"Négy izmos férfi üti-veri egymást a leglátványosabb módon"

Az első magyar pankrátorok már legendáknak számítanak, és szárnyait bontogatja az utánpótlás. A pankráció mára nálunk is jól szervezett szórakoztatóipari látványossággá és kultiválóinak összetartó közösségévé fejlődött.

Plüssmacit szorongató, hétéves forma kislány ugrál előttem eksztázisban. Arrébb egy csapat egyenpólós fiatal tapsol. A mögöttem ülő pár lelkesen videózik a telefonjával.

Matinéhangulat van, pedig egy nagy bokszring körül ülünk, amelyben épp négy megtermett, izmos férfi üti-veri egymást a lehető leglátványosabb módokon. Füst, fények, tomboló zene, skandálás, közel ezer néző. A magyar pankrátorokat összefogó Hungarian Championship Wrestling (HCW) nagygáláján, a IX. Véres Novemberen vagyunk.

Székkel, neoncsővel

A HCW ma már heti websorozatot gyárt, 14 ezer feliratkozója van, a legnézettebb videójuk százezres megtekintés felett jár, cikkünk írásakor pedig épp egy fizetős, egyelőre kísérleti stádiumban járó videócsatornát indítottak.

Ha megdobnak kolbásszal

Fotó: Németh Dániel

 

Turger Dávid a hazai szcéna egyik meghatározó alakja: a HCW 1,9 méter magas, 105 kilós vezetője Renegade nevű karakterével maga is kétszeres bajnok. „A pankrációs térképen Közép-Európában a németek után a magyarok jönnek” – mondja. A HCW hosszú utat tett meg azóta, hogy egy zuglói sörkertben megtartotta első önálló show-ját. „Nem volt még belépő, egy ócska pincéből jöttünk elő, nem voltunk kigyúrva, egyszerűen csak szarrá vertük egymást székekkel és neoncsövekkel. Elég gagyi volt” – emlékszik vissza. De hamar elkezdték keresni a lehetőségeket, hogy rendesen kitanulják a szakmát.

A birkózókkal, szakkommentátorral, a videó­kat gyártó csapattal, a ruhákon dolgozó dizájnerekkel, a bírókkal, speakerekkel és a gálákon segítő orvosi személyzettel együtt a HCW ma már negyvenfős stábot mozgat. „Azért is különbözünk más európai, nagy múltú szervezetektől, mert mi a műfaj népszerűsítése, a szubkultúra éltetése miatt hoztuk létre a HCW-t” – mondja a szociológusként végzett Szalay István Bence, aki a haragos-nyers Dover nevű karakterével a kezdetektől jelen van a magyar pankrációban. „Sosem volt megfelelő keretünk arra, hogy komoly marketingkampányt folytathassunk, a pankráció általános szórakoztatási formaként nincs benne a magyarok fejében. Mi inkább szubkulturális találkozási ponttá váltunk. Nálunk megismerkedhetnek azok, akik ugyanazt kedvelik, és amiért esetleg más közegben bírálják őket.”

A pankráció, hivatalos néven professional wrestling egyszerre extrém mozgásművészeti forma, cirkusz és – külföldön – megélhetést biztosító biznisz. Egy jó pankrátornál a színpadi előadásmód és a karizma ugyanannyira számít, mint a sportteljesítmény.

A birkózók között le vannak osztva a szerepek; vannak a heroikus jók (face vagy baby face) és a gonosz rosszak (heel), akiket lehet imádni és gyűlölni. A karakterek általában részletesen felépített háttér­sztorikkal (storyline) feszülnek egymásnak. A műfaj szabályai szerint a végletekig eltúlzott történetek akár éveken keresztül is fejlődhetnek, ezt a célt szolgálja például a HCW Underground című websorozata.

A karakterek általában építenek az adott pankrátor személyiségére. „Renegade mentalitása tökéletesen a sajátom” – magyarázza Turger. „Nem hajlok meg, inkább eltörök. Befejezem, amit elkezdtem.” A HCW karakterei közé tartozik például Maverick, a kék nyelvű gyíkember, a Freddy Mercuryra hasonlító Benji és a munkamorál népszerű megtestesítője, Nitro. A jelenlegi történetszál fontos szereplője a civilben ismert youtuber, az önmagát alakító Radics Peti, aki közel 600 ezer követőjével valószínűleg új rajongókat is hozott a HCW-nek. Ismertebb arc a szintén saját nevén szereplő Makai Renátó is, ő korábban ketrecharcosként dolgozott.

