{k200025_foci1;b}nt face=Arial,Helvetica size=-1>Félelmetes hangulat uralkodott szombat este a felvonulási téren, az EB-sörsátorban. Vagy háromszázan a német, kétszer ennyien meg az angol csapatnak szurkoltak, folyt a sör, csinosak voltak a lányok.

Balhé nem volt. Utóbbi mondat jelentőségét növeli, ha hozzátesszük: a jelenlévők egy részével a pénteki napot együtt töltöttük a Vezérszurkolók I. Konferenciáján. Ha általánosítani akarunk, mondhatjuk: ezek a hétköznap teljesen normális emberek lennének a rettegett huligánok.

Egy huligán számára persze akkor van hétköznap, ha nem játszik az imádott csapat. Az angol-német meccsen a Népligetben - ideírom még egyszer - semmilyen rendbontás nem volt, az el nem kötelezett néző viszont úgy érezhette magát, mintha kint lenne Charleroi-ban, a stadionban. Mindez alátámasztani látszik a Vezérszurkolók I. Konferenciáján elhangzottakat: a huligán teljesen azonosul csapatával, bármit megtenne vagy feláldozna érte, de csak saját klubja miatt hajlandó a balhéra.

"A győzelem pillanatában emlékezzünk egy percig a tizenhat évvel ezelőtt elhunyt barátainkra" - írta egy olasz szurkoló az Eurosport internetes éjszakai műsorában az olasz-belga meccset követően. Az 1984-es Heysel stadionbeli katasztrófa (Liverpool-Juventus-meccs, több tucat halott, az angol csapatok ötéves kitiltása a nemzetközi fociból) jelképpé, viszonyítási ponttá lett. Persze Magyarország nem tart ott, hogy szurkolói nemzetközi kupadöntőben mérjék össze erejüket a legkeményebbnek tartott angolokkal, mégis

sokaknak elege

van abból, hogy a focipálya az utóbbi években háborús övezetté vált. Egyebek mellett a piac, a gazdaság, a befektető érzi úgy, nincsen keresnivalója olyan helyen, ahol Auschwitzcal lehet "zrikálni" az ellenfelet.

A dolog persze nem ennyire egyszerű. A szurkoló ugyanis, ha betartja a szabályokat, maga a fogyasztó a focipiacon, tehát minden az ő érdekében történik a stadionokban. A Vezérszurkolók I. Konferenciáján elhangzottak szerint pedig a balhék főszereplői "egyébként" hétköznap normális életet élnek, nem törnek be, nem rabolnak, s nem ölnek embert az utcákon. Legalábbis többségükben.

Nagyon szűk az a réteg, amely kimondottan egy jó verekedés kedvéért megy ki a pályára. Õket az ígéretek szerint komoly szankciók várják a jövőben. Erre utalt Deutsch Tamás sportminiszter, Bozóki Imre MLSZ-elnök, Demján Sándor, a Hivatásos Alszövetség elnöke is. Felújítják a stadionokat, lesznek beléptető rendszerek, törvényi szigorítás, további kampányok. Arról nyilván nem a sokat szidott és a meccsre járók közt csak

"Szurkálj, ne háborúzz!"

névre átkeresztelt kampány tehet, hogy az idei tavasz jelentős növekedést hozott az erőszakos cselekmények területén.

A konferencián egy szociológus elmondta: mivel a meccs maga is a harc leképezése, nem véletlen, hogy a csapattal azonosuló szurkolók is küzdelemként élik meg a mérkőzést, illetve az ellenféllel-ellenséggel való összeütközést. Úgy tűnt, a pszichológus, illetve a szociológus előadása felkeltette a szurkolók érdeklődését, ahogyan Serényi Péter, a McCann Ericcson vezetője piaci szempontú elemzése is. A rettegett ultrák figyeltek, és kevésbé voltak ellenségesek a felszólalókkal, mint például a rendőrség munkáját elemző referátum hallgatása közben. Az angol rendőrök intézkedését illusztráló filmbejátszást például a

"Na mi van, semmi gáz?"

bekiabálások színesítették, míg a magyar rendőrök rohamát bemutató képeket rosszalló morgás kísérte. A kerítésdöntögető csoportokat vastaps köszöntötte, ahogyan a mazsorettlányokat is, akik a hangulatot oldani voltak hivatva, sikerrel.

A fórum idején szót kaptak a szurkolók is, s szokásos módon a rendőrökre mutogattak, azok meg őrájuk. Felmerült viszont, hogy a még Kovács Attila MLSZ-elnöki regnálása alatt működött Szurkolói Koordinációs Iroda sok tekintetben pozitív hatásokat tudott elérni a közegben, már legalábbis abban a tekintetben, hogy az ultrák saját kezükbe vehették dolgaikat, s nyilván jutott erre még pénz is a szövetségtől. Demján Sándor ígérte, meggondolják az iroda felélesztését. A legsportszerűbb szurkolótábornak járó díjat is kiosztották, a Dunaferrt támogató csoport kapta az elismerést.

A konferencia szervezője, Lasz György, az In-Kal elnöke lett a vezérszurkolók országos tanácsának operatív ügyvivője.

Történt valami a hét végén, ami - minden hibája, illetve a sok helyütt hallható fanyalgás ellenére - végre

nem egyszerűen rendőrségi ügynek

tekinti a nézőtéri viszonyokat. A rendkívül csúnya párbeszéd kifejezés tartalma azonban nyilván sokkal közelebb van a megoldáshoz, mint Deutsch Tamás azon kijelentése, miszerint nem hajlandó szurkolónak tekinteni e fiatalokat. Azt nyilván senki sem vitatja, vitatta a helyszínen sem, hogy a jogsértés ellen rendőri eszközzel kell fellépni. Az erősebb fél azonban mindig tehet gesztusokat, és ezzel elérhető, ha nem is rövid távon, a focibéke. Ha még időnként keresgélték is a felek az egymással használható hangot, s még ha azt mondhatjuk, bármilyen tiltás ellenére a következő szezonban ugyanezek a srácok lesznek kint a pályákon, és keresik a balhét, mégis kell hogy legyen a viszont-erőszakon kívül más lehetőség arra, hogy változzon a mai állapot. Amit a legjobban az egyik kopasz pólója ragadott meg: "Senki sem szeret bennünket. Kit érdekel?"

- vas -