A szabályalkotó testület hivatalosan 2010 márciusában foglalkozott - szándékai szerint - utoljára a gólvonal-technológiával: elutasította. Jerome Valcke FIFA-főtitkár így nyilatkozott: "Itt a vége a technológia bevezetési lehetőségének a labdarúgásban." Az IFAB-ülés után született FIFA-állásfoglalás szerint azért, mert a szövetség első céljának a játék egyetemességének védelmét tekinti. A döntéshozók szerint a labdarúgás nevű sportot azonos módon kell játszani a világ minden pontján, legyen szó falusi meg iskolai bajnokságról vagy a tévében közvetített hivatásos bajnoki meccsről. Egyszerűség és egyetemesség: ez a kulcsa a labdarúgás sikerének - szögezi le a dokumentum. Márpedig egy "egyszerű" gólvonali készülék, nem beszélve az összetettebb, videokamerás, számítógépes rendszerekről, sokba, az amatőr csapatok számára megfizethetetlenül sokba kerülne. "Ezt nem lehet ráterhelni a 260 millió, futballt játszó emberre" - állítja Blatter.
Hagyományok háza
Tetszetős, szimpatikus okfejtés. Már csak az a kérdés, igaz-e vagy sem. Valóban csak az a különbség mondjuk köztem, a Bp. Iszkra Olajbányász (ex)középhátvédje és Nemanja Vidic, a Manchester United középső védője között, hogy Vida jobban kezeli a labdát? Ettől eltekintve az Iszkra meccse a Budapest-bajnokság sokadik osztályában ugyanaz a futballmérkőzés - "azonos módon játszott meccs" - lenne, mint amilyet a Man United játszik a Premier League-ben?
A válasz: nem. Egyáltalán nem.
A Unitednél, ahogy a Real Madridnál, a Bayern Münchennél vagy a Debrecennél meg a Videotonnál, a játékot azért szervezik, hogy pénzt kérjenek a belépőért, a csecsebecsékért, a televíziós közvetítésért, a reklámtáblák kihelyezéséért. E klubok azért igazolják le Vidicet, Ronaldót, Ribéryt, Kabát Pétert vagy Hidvégi Sándort, és mint munkavállalóknak azért fizetnek nekik hatalmas összegeket, hogy izgalommal, drámával, látvánnyal szórakoztassák a nagyérdeműt; hogy pénzt termeljenek a futballesemény tulajdonosainak. E klubok egészen más feltételek mellett játsszák mérkőzéseiket, mint a "falusi csapatok". Mások a pályákkal kapcsolatos követelmények, a rendezési, biztonsági előírások. Szabályozottak a kereskedelmi jogok is - ezeket például már értelmezni is nehéz lenne egy iskolai bajnokság esetében. A sportág e szeletét látvány- vagy szórakoztatóipari futballnak hívjuk, és többnyire hivatásos futballcsapatok, vállalkozások művelik.
Ezzel szemben a mindenkori Iszkra Olajbányász játékosai saját maguk fizetnek azért, hogy - gyorsabb vagy lassúbb, ügyesebb vagy ügyetlenebb mozgással - futballozással tölthessék szabadidejüket. A "falusi" pályák sem megannyi Old Trafford. Nincsenek kommandósok, stewardok, nincs nemhogy negyedik, de sokszor harmadik játékvezető sem. A meccseket nem közvetíti a televízió, és ingyen sem kíváncsi rájuk a családtagokon kívül senki - nemhogy még fizessen is érte a néző. Ez a szabadidős, rekreációs vagy részvételi futball, amit az esetek meghatározó részében amatőr alapon, egyesületi formában játszanak. Nem a látványért, hanem a mozgásért, az együttlétért, az örömért.
Ezt a FIFA korifeusai még jobban is értik, mint mi. Miért tesznek úgy, mintha mégse?
Egység, kétség
Az elmúlt három évtized a sportipar prosperitását hozta, csúcsra járt a hivatásos sportüzlet. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol ez talán a legátláthatóbb és legtisztább módon működik, a legnagyobb ligák, azaz a bajnokságokat szervező magánvállalkozások a sportágakon belüli verseny eredményeként emelkedtek fel vagy süllyedtek el. Az, amelyik talpon maradt, nyert e versenyben, nem elsősorban a sportágat, hanem saját magát, a versenyrendszert építette fel márkaként. Kevesen tudják, de létezik amerikai kosárlabda-szövetség, a USA Basketball, ez az országban játszott különböző szintű és "műfajú" kosárlabdázás átfogó szervezete. A világ kosárszurkolói mégis a National Basketball Associationt, az NBA-t ismerik. Az egyes sportágakon belüli gazdasági verseny kitermelte magából a meghatározó ligákat (NFL, MLB, NBA, NHL) - ezek a hatékonyan működő sportipar mintapéldái. További növekedésük kulcsa, hogy el tudják-e adni a versenyrendszerüket az országhatáron túl. Nem pusztán a kosárlabdázás általános népszerűsítéséről van itt szó, hanem - például - az NBA-csapatok és az NBA-bajnokság megismertetéséről és megszerettetéséről az Amerikán kívüli világgal. Ezért szervez az NBA (is) előszezoni meccseket, bemutató tornákat, sőt egy-egy bajnoki mérkőzést is a világ más pontjain.
