Meghosszabbította a Balaton-kört a festettszőke autószerelő

Sport

Takács Krisztián Csipi 48 éves, autószerelő, 2010 óta fut. Ultraversenyeken indul, eddig 95 olyan távot teljesített, ami száz kilométernél hosszabb volt. A hétvégén kerékpárral ment el az Ultrabalatonra, lefutotta, és rögtön ment is haza, biciklivel.

Május 5-én 0 óra 4 másodperckor indult Budapestről, és 138,9 kilométer kerékpározás, 5 óra 57 perc után, 23 kilométer per órás átlagsebességgel haladva ért Balatonfüredre. Ott reggel hétkor elindult az Ultrabalaton mezőnyével futva. A majdnem 210 kilométeres távot 25 óra 51 perc alatt tette meg, kilométerenként 7 perc 26 másodperces átlagtempóval. Aztán megint kerékpárra ült, és 138,4 kilométert tekert Budapestig, 20 kilométeres átlagsebességgel. Ez 41 óra sporttevékenység, két éjszakával, tigriscsíkos nadrágban.

magyarnarancs.hu: Jó volt?

Takács Krisztián Csipi: Relatív. Az összélmény jó. Az az alapvetésem, hogy bármi ilyet csinálok, legkésőbb a hazaérkezés után egy nappal már csak jó élményt jelentsen.

magyarnarancs.hu: A Facebookon megírtad, mire készülsz. Azt is, hogy sok „kreténséget” elkövettél már, de ez benne lehet a TOP3-ban. Mit sorolsz még oda?

TKCS: A Bükk 900 online még ilyen volt. Ott 120 alkalommal kell 900 méteres csúcsra feljutni a megadott úton, megfelelő sorrendben, jelzés nélküli ösvényeken. Eddig az volt a legkeményebb. Arra azt mondtam, hogy soha többé. Futók gyakran mondják, amikor beérnek a célba, hogy ezt aztán soha többé le nem futják, félig talán poénból, félig komolyan. Én nem mondok ilyet viccből, csak akkor, ha tényleg nem akarok még egyszer végigmenni. Ez a bringás Ultrabalaton is ilyen…

magyarnarancs.hu: Saját ötlet volt, vagy valaki földobta, hogy milyen lehet ezt megcsinálni?

TKCS: Az én ötletem. Ez volt az ötödik futós Balaton-kerülésem. A tavaly őszi menet teljesítményben és időben is nagyon jól sikerült. Nem ezen az útvonalon, hanem egy szintesebb pályán futottam. 22 és fél óra volt, ami már közel lehet ahhoz a maximumhoz, amit tudok. Azt nem akartam überelni, de azért, gondoltam, valamit csináljon az ember. Ironmanre is készülök, és ezért érdemes gyakorolni, hogyan váltok bringáról futásra, ha nem is ilyen távokkal.

magyarnarancs.hu: A futással megszerzett tapasztalat az erőbeosztásról, frissítésről hasznos volt kerékpározás közben, vagy az más világ?

TKCS: Biciklizni könnyebb. Ha az ember el akarna fogyni közben, visszavehet 15 százalékot, és még mindig jól halad. Ha futás közben vesz vissza 15 százalékot, akkor gyalogol. Nagy könnyebbség, hogy kerékpározás közben a felsőtest statikus, tehát nincs függőleges oszcilláció: a gyomor nem rázkódik. Futás közben, még ha kímélő is a tempó, rázkódik a gyomor, ami nagyon megterheli, hiszen amúgy is a maximumon kell dolgoznia. Ha valaki jól tud frissíteni futás közben, kerékpáron könnyebb a dolga.

magyarnarancs.hu: Nem fáztál hazafelé?

TKCS: Nem. Hajnalban, amikor mentem a Balatonra, a 6-8 fokban föl kellett venni a dzsekit, de szerencsére szélcsend volt, és semmi csapadék. Futás közben, a következő hajnalban is fel kellett öltözni. Inkább a meleg viselt meg nap közben. Pénteken, amikor rajtoltunk, két óra múlva, 9 felé már meleg volt, és még délután 5 körül is. Ez a nyári meleghez képest semmi, de az előző heti hőmérséklethez képest nagy ugrás. Ez sok embert megviselt.

magyarnarancs.hu: Külön edzéssel készültél erre a túrára?

