Na ilyen meccset már láttam. A két, kiöregedőfélben leledző csapat pontosan azt nyújtotta, amit el lehetett várni, azaz semmit, akár a nyugdíjas csigaszedők, ott röfögtek a címeres mezben, aztán egyszer csak Ilia bumm, gól, mondták, milyen szép. Ültek körülöttem, ilyenkor mindig ülnek, ők mondták, én is mondtam, ja, milyen szép. Tényleg szép volt. Azt is mondták, hogy a kolumbiaiak azért játszanak ilyen vehemensen, mert ha nem nyernek, akkor lelövik őket, meg azt is mondták, hogy kokain. Mind a kettőt negyvennyolcszor, pedig már előszörre is olyan volt, mint a Pintér Sándor kinevezése: megindokolhatatlan és szomorú. Nem lehet többé nevetni, mert az epénket rágja az idő. El kéne menni innen, hamarost.
- pki -
