rugalmas. A Kenda Kross Supreme 700×35c gumik egyedül a Kopaszi-gát sóderén válnak bizonytalanná. A felnik egyébként szélesebb köpenyt is elbírnak, úgyhogy ezt a kis bizonytalanságot egy cserével akár ki is iktathatjuk. És hát a Shimano BR-M355 hidraulikus tárcsafék is óriási szerepet játszik abban, hogy a keményebb terepeken is biztonságosan és gyorsan tudjunk lassítani, legfőképp pedig megállni.
| ||
A bombabiztos fékrendszer mellett a Woodlands legnagyobb erénye, főleg ár-érték viszonylatban (a bicikli 164 900 forintba kerül), a 27 sebességes, 9 fokozatú váltórendszer.
Az első (Shimano Altus FD-M191) és a hátsó (Shimano Alivio RD-M430) váltó összehangoltan teszi a dolgát. Óriási élmény, hogy az egyes fokozatok közötti váltás után nem kell utólagosan finomhangolni. A váltókar útja talán egy lehelettel hosszabb, mint kellene. Az első váltás gyors és precíz, a lánctányérok összehangoltan működnek. Az egyszerű, négyszögtengelyes hajtómű rendesen kiszolgálja a váltórendszert.
A markolat (Paragram Foam) és a nyereg (WAK komfort) több alkatrészhez hasonlóan a Csepel saját márkás terméke. A kettő együtt jól kiegészíti egymást. Különösen a nyereg kidolgozása kellemes meglepetés, fokozza a komfortérzetet.
A hajtás összességében kényelmes. Egyetlen apróság bizonyult olykor zavarónak. A váz szélesebb kialakítású papucsa tagadhatatlanul dizájnos, viszont nagyobb peremű cipőben a sarkam tekerés közben olykor meg-megakadt benne. Amit persze a megfelelő lábtartással lehet korrigálni.
Esztétikailag a Woodlands nagyon vonzó, még a rikító sárga színben is, bár nekem a szürke változat jobban bejön. És bár tagadhatatlan, hogy a Woodlands alapvetően a fiatalabb generáció sportos crosstrekkingje, azért még az ötven pluszos, hátfájós veteránok is simán lenyomnak vele egy Balaton-kört. Na jó, nem egyetlen nap alatt.
