Nevetséges időpontban, de földi halandók is használhatják hétfőtől a Duna Arénát

  • narancs.hu
  • 2018. július 21.

Sport

Nem a lakosságnak épült, na.

Valamilyen csoda folytán július 23-tól, egy évvel az úszó-világbajnokság után már nem csak a versenysport érdekeltjei, de a lakosság is használhatja a Duna Arénát – szúrta ki a zoom.hu az uszoda honlapján.

Eddig Hosszú Katinka és Iron Aquatics úszóiskolája használhatta az uszodát, ámbár nagy titok övezte, van-e szerződése Hosszúéknak, fizetnek-e a használatért stb.

Viszont nagyon nem kell örülni, a Duna Aréna nyitvatartási ideje nem épp kedvező: hétfőtől szombatig 11 és 14 óra között lehet jegyet váltani. Vagyis napi 3 óra adott a lakosságnak, hogy kiélvezze a méregdrága uszoda szolgáltatásait, nyilván olyan idősávban, amikor egy átlagos ember dolgozik.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.