Euro 2004 - Görögország: Kétarcú július

  • Albert Györgyi
  • 2004. július 8.

Sport

Már csütörtökön este elkezdõdött. A máskor zsúfolásig tömött tengerparti korzók, utcák, sikátorok kihaltak: Hellász népe otthon vagy tavernák kivetítõin, a turisták 90 percig szállodai szobájukban, apartmanjukban nézik az elõdöntõt, de a hosszabbítás után mindenki benyomul a kocsmába ünnepelni.

Kos szigete nem bírja az energiatúlterhelést: áramszünet. A tévék vadul próbálják átordítani a generátorok berregését. A pestieknek megszakad a szívük: a cseheket már az átkosban is bírtuk, most meg pláne - ugyanakkor az ember szereti ép bõrrel elhagyni a terepetÉ Ám ha akarod, ha nem: átragad rád a hely szelleme. Pláne, hogy Nikopolidisz remekül véd (meg szexisen õszül). Aztán végképp elszabadul a pokol, amikor a hosszabbításban a Sheffield United egykori játékosa, a görögök védõje (!), Dellasz betalál.

Dionüszosz tombolt azon az éjszakán. Petárdák, tûzijáték, buzuki, szirtaki, szuflaki és ouzo minden mennyiségben... Az utolsó a ház számlájára, mindenkinek. Ha valaki inkább borozott, az oportóból az egyet fizet, kettõt kap járta. A taverna német közönsége csak egy darabig bírta csendben, meghúzva magát. Hamar - nem tudván belenyugodni, hogy most az egyszer nem õk játsszák a döntõt - a görögök német szövetségi kapitányát éltetik: "Sen-sationell Otto Rehhagel! Unser neuer Bundestrainer!"

Péntek

A másnapi lapok tele szegény Nedveddel, akinek, ha idáig nem volt üldözési mániája, most megtudta, milyen a görögök istene. A szerencsétlen - úgy is, mint Európa legjobbja - lázálomként élhette meg, hogy tavaly után, amikor sárgák miatt a padról kellett végignéznie, ahogy a Bajnokok Ligájának döntõjében csapata veszít a Milannal szemben, ezúttal a 37. perctõl ismét csak vágókép lehetett a közvetítésben. Egy véletlen koccanás a görög középpályás Katszuranisszal, és Pavel a fájdalomtól eltorzult arccal jön le a pályáról. Utána az özönvíz. Hiába Baros, Ujfalusi, Koller minden próbálkozása - Poborskyról most ne beszéljünk: tényleg megöregedett -, a görög védelem gyakorlatilag annullálta a bajnokság addig veretlen csapatát. Az elsõ, aki üzenetet hagyott az aranylabdás cseh mobilján: Abramovics. Mi, szlávok, tartsunk össze alapon: "Chelsea, akár már most? Minden megoldás érdekel! Hívj, S. O. S.! Roman." Csak Nedved a megmondhatója, hogy eddig miért hajtotta el az angolokat - most elõször komolyan gondolkodik rajtuk. Állítólag a Chelsea-be tart Campbell is az Arsenalból, ami kb. annyit tesz, mintha otthon valaki a Fradiból igazolna át az MTK-ba. A holland Edgar Davids már az övék. Kluivert ügynöke is egy esetleges angol átigazoláson dolgozik, igaz, õ inkább kisebb klubokban (Middlesbrough?) gondolkodik. Nem tagadja: holland ügyfelének is tele van a töke saját nemzeti tizenegyével. Ha már az átigazolásoknál, a jövünk-megyünknél tartunk: a portugálok utáni vesztes meccs után Van Nistelrooyt megkérdezték a sajtótájékoztatón, hogy igaz-e: átigazol a Realhoz? "Inkább visszavonulnék, semmint a Real! Érthetõ volt a válasz?" A meccsen egyébként fõnixmadárként feltámadó Figo késõbb azt nyilatkozta, hogy ha megnyerik az Eb-t, visszavonul a válogatottságtól. A kupa közelébe sem jutott francia Desailly már be is jelentette, hogy csak klubszinten folytatja, Zidane is gondolkodik. Még soha enynyire nem élesedett ki a klubok és a nemzeti válogatottak közötti érdekellentét. Eközben a Real leköszönõ edzõje, Queiroz elhajtotta Beckhamet a francba, miután az angolok - mostanáig - dédelgetett kedvence klubja rossz edzésmódszereit hibáztatta elsõsorban saját, nyomdafestéket nem tûrõ formájáért. Az új vezetõség is megküldte Beckset: nem biztos, hogy oly nagy szükség lesz rá, Figo majdcsak meglesz nélküle.

Csak a görögök nem pofáznak. Kuss van körülöttük, ha nem csalatkozom: hajtanak, mint állat a napi két edzésen. Rehhagel annyit azért megenged magának, hogy közölje a siker receptjét: a foci csapatmunka, aminek igenis gyümölcse a gyõzelem az elkényeztetett, túlfizetett sztárokkal megtûzdelt válogatottakkal szemben.

Szombat

Otthagyva napfényt és tengert: irány az elsõ nagy képernyõs tévé. Még csak sejteni lehet a késõbbi valóságot: Wimbledon egyik legizgalmasabb, érzelmileg feltétlenül legfelkavaróbb döntõjének lehettünk szemtanúi - többnyire angol turisták társaságában. Az új, imádott csillag, a tizenhét éves, orosz Maria Sarapova viadala a "veterán" Serena Williamsszel (22). Sorsukban sok a hasonlóság. A szibériai sztár - akirõl csak úgy beszélnek: pont olyan, mint egy teniszezni (is) tudó Kurnyikova - Navratilova felfedezettje. A hétéves kislányt apja kísérte el a tengerentúlra, Boliteri híres floridai tenisziskolájába. Éjt nappallá téve dolgozott pincérként, hogy a kezdeti anyagi nehézségeket áthidalják. Eközben felesége - Maria édesanyja - otthon, Oroszországban gürizett. Két évig nem volt pénzük repülõjegyre, nem találkoztak, nem találkozhattak.