TKCS: Nem, annyiban csak, hogy ki akartam próbálni egy új bringás útvonalat Budapestről Balatonfüredre, és azt négy hete letekertem: Székesfehérvár után nem arra mentem, amerre korábban, hanem Berhida felé, ahol azelőtt nem jártam. Ezt meg akartam nézni, ne legyen ismeretlen. Ahogy mások, akik ultratávokat futnak, én sem készültem külön. Folyamatosan edzésben vagyok, olyan versenyekre megyek, amelyekről azt gondolom, megfelelnek nekem.

magyarnarancs.hu: Mennyit edzel hetente?

TKCS: Másokhoz viszonyítva talán keveset futok, inkább annak vagyok a híve, hogy hosszú távokat tegyek meg, és nem hagyok ki hosszabb időt. Tavaly 100 kilométer futás volt a heti átlagom. Ha egy hosszabbat futok, akkor utána lehet, hogy a következő hét csak hetven kilométer lesz, de ennyinek minimum meg kell lennie, ehhez tartom magam.

magyarnarancs.hu: Mondtad, hogy amikor 35 évesen először futottál maratoni távot, két napig hátrafelé közlekedtél a lépcsőn, beállt a lábad. Most sokkal gyorsabban regenerálódsz. Mintha fiatalodna az ember. Ezt hogyan éled meg?

TKCS: Úgy, hogy tanulok belőle. Nyilván edzettebb lettem. Egy maratoni táv után másnap már semmi nincs, és az Ultrabalaton után érzem azt, amit régen a kisebb távok után, de ez a hatás sem egyforma. Fel kellett fedezni, hogyan regenerálódom, ezt milyen technikák segítik. A legjobban megfutott Balaton-köröm után közel sem voltam olyan rosszul, mint a legrosszabb után, mert amikor jól futottam, mindent jól csináltam, a frissítést is. Amikor ezt elrontja az ember, nehezebben jön helyre utána.

magyarnarancs.hu: Közben folyadékokat iszol, vagy eszel szilárd ételt is?

TKCS: Szilárdat legföljebb akkor, ha nyugisan megyek. Ha valaki jót akar futni ilyen távon, a korszerű sporttáplálkozás termékeivel él, izotóniás itallal, energiazselével. Előre nem lehet megmondani, kinek melyik válik be, ki kell próbálni többet. Ha megvan az, ami a legjobb, akkor készíteni kell egy jó frissítési tervet, és aztán ezt tűzön-vízen át be kell tartania a futónak, akkor is, amikor már utálja meginni huszadszor ugyanazt az ízt. Ha hibázik, kihagyja a frissítést, ilyen távon garantált az összeomlás.

magyarnarancs.hu: A fizikai vagy a mentális állapoton könnyebb javítani?

TKCS: Ezek párban járnak, ha fejben gyenge az ember, nehezen viseli a fizikai holtpontokat, és fordítva. A mentális hátteret nehezebb fejleszteni.

magyarnarancs.hu: A Facebook-oldaladon a háttérkép egy rólad szóló komment: „Vicc, ahogy kinéz az ember, de futni azt tud, grat.!” És az egész megjelenésedből látszik, hogy jól fejlett öniróniát viszel magaddal minden alkalommal. Ez segít?

 
A tigris. Fotó: Mézes Máté
 

TKCS: Panaszkodni nem szeretek. Látássérült futóknak voltam a segítője, mozgássérült versenyző szupportja, ők jellemzően nem panaszkodnak. Egy olyan sportoló mellett, akinek nincs lába, máshogyan tekintesz a fájós lábadra. Azt nézed, hogy mi az, ami működik a testedben, és nem nehezíted a saját dolgodat azzal, hogy panaszkodsz, vagy sajnálod magad. Arra kell figyelni, ami felvidít. Zenét kell hallgatni, látni az erdőt, hallgatni a társaságot. A saját hülyeségünk is elszórakoztat.

magyarnarancs.hu: A start előtt egy héttel posztoltad egy pure blonde típusú platinum világosító hajfesték dobozát, azzal, hogy most már a technikai részletekre összpontosítasz.