A labdarúgás más utat járt be. Itt mindegyik versenyrendszer a FIFA-hoz tartozik - akár közvetlenül (mint a világbajnokság, a Konföderációs Kupa, a klubvilágbajnokság), akár közvetetten, a FIFA regionális szervezetein és tagjain keresztül (a kontinensszintű válogatott és klubbajnokságok). Részben a hagyományok miatt, részben a FIFA-n belüli erőegyensúlyok, majd a tudatos marketingpolitika hatására nem a világszövetség vagy valamilyen egysége, versenye épült fel márkaként, hanem maga a labdarúgás mint sportág - a játszott és nézett futball.
Ez nem kevés gondot okoz. Hiszen így egységes rendszerben kell kezelni például egy afrikai amatőrbajnokságot és a Bundesligát. A FIFA - s erről tanúskodik a bevezetőben említett dekrétum is - mégis ragaszkodik az évszázados játékszabályokhoz és ezek egyetemes érvényesítéséhez a legalacsonyabb osztálytól a vb-döntőig. Nem véletlenül. A futball ily módon folyó márkaépítése ugyanis komoly sportgazdasági eredménynyel járt. Mára a labdarúgás valóban világjáték, a globalizált szórakozás első számú sportja lett. Jelentős versenyelőny ez a többi sportszórakozással és -szórakoztatással szemben, komoly riválisaként jószerivel csak az olimpia maradt. (Az olimpia mint márka, nem az egyes olimpiai sportágak!) Az amerikai ligák pedig csak loholnak utána, ráadásul előbb-utóbb otthon is komoly versenytársként kell majd szembesülniük a soccerrel.
Jól látja a FIFA, hogy ha a gólvonal-technológiát bevezeti, nem zárhatja ki a többi olyan, már létező műszaki megoldást sem, amely képes a bírókat ellenőrizni és tévedéseiket korrigálni. Márpedig e rendszerek valóban költségesnek tűnnek - s ha mondjuk a Real Madridnak ez nem is jelentene gondot, a szabolcsi vagy dél-dobrudzsai kisvárosi kluboknak vagy az amatőr focistáknak már igen.
Földet reá
Az ellentét feloldása kézenfekvőnek tűnhet: e technikákat azon versenyrendszerekben kell alkalmazni, ahol a költségük elhanyagolható tétel. Annál is inkább, mert ez a százmillió eurós befektetéseknél, csapatoknál, eseményeknél számít igazán, ahol egy rossz bírói döntés valóban milliós károkat okozhat. E lépéssel azonban megjelenne a más és más szabályokkal játszott futball: az olyan bajnokságok, ahol van lehetőség a bírói döntések utólagos korrigálására, és az olyanok, ahol nincs. A "kétszintű" versenyrendszerek bevezetése nyilvánvalóvá tenné a látványfutball és rekreációs labdarúgás közötti lényegi különbséget, azt a FIFA által "hivatalosan" soha el nem ismert tényt, hogy a futballban is két "sportágról", kétfajta sporttevékenységről beszélünk: arról, amit űznek, és arról, amit néznek.
Ezt nemcsak hagyománytiszteletből, szolidaritásból, de az eddigi sikeres márkaépítés okán sem nagyon akarják a szövetség döntéshozói. És e szempontból legalábbis érthető az álláspontjuk. Ráadásul joggal tartanak attól is, hogy a hivatásos versenyrendszerek leválasztása az egységes futballéletről hatalmi kérdéseket is felvet, kiélezi és nyilvánossá teszi azokat a feszültségeket - a csapatok és a szövetségek, a klubok és a válogatottak, a nemzeti bajnokság és a nemzetközi kupák között -, amelyek a felszín alatt már most is roncsolják a futball rendszerét.
Mindeközben a kétes helyzetek, a mérkőzéseket döntően befolyásoló bírói hibák éppen a globalizáció okán már alig tolerálhatók. Hisz tucatnyi kamera veszi fel s mutatja meg őket a televízióban és a helyszíni kivetítőkön. A nézők pedig nem értik, hogy ha ők látják, hogy mi történt, akkor miért ne nézhetné meg a bíró is az ismétléseket, és hozhatna helyes döntést. Az elégedetlenség ezen a vébén elérte a kritikus szintet, ami már magát a márkát veszélyezteti, hiszen egyre több fogyasztó érzi úgy, hogy a rendszeres tévedésekkel nem valós eredmények születnek - akkor meg minek nézni? Ezt érzékelhette Blatter is, amikor a világbajnokság felénél bejelentette: a FIFA újra napirendre tűzi a technológia kérdését.
Legalább ők hadd korrigálhassák a téves döntéseiket - ha tudják...