Az ellenfél, a kétszeres wimbledoni bajnok is "apja lánya". A csóró, fekete amerikai férfi eleinte kézikönyvekbõl próbálta megérteni a tenisz szabályait, késõbb már Venus és Serena edzéseit irányította. Az amerikai álom megtestesítõje, az amerikai fekete társadalom büszkesége és ünnepelt példa-képe a család. Az athéni olimpia tiszteletére Szép Helénának öltözött fekete párduc egy majdnem végzetes térdsérülés és másik nõvére brutális meggyilkolása után tért vissza sikerei egykori helyszínére. Kemény meló volt mindkét döntõs mögött. Vér, izzadság és könnyekÉ A legszívszorítóbb pil-lanat: az orosz apuka odamegy Williams papához, kezet ráznak, és megölelik egymást: nem volt könnyû a gettóból idáig jutni - õk már csak tudják.

Vasárnap

Sportrajongó legyen a talpán, akinek nem fekszi meg a gyomrát a Tour de France, a Forma-1-es futam, a wimbledoni férfi egyes, valamint az Eb-döntõ egy napon. S mindez 41 fokban. 24 chartergép száll föl reggel Athénból. (Destination: Lisboa) Schumi azért gondoskodik arról, hogy a németeknek is jusson morzsa, öcsi - törött háttal - bejelenti, hogy egy hónap (!) múlva ott folytatja, ahol abbahagyta. Wimbledonban gyõz a papírforma: a svájci Federer simán veri Rodickot, de a díjátvételen biztosítják egymást afelõl, hogy még találkoznak. Bármikor. A szünetekben folyamatosan vetítik az UEFA szóvivõjének bejelentését: nem, nem és nem változtatnak döntésükön, a német Merk vezeti a döntõt. Az addig szimpatikus portugálok felnyomták a bírót, mondván, Rehhagel gyerekkori jó barátja, mi több, legjobb barátja. Oh, istenem: kezezésért sárga jár - még akkor is, ha valaki portugál (Baszinasz).

A kifogástalan görög védelem, a remek-remek Nikopolidisz, és mindenekelõtt a Werder Bremen görög csatára, Angelosz Hariszteasz, amikor a második félidõ 12. percében befejelt Ricardo hálójába...

Tanulság? Abszolút, de minden. Az embernek tényleg vérzik a szíve, amikor Európa tán két legrokonszenvesebb csapata dönti el a végét. Legalább utálná valamelyiket! De vérzik a szíve a házigazdákért, vérzik Eusebióért, aki öregségére jobbat érdemelt volna. Vérzik a szíve Figóért, aki most már csak azért sem játszik tovább válogatott szinten, de - nõi aspektus - akinek "a fenekét, Györgyikém, klónoztatni kéne" (Máthé Erzsinek, a Nemzet Színésznõjének véleménye egy, a szerzõnek adott, két évvel ezelõtti interjújában).

Tanulságos, hogy három hét alatt hogy változik meg egy 65 éves ember portréja. Rehhagelrõl akkor azt nyilatkozta a császár, Franz, hogy a legrosszabb edzõ, akit valaha látott a Bayernnél. A görögöknek megteszi. Olyannyira, hogy állampolgárságot ajánlottak fel neki, és már készül a szobra (ez nem vicc!) Athénban. A németek meg tényleg megkeresték már, de Otto beintett. Jogos. Remélhetõen nem lesz az a pénzÉ

Scolari, a portugálok brazil szövetségi kapitánya pedig elnézést kért a portugál néptõl, a nekik okozott fájdalomért. Két perccel a meccs lefújása után.

Mi jöhet még? Az olimpia - és Görögország divatba jön. Na, nem mintha idáig okuk lett volna a panaszra.

Albert Györgyi

(Tingaki, Kos)

Ui. 1. Minden érintettõl elnézést kérek a cikkben felbukkanó not politically correct megjegyzésekért, de tanúim vannak arra, hogy én tényleg a németeknek drukkoltam.

Ui. 2. Külön köszönet Puskás Ferencnek, Esterházy Mártonnak és Détári Lajosnak, hogy nevük puszta említése miatt nyaralásom 20 százalékkal olcsóbb. A görögök nem felejtik héroszaikat. Örök hála!

10 kérdés, amit a nõk mindig akartak tudni a foci EB-rõl, de soha nem mertek megkérdezni

1. A játékosok miért tûrik be a pólójukat a gatyájukba, ha az ellenfél

játékosai úgyis kicibálják?

2. Ha már így van, ezt miért kell kiakadva - az ellenfél játékosára ujjal

mutogatva - megmondani a bírónak? Komolyan mondom:

mint az ovisok.

3. Mindegyik ugyanahhoz a rossz fodrászhoz - bocsánat, stylisthoz - jár?

4. Hogy csinálják, hogy 9o perc után, csatakosra izzadva is belõve marad

a sérójuk?

5. Ha David Beckham tényleg a legjobb, akkor mégis miért nem?

6. Egy játékos hány tizenegyest hagyhat ki egy Eb-n?

7. Beckham és Figo nem egy csapatban játszanak?

8. A brazilok miért nem jutottak be?

9. Én is annyira öregszem, mint Poborsky?

1o. Elmagyarázná végre valaki a lesszabályt?

Figyelmébe ajánljuk