TKCS: Igen. Az, hogy futás közben kicsit extravagáns, vagy mondjuk polgárpukkasztó a kinézetem, ennek a stratégiának a része. Szórakoztat, hogy megnéznek, és nem érdekel, ha esetleg rosszat gondolnak, de ha az emberre ilyen figyelem hárul, igyekszik megfelelni ennek is, és nem fog elpimpősödni. Heteroszexuális vagyok, de szeretem a szivárványos jelképeket, és fontosnak tartom, hogy ahogy én, más is fel merje vállalni önmagát. Ha fel akarok venni egy élénklila virágmintás pólót, akkor fel is veszem, és fontos, hogy ne kelljen szorongani emiatt. Ezzel erősíteni szeretnék másokat is, és a visszajelzések alapján ez a hatás érvényesül.

magyarnarancs.hu: Egy-egy verseny vagy táv megváltoztatja az embert, vagy az, hogy olyan sporttevékenységet végez, ami nap mint nap örömet szerez neki?

TKCS: Sokan mondják, hogy a futás, főleg az ultratávok teljesítése jobb emberré tesz. Szerintem nem. Az ultrafutás hasonlít az alkoholizmushoz, nem csak abban, hogy ugyanolyan addiktív, hanem abban is, hogy fölerősíti a jellembeli tulajdonságokat. Aki agresszív, az még agresszívebb lesz, aki jó kedélyű, az még inkább azzá válik. Szóval nem csak pozitív hatása van.

 
A Balaton-felvidéken
Fotó: Abai Róbert

 magyarnarancs.hu: Azért nem egyformán veszélyes a társadalomra ez a két szenvedély. A futás nem zilál szét családokat, mint az alkoholizmus.

TKCS: Azért ha valaki komolyan fut, és a munkája mellett – mert ezt főállásban senki sem csinálja Magyarországon – még otthon is meg akar felelni, akkor lehetnek gondjai. A párkapcsolat vagy a házasság rovására szokott menni az, hogy valaki akkor is megy futni, ha ezt otthon nem nézik jó szemmel, vagy akkor is, ha megsérült. És az egészségre is lehet káros az ultrafutás hosszú távon, simán.

magyarnarancs.hu: Szoktál verseny előtt kivizsgálásra menni?

TKCS: Én ebben sajnos nagyon tróger vagyok. Nem csak a kivizsgálást illetően, hanem a futás előtti bemelegítést, utána a nyújtást is hanyagolni szoktam. A keresztedzésben hiszek, abban, hogy a futás mellett más, állóképességet erősítő sportot kell űzni, például kerékpározni. Nemrég elkezdtem az úszást. Az sem mindegy, ki milyen munkát végez. Aki az íróasztal mellől kel föl futni, az sérülékenyebb lehet, annak jobban kell vigyázni.

magyarnarancs.hu: A te futóműved állómunkához szokott. A műhelyben továbbra is tolerálják mindazt, ami a futóversenyekkel együtt jár?

TKCS: A főnököm is sportol, nem ugyanazt, amit én, de megért. Odateszem magam a melóban, cserébe engedékeny. Most, hogy az Ultrabalaton pénteken rajtolt, a korábbi indulás miatt csütörtökön már nem dolgoztam.

magyarnarancs.hu: Utána, hétfőn mentél?

TKCS: Persze. Azért közvetlenül hosszú futás után nem én megyek le az aknába, ebben is megegyeztünk.

magyarnarancs.hu: Pontosan megvan a dátum, mikor kezdtél futni: 2010. március 11., egy magánéleti válság hatására kezdted el. Most minden rendben van otthon?

TKCS: Igen. Nyolc éve párkapcsolatban élek, a barátnőm is sportol. Nem olyan távokat fut, mint én, de gyakran megyünk együtt. Tolerálja és támogatja a dolgaimat. Tiltás nincs.

magyarnarancs.hu: A mostani akció után az egyik poszt alatt lehetett olvasni olyan kommentet, hogy Csipi, legközelebb a Balatont is úszd át, de hosszábban. Mit lehet mondani az ilyen megjegyzésekre?

TKCS: Ez ugratás. A futók sokan vannak, az ultrafutók is, de akik rendszeresen futják a hosszabb távokat, nagyjából ismerik egymást, ha máshogyan nem, a Facebook révén. Megy a fűzögetés. Ez is inspirál minket. Előfordult, hogy egy 300 kilométeres teljesítménytúra után fogadásból megcsináltam egy rövidebb versenyt is.

Takács Krisztián Csipi az ultrabalatonos akciójával szerzett figyelemnek köszönhetően az esemény után indított kampányán 16 óra alatt 1 millió forintot gyűjtött össze a fogyatékkal élő sportolókat segítő Suhanj! Alapítványnak. Az adomány azóta elérte a másfélmillió forintot.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk