Lesz-e valaha videobíró? - Látástól vakulásig

  • Dénes Ferenc
  • 2010. július 15.

Sport

A labdarúgás világszövetsége, a FIFA és szabályalkotó testülete (IFAB) eddig elzárkózott a videobíró, pontosabban a gólvonal-technológia alkalmazásától. Az érvek egy része bicskanyitogató - például az a Sepp Blatter FIFA-elnöknek tulajdonított okfejtés, miszerint a rajongók szeretik megvitatni az eseteket, ez is része a sportnak. Ám van olyan argumentum is, amely több, mint a stupidnak tűnő viselkedés önigazolása. Dénes Ferenc
A labdarúgás világszövetsége, a FIFA és szabályalkotó testülete (IFAB) eddig elzárkózott a videobíró, pontosabban a gólvonal-technológia alkalmazásától. Az érvek egy része bicskanyitogató - például az a Sepp Blatter FIFA-elnöknek tulajdonított okfejtés, miszerint a rajongók szeretik megvitatni az eseteket, ez is része a sportnak. Ám van olyan argumentum is, amely több, mint a stupidnak tűnő viselkedés önigazolása.

A szabályalkotó testület hivatalosan 2010 márciusában foglalkozott - szándékai szerint - utoljára a gólvonal-technológiával: elutasította. Jerome Valcke FIFA-főtitkár így nyilatkozott: "Itt a vége a technológia bevezetési lehetőségének a labdarúgásban." Az IFAB-ülés után született FIFA-állásfoglalás szerint azért, mert a szövetség első céljának a játék egyetemességének védelmét tekinti. A döntéshozók szerint a labdarúgás nevű sportot azonos módon kell játszani a világ minden pontján, legyen szó falusi meg iskolai bajnokságról vagy a tévében közvetített hivatásos bajnoki meccsről. Egyszerűség és egyetemesség: ez a kulcsa a labdarúgás sikerének - szögezi le a dokumentum. Márpedig egy "egyszerű" gólvonali készülék, nem beszélve az összetettebb, videokamerás, számítógépes rendszerekről, sokba, az amatőr csapatok számára megfizethetetlenül sokba kerülne. "Ezt nem lehet ráterhelni a 260 millió, futballt játszó emberre" - állítja Blatter.

Hagyományok háza

Tetszetős, szimpatikus okfejtés. Már csak az a kérdés, igaz-e vagy sem. Valóban csak az a különbség mondjuk köztem, a Bp. Iszkra Olajbányász (ex)középhátvédje és Nemanja Vidic, a Manchester United középső védője között, hogy Vida jobban kezeli a labdát? Ettől eltekintve az Iszkra meccse a Budapest-bajnokság sokadik osztályában ugyanaz a futballmérkőzés - "azonos módon játszott meccs" - lenne, mint amilyet a Man United játszik a Premier League-ben?

A válasz: nem. Egyáltalán nem.

A Unitednél, ahogy a Real Madridnál, a Bayern Münchennél vagy a Debrecennél meg a Videotonnál, a játékot azért szervezik, hogy pénzt kérjenek a belépőért, a csecsebecsékért, a televíziós közvetítésért, a reklámtáblák kihelyezéséért. E klubok azért igazolják le Vidicet, Ronaldót, Ribéryt, Kabát Pétert vagy Hidvégi Sándort, és mint munkavállalóknak azért fizetnek nekik hatalmas összegeket, hogy izgalommal, drámával, látvánnyal szórakoztassák a nagyérdeműt; hogy pénzt termeljenek a futballesemény tulajdonosainak. E klubok egészen más feltételek mellett játsszák mérkőzéseiket, mint a "falusi csapatok". Mások a pályákkal kapcsolatos követelmények, a rendezési, biztonsági előírások. Szabályozottak a kereskedelmi jogok is - ezeket például már értelmezni is nehéz lenne egy iskolai bajnokság esetében. A sportág e szeletét látvány- vagy szórakoztatóipari futballnak hívjuk, és többnyire hivatásos futballcsapatok, vállalkozások művelik.

Ezzel szemben a mindenkori Iszkra Olajbányász játékosai saját maguk fizetnek azért, hogy - gyorsabb vagy lassúbb, ügyesebb vagy ügyetlenebb mozgással - futballozással tölthessék szabadidejüket. A "falusi" pályák sem megannyi Old Trafford. Nincsenek kommandósok, stewardok, nincs nemhogy negyedik, de sokszor harmadik játékvezető sem. A meccseket nem közvetíti a televízió, és ingyen sem kíváncsi rájuk a családtagokon kívül senki - nemhogy még fizessen is érte a néző. Ez a szabadidős, rekreációs vagy részvételi futball, amit az esetek meghatározó részében amatőr alapon, egyesületi formában játszanak. Nem a látványért, hanem a mozgásért, az együttlétért, az örömért.

Ezt a FIFA korifeusai még jobban is értik, mint mi. Miért tesznek úgy, mintha mégse?

Egység, kétség

Az elmúlt három évtized a sportipar prosperitását hozta, csúcsra járt a hivatásos sportüzlet. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol ez talán a legátláthatóbb és legtisztább módon működik, a legnagyobb ligák, azaz a bajnokságokat szervező magánvállalkozások a sportágakon belüli verseny eredményeként emelkedtek fel vagy süllyedtek el. Az, amelyik talpon maradt, nyert e versenyben, nem elsősorban a sportágat, hanem saját magát, a versenyrendszert építette fel márkaként. Kevesen tudják, de létezik amerikai kosárlabda-szövetség, a USA Basketball, ez az országban játszott különböző szintű és "műfajú" kosárlabdázás átfogó szervezete. A világ kosárszurkolói mégis a National Basketball Associationt, az NBA-t ismerik. Az egyes sportágakon belüli gazdasági verseny kitermelte magából a meghatározó ligákat (NFL, MLB, NBA, NHL) - ezek a hatékonyan működő sportipar mintapéldái. További növekedésük kulcsa, hogy el tudják-e adni a versenyrendszerüket az országhatáron túl. Nem pusztán a kosárlabdázás általános népszerűsítéséről van itt szó, hanem - például - az NBA-csapatok és az NBA-bajnokság megismertetéséről és megszerettetéséről az Amerikán kívüli világgal. Ezért szervez az NBA (is) előszezoni meccseket, bemutató tornákat, sőt egy-egy bajnoki mérkőzést is a világ más pontjain.

A labdarúgás más utat járt be. Itt mindegyik versenyrendszer a FIFA-hoz tartozik - akár közvetlenül (mint a világbajnokság, a Konföderációs Kupa, a klubvilágbajnokság), akár közvetetten, a FIFA regionális szervezetein és tagjain keresztül (a kontinensszintű válogatott és klubbajnokságok). Részben a hagyományok miatt, részben a FIFA-n belüli erőegyensúlyok, majd a tudatos marketingpolitika hatására nem a világszövetség vagy valamilyen egysége, versenye épült fel márkaként, hanem maga a labdarúgás mint sportág - a játszott és nézett futball.

Ez nem kevés gondot okoz. Hiszen így egységes rendszerben kell kezelni például egy afrikai amatőrbajnokságot és a Bundesligát. A FIFA - s erről tanúskodik a bevezetőben említett dekrétum is - mégis ragaszkodik az évszázados játékszabályokhoz és ezek egyetemes érvényesítéséhez a legalacsonyabb osztálytól a vb-döntőig. Nem véletlenül. A futball ily módon folyó márkaépítése ugyanis komoly sportgazdasági eredménynyel járt. Mára a labdarúgás valóban világjáték, a globalizált szórakozás első számú sportja lett. Jelentős versenyelőny ez a többi sportszórakozással és -szórakoztatással szemben, komoly riválisaként jószerivel csak az olimpia maradt. (Az olimpia mint márka, nem az egyes olimpiai sportágak!) Az amerikai ligák pedig csak loholnak utána, ráadásul előbb-utóbb otthon is komoly versenytársként kell majd szembesülniük a soccerrel.

Jól látja a FIFA, hogy ha a gólvonal-technológiát bevezeti, nem zárhatja ki a többi olyan, már létező műszaki megoldást sem, amely képes a bírókat ellenőrizni és tévedéseiket korrigálni. Márpedig e rendszerek valóban költségesnek tűnnek - s ha mondjuk a Real Madridnak ez nem is jelentene gondot, a szabolcsi vagy dél-dobrudzsai kisvárosi kluboknak vagy az amatőr focistáknak már igen.

Földet reá

Az ellentét feloldása kézenfekvőnek tűnhet: e technikákat azon versenyrendszerekben kell alkalmazni, ahol a költségük elhanyagolható tétel. Annál is inkább, mert ez a százmillió eurós befektetéseknél, csapatoknál, eseményeknél számít igazán, ahol egy rossz bírói döntés valóban milliós károkat okozhat. E lépéssel azonban megjelenne a más és más szabályokkal játszott futball: az olyan bajnokságok, ahol van lehetőség a bírói döntések utólagos korrigálására, és az olyanok, ahol nincs. A "kétszintű" versenyrendszerek bevezetése nyilvánvalóvá tenné a látványfutball és rekreációs labdarúgás közötti lényegi különbséget, azt a FIFA által "hivatalosan" soha el nem ismert tényt, hogy a futballban is két "sportágról", kétfajta sporttevékenységről beszélünk: arról, amit űznek, és arról, amit néznek.

Ezt nemcsak hagyománytiszteletből, szolidaritásból, de az eddigi sikeres márkaépítés okán sem nagyon akarják a szövetség döntéshozói. És e szempontból legalábbis érthető az álláspontjuk. Ráadásul joggal tartanak attól is, hogy a hivatásos versenyrendszerek leválasztása az egységes futballéletről hatalmi kérdéseket is felvet, kiélezi és nyilvánossá teszi azokat a feszültségeket - a csapatok és a szövetségek, a klubok és a válogatottak, a nemzeti bajnokság és a nemzetközi kupák között -, amelyek a felszín alatt már most is roncsolják a futball rendszerét.

Mindeközben a kétes helyzetek, a mérkőzéseket döntően befolyásoló bírói hibák éppen a globalizáció okán már alig tolerálhatók. Hisz tucatnyi kamera veszi fel s mutatja meg őket a televízióban és a helyszíni kivetítőkön. A nézők pedig nem értik, hogy ha ők látják, hogy mi történt, akkor miért ne nézhetné meg a bíró is az ismétléseket, és hozhatna helyes döntést. Az elégedetlenség ezen a vébén elérte a kritikus szintet, ami már magát a márkát veszélyezteti, hiszen egyre több fogyasztó érzi úgy, hogy a rendszeres tévedésekkel nem valós eredmények születnek - akkor meg minek nézni? Ezt érzékelhette Blatter is, amikor a világbajnokság felénél bejelentette: a FIFA újra napirendre tűzi a technológia kérdését.

Legalább ők hadd korrigálhassák a téves döntéseiket - ha tudják...

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.