Ezt az igazoltatásos poént a játékvezető dobta be félidőben, de senki nem nevetett rajta, jóllehet nem is értelmezte, sőt az is lehet, hogy senkit nem érdekelt. A roma öregurak jól elbeszélgettek a pálya szélén, a rendőrfeleségek meg nem győzték kihúzkodni gyermekeiket a hangszóróból a roma srácok közül. Ötven-száz főnyi ember koncentrált csupán igazából a meccsre, de nekik is az volt a fontos, hogy társasági életet éljenek, és nem az, hogy véresre szurkolják magukat.
Sánta István kapufájára érkeztünk, de akkor sem