Geocaching: Mókusok a dobozzal

  • Linder Bálint
  • 2001. szeptember 13.

Sport

Akit kirándulás közben fárasztanak a tájékozódás hagyományos módszerei - mohás fa, más turisták nyaggatása -, és unja, hogy az avarban csak rozsdás babakocsira, Ifa-belsőre lel, az vásároljon egy kisméretű, műholdas helyzetmeghatározó berendezést, egy úgynevezett kézi GPS-t, és menjen műanyag dobozba rejtett kincseket keresni a málnásba. A geocachingnek keresztelt (műfordítók kerestetnek!) posztmodern hobbiban a természetjárás, a high-tech és a gyermeki kincskereső vágy ad találkát egymásnak - június vége óta Magyarországon is. Tájfutók, rókavadászok előnyben. Internet muszáj.

Nagyon ciki, ha egy atombomba nem oda hullik, ahová szánták - vélekedtek a hidegháború vége felé az USA védelmi minisztériumában, és 12 milliárd dollárért létrehozták a Global Positioning System (GPS) nevezetű, 24 műholdból álló globális helyzetmeghatározó rendszert. Aztán, ahogy ez lenni szokott, a technológiát hagyták átszivárogni a civil életbe, ahol a GPS berendezések először főleg a vízi közlekedésben terjedtek el.

A legcivilebb, 100 dollártól kapható, mobiltelefon méretű műholdas

helyzetmeghatározó berendezések négy műhold segítségével

6-10 méter pontossággal képesek meghatározni a Föld bármely pontján - kizárólag szabad ég alatt - a kezelő helyzetét, beleértve a földrajzi hosszúságot, szélességet, az irányt, a tengerszint feletti magasságot és a sebességet is. Különösképp mióta az amerikai kormány engedélyezte a polgári GPS-eket.

"De hogyan lehet majd tömegesen elsózni a kézi készülékeket?" - szorongtak a gyártók, hiszen az a hétköznapokban legfeljebb arra jó, hogy meggyőződjünk róla, a földön hasalva valóban közelebb vagyunk a tenger szintjéhez, mint állva.

Amikor aztán Mulder ügynök az X-aktákban GPS segítségével találja meg a fogságban rejtegetett Scully ügynököt, látótávolságba került a megoldás. Mivel azonban nem lehet a móka kedvéért büntetlenül embereket elrabolni, elrejteni, majd GPS-szel megtalálni, ezért inkább azt találták ki, hogy valaki dugjon el valami "kincset" kedvenc kirándulóterületén a sisnyában egy dobozban, majd tegye fel annak pontos koordinátáit egy erre fenntartott központi oldalon az internetre, a többiek pedig árkon-bokron átkelve, a GPS segítségével találják meg, vegyék ki, és tegyenek bele újat.

A világon ma már 5300 vízhatlan ládika, ún. cache lapul, melyekben mindenütt szériatartozék a regisztrációs füzet és a kincs. Globális hobbi született. Szülőföldjén, Észak-Amerikában terjedt persze leggyorsabban a high-tech kincsvadászat, ott ma már koordinátákból van a kerítés, de Európa is viszonylag hamar eszmélt: Németországban 27, Oroszországban 3, Magyarországon pedig 13 (!) bakancsban megközelíthető, álcázott kincses láda található, ami különösen annak fényében szép eredmény, ha tudjuk, hogy ezzel

lenyomtuk Észak-Dakotát

A felajzott magyar GPS-tulajdonosok a www.geocaching.hu oldalról választhatják ki a számukra vonzó célpontokat. A koordinátákat betáplálják a masinába, az pedig, mint egy nyugdíjas idegenvezető, lassan, de biztosan elviszi őket a célhoz.

Az első ládát itthon, Budapest szomszédságában, az egri vár ostromának hajdani forgatási helyénél dugták el, de ma már vannak célpontok távolabbi helyeken is. A geocaching etikája nálunk is hajszálra ugyanaz, mint bárhol: miután rátaláltunk a cuccra, dokumentáljuk a füzetben ottjártunkat, vegyük ki jutalmunkat, ami általában apró ajándéktárgy, multimédiás CD, kazetta stb., és helyezzük el a sajátunkat. Drogot, fegyvert, pornót, állati vagy emberi ürüléket nem teszünk a dobozba, pénzt viszont nyugodtan - erre a szervezők is világszerte buzdítják a gazdagabb játékosokat. Csokit se dugjunk el, mert az állatok pillanatok alatt kiszagolják, és hazavágják a ládikát, és az alufóliával a gyomrukat is egyben.

Aki bekapcsolódik a játékba, maga is helyezhet el ládikát valami vonzó helyen. Fontos a jó, de nem eltúlzott álcázás: nem jó, ha egy kiránduló úttörőcsapat a hétvégén belebotlik, de kerüljük el, hogy Uri Geller és egy bányavállalat együttes segítségéhez kelljen folyamodni.

"Számos tájfutó szeretett bele a kincskeresésbe" - halljuk Kumin Ferenctől, a jelenleg 40-50 fős, gyorsan gyarapodó hazai "geocaching-társadalom" legaktívabb harcosától, viszont az újszülött hobbi kritikusai is nagyjából ebből a körből kerülnek ki. Van, aki szerint a hatodikosok számára már kötelező szemléleti térképolvasás elsajátítására képtelen, jól eleresztett technokraták szórakozásáról van itt szó, és van, aki szerint semmi új sincs ebben a szórakozásban, mert a 80-as évek rádióamatőr-futóversenyein, az ún. "rókavadászatokon", ahol rövidhullámú vevőkészülékkel az erdőben eldugott adókat kerestek, már megvolt a spanyolviasz.

A geocaching tagadhatatlan előnye, hogy akkor és azzal csinálja az ember, amikor és akivel kedve szottyan. Mivel ott a regisztrációs füzet, nem kell fáradságos munkával a fa kérgébe vésni, hogy "Itt jártunk: Laci, Sanyi, Feri, 2001. szeptember", és aztán ott az izgalom: hátha legközelebb nem Boney M.-CD-t találunk. Hátránya viszont, hogy egyfolytában stírölni kell a GPS-t, ami erdőben erősen rontja a műélvezetet, de jól jöhet, ha a mátrai hőerőmű mellett visz a turistaút. Szórakozásnak kicsit drága a GPS, de ha letétbe helyezzük az árát, a honlap szemléltetője zokszó nélkül kölcsönadja a berendezést.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.