szökik a víz,
Szent István szobra is áll. A kirakodó jellegű rendezvénysorozaton átvergődve, a River Pubban érdeklődünk a pálinkaverseny helyszínéről, és egy szedermártásos csirkemellel megerősödve, a Technika Háza felé vesszük az irányt.
Az előzetes közönségkóstolásra négyszázan jelentkeztek, és a várttal ellentétben nem fulladt botrányos részegségbe a rendezvény, az emberek kulturáltan kóstoltak, minősítettek.
A pálinka mint országimázs-építő hungarikum - hirdette a szimpózium címe, és valóban, a skótok is milyen jól elvannak a viszkijükből, különben meg lehet, hogy dudálhatnának egész nap, a kutya sem ismerné nagyra hivatott nemzetüket.
A Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács meg a MÉTE Szeszipari Szakosztálya is rájött, hogy nem nagyon mehet tovább az a dolog, amit pálinkakészítés címen művelnek ebben az országban, és meghirdette az országos pálinkaversenyt a kecskeméti Hírös Hét keretében, nehogy már azt gondolják az emberek, hogy annak a dolognak, amivel nap mint nap találkoznak a közértek, kocsmák polcain, bármi köze is lenne a pálinkának nevezett italhoz. Ebben a kérdésben már A magyar nyelv értelmező szótára is elég határozott. Pálinka: cukrot, illetve keményítőt tartalmazó anyagból (pl. gabonából, burgonyából, gyümölcsből stb.) cukrosítással, erjesztéssel, majd lepárlással készített erős szeszes ital.
Ezt nehéz félreérteni.
Mégis szívós és következetes munkára van szükség, hogy talán évek múltával újra merészelhessen az ember pálinkát rendelni egy kocsmában vagy vendéglőben annak veszélye nélkül, hogy valami hidegen sajtolt borzalmat lökjenek elé. Ez a rendezvény mindenesetre nagyszerűen szolgálta a szent ügyet: olyan csodákat vonultatott fel, mint az 1972-es törköly vagy a fenséges bodza-, kökény- és erdei vegyes gyümölcsből főzött pálinkák.
Tarpától Velemig
Jöttek a termelők, összesen huszonhárman, és végül hatvanhétféle pálinkából kellett a zsűrinek kiválasztania a három aranyérmest, és - bár a kóstoláson nem vettem részt - bízvást állíthatom, hogy nem volt könnyű dolguk. Én végül is a 1972-es törköly mellett tettem le voksomat, bársonyos, intelligens íze ellenére olyat ütött, hogy behúzódtam az egyik sarokba, és hosszasan azt játszottam, hogy állólámpa vagyok egy polgári otthonban.
A hangulat egyébként is nagyszerű volt, kipirult arcok és csillogó szemek, pörkölt és töltött húsok, no meg pálinka, ha még nem mondtam volna.
Az előadóteremben tartott sajtótájékoztatón kiderült, hogy az illegális termékek veszélyesebbek, mint a pálinka álnéven forgalmazott szeszes italok, mivel összetételük bizonytalan, hatásuk kiszámíthatatlan, ellentétben a megbízható gyárakban készített, tiszta szesz és aroma felhasználásával készült italokkal, mint ahogy az is kiderült, hogy az absztinencia sem hosszabbítja meg az életet. Ez már a zsűri összetételéből is kiderült, hiszen az elnök dr. Hoschke Ágoston volt, a Szent István Egyetem dékánja, az Élelmiszer-tudományi Kar Sör- és Szeszipari Tanszékének professzora. Ha ő azt mondja, hogy az 1972-es évjáratú törköly a legjobb, ki merne kételkedni? Egyébként itt a közönség ízlése megegyezett a professzoréval, és mindkét értékelésben aranyérmet vehetett át az Arany Kapu Kft.
Keveset, de minőséget
Ahogy az imázsépítés során folytatott felvilágosító és tájékoztató munka jelmondata szól, és ez így is van rendjén, mert a bemutatott pálinkákból egyszerűen bűn sokat inni, inkább kóstolgatni, ízlelgetni, szagolgatni kell, ennyitől is kivirul a kedv, és a teszteredmények alapján állíthatom, hogy másnap reggel nem kellett agyszaggató haláltusát bemutatnom, igaz, a pálinkaversenyen nem volt divat sörrel bolondítani az anyagokat.
Azt, hogy mikor találkozhatunk a közértek polcain bodza-, szeder-, vegyes erdeigyümölcs- vagy szabolcsi almapálinkával, nem tudta megmondani senki, de alapvetően optimista volt a hangulat, mindenki egyetértett abban, hogy új korszak nyitánya ez, és sohasem látott felívelés elé nézünk a pálinkafronton. Ebben maradtunk, és mentünk a dolgunkra.
Para-Kovács Imre