Ron Corvus pankrátor a Hungarian Championship Wrestling gálaműsorán 2015-ben

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

 

„A karakterek kidolgozását tudatos tervezés előzi meg és utánpótlásképzés is folyik, a régi nagyok előkészítik a terepet a fiataloknak” – mondja Turger, hozzátéve, hogy a folyamatos edzések és képzések mellett van, akiből már három év alatt kész pankrátor lesz, de van, akinek hat év kell. „Van olyan is, aki már rég kész van, és csak azt várja, hogy végre 18 éves legyen. Ez alatt a kor alatt senki sem mehet ringbe.”

A birkózóknak fontos megtanulniuk biztonságosan improvizálni, de a meccseknek kidolgozott forgatókönyve van: az adott történeteknek megfelelően rendezik a show-t. Ezt a megrendezettséget hívják worknek. „Tudnod kell, hogyan fogd meg a másikat anélkül, hogy tényleg baj lenne, hogyan grimaszolj a főkamera felé, hogyan legyen szép a mozgásod” – magyarázza Turger. A pankrátornak például úgy kell a földhöz vágnia magát, hogy ne sérüljön meg, de hatalmasat csattanjon.

A közönség általában tisztában van azzal, hogy nem igazi ütközéseket lát: „Vágják, hogy ez performansz. Ki az, aki látja, hogy az ellenfele felmászik a ring legmagasabb kötelére, majd ugyanott meg is várja, hogy aztán az méterekről lábbal ráugorjon?” – teszi fel a költői kérdést Turger. Sérülések előfordulhatnak, és elő is fordulnak – nem véletlenül hívják Véres Novembernek a fő rendezvényt –, de többnyire a könnyebb fajtából valók. A HCW nem enged képzetlen birkózókat a ringbe, de a biztosítását mindenkinek magának kell intéznie.

 

Fotó: Németh Dániel

 

Férfiak és nők vegyesen járnak a gáláikra, a YouTube-anyagaik alapján a 18–35 közötti korosztályban a legnépszerűbbek. „A gálákon sok a gyerek is” – mondja Turger. Szerinte ugyan a kicsiknek nem való a pankráció, de valós erőszak nem történik a ringben. „Nálunk két ember dolgozik együtt, hogy sok másikat szórakoztasson. Ez szerintem nem erőszakosabb, mint egy régi Sylvester Stallone-film.” Szalay István Bence szerint a pankráció közönsége szerte a világon hasonló. „Vagy tizenöt országban dolgoztam már, és általában a minket nézők korosztálya, viselkedése és a habitusa is megegyezett. Olyan emberek szeretik a pankrációt, akik kedvelik a számítógépes szerepjátékokat, szuperhősös történeteket. Mi egy nagyobb szubkultúrán belüli még kisebb halmaz vagyunk.”

Új Magyarország

A pankrációt először Wéber Árpád próbálta meghonosítani. Wéber a 60-as és a 70-es években El Toro Europeo (és a csattanós Hungry Wolf of Hungary) néven dolgozott külföldön. Amikor 1991-ben összehozta az első nagyobb gálát itthon, a hagyományos birkózásra számító nézők szeméttel dobálták meg a ringet. „Szegény Árpi bácsi épp azelőtt halt meg, hogy igazán beindult volna a magyar pankráció. Az özvegye azt mesélte nekünk, a vége felé csak ült borozgatva a wrestling csizmái között, és azon gondolkodott, miért nem értették meg az emberek” – mondja Turger.

Ma már persze más a helyzet, a túlzás alapkövetelménnyé vált. A HCW eddigi legprovokatívabb húzása az volt, hogy a külföldi vagy külhoni származású birkózóik New Hungary néven Új Magyarországot hirdettek. A nézők magukból kikelve tiltakoztak ellenük. A New Hungary csapatba tartozó karakterek a magyarsággal kapcsolatos negatív sztereotípiákat erősítették: olyanokat mondtak, hogy a magyarok pesszimisták, folyton panaszkodnak, hátba szúrják egymást, ezért van szükség egy új és jobb Magyarországra.

 

„Mi a szórakoztató­szférában vagyunk, nem foglalunk állást politikai kérdésekben” – emeli ki Turger. „Persze amikor történeteket írunk, vannak áthallások, megjelenhetnek társadalmi problémák. Ezekről a saját eszközeinkkel, de tudunk beszélni.”

Audrey Bride karakterével például a nők ereje is hangsúlyos témává vált. „Audrey korrekt, tisztességes játékos” – magyarázza az építészmérnök végzettségű Urbán Adrienn, aki egyetlen magyar női pankrátorként épp visszavonulni készül. „Audrey a Kill Bill-filmekből született. Kívülről törékeny, de ha kell, megvédi magát. Itthon a teljes női pankrációt is képviseltem, mert hét év alatt sajnos én voltam az egyetlen. Nem kimondottan női szakma” – teszi hozzá. Audrey körülbelül 15 országban szerepelt, decemberben a visszavonulása előtt lesz még egy övmeccse Svájcban.

„A folytonos szereplés mellett nehezebben gyógyulnak a sérülések. Ez a műfaj komoly fizikai megterheléssel jár. Az elmúlt pár évben hétfőtől péntekig dolgoztam, szombat hajnalban pedig utaztam a külföldi meccsekre. Ez lelkileg sem könnyű, hiszen a sajátod mellett a másik fizikai épsége is a kezedben van.” Urbán most 35 éves, azt mondja, a profi szerepléssel járó vándorcirkuszos életmódot nem szerette volna vállalni. Ez egyrészről a világ legszínesebb, legszabadabb „bulija”, másrészről viszont „kőkemény meló”.

A női erőt hangsúlyozó történetszálban Audrey a Zafar Ameen nevű arab karakterrel harcolt. A face-heel felosztás szerint a közönség Audrey-t éltette, Zafart pedig elítélte. „Ebben a műfajban nem lesz minden pc, az biztos.

A WWE (World Wrestling Entertainment, az amerikai pankráció monstre szervezete – B. N.) egyik meccsén például az egyik arab karakter bombával fenyegetőzött egy teletömött arénában. Na, eddig azért mi sosem mennénk el” – jegyzi meg Turger. A pankráció történetében – erről még a The Guardian is írt – nem ritkák a rasszista sztereotípiák, a „külföldi gonosz” karakter is visszatérő elem a műfajban.

„Gonosz az arcom”

„Amikor elkezdtem birkózni, azt mondták, gonosz az arcom, úgyhogy gonosz arab leszek. Sajnos ennyi volt” – mondja a Zafart megformáló Mechiat Said. „Viszont a származás csak a kezdetekben volt hangsúlyos. Az Audrey-val közös szerepkör inkább azt emelte ki, hogy vannak országok, ahol nincs sok joga a nőknek.” Az élelmiszermérnök végzettségű Mechiat édesanyja magyar, édesapja algériai, Magyarországon nőtt fel, és korábban az egyik népszerű magyar tévésorozat színészeként is dolgozott. Az aktuális történetben a népszerű Radics Peti főellensége, ezért kemény, gyűlölködő üzeneteket is kap. „Főleg fiatalok küldenek változatos tartalmakat. Olyan is volt már, hogy a halálomat kívánták. Talán az a gond, hogy a valóságot összemossuk a mi világunkkal, és a fiatalok nem tudnak különbséget tenni.”

A HCW 2017-es Vendetta nevű gálája:

„Amikor az Audrey–Zafar történetszál ment, még semmilyen Soros-ellenes propaganda nem létezett. Ma sokkal érzékenyebb ugyanaz a téma. Sajnos az emberek fejében – nagyon durva politikai nyomásra – létrejött egy tévképzet, és nemcsak az iszlám vallású emberekkel kapcsolatban, hanem általánosan a barna bőrrel szemben. Ez elképesztően durva” – mondja Szalay. „A társadalmi változások hozzánk is begyűrűznek. Ugyanez a helyzet sajnos a szexualitással is. Európa északi területein láttam, ahogy transz karakterek működnek, szórakoztatnak pankrátorként, de amikor egyszer nálunk is fellépett valaki, megszámlálhatatlan felháborodott levelet kaptunk.”

A hazai birkózóknak általában van civil munkájuk. „Nem lehet behatárolni, kiből lesz pankrátor” – foglalja össze Turger, aki korábban dolgozott diákmunka-közvetítőként, kereskedelmi hálózatban részlegvezetőként és sales managerként is. A HCW képzésekkel és karakter­ötletelésekkel támogatja az egyéni pankrátorkarriereket és segíti a külföldi fellépéseket – így a jobb megélhetés lehetőségét – is. „Én sem helikopterrel érkeztem erre az interjúra, nincsenek milliók a magyar pankrációban” – jegyzi meg Turger. Dover például sokkal többet dolgozik külföldön, mint itthon, hétvégenként két-három meccse is van.

„A kezdő meccspénz Európában olyan 20–30 euró között van, a bejáratottabb neveknek 70, a menőbbeknek 100–150 euró is lehet a díjazása. Közismert birkózóknál viszont, akik például már megjárták a WWE-t is, a határ a csillagos ég. Van olyan pankrátor is, akinek átszámítva 20 millió forint körüli a meccsdíja” – mondja Turger. A WWE hatalmas szórakoztatóipari üzletága a maga 30 millió YouTube-feliratkozójával természetesen nagyon messze van a magyar valóságtól, de egyszer talán mi adhatjuk a következő Dwayne „The Rock” Johnsont a világnak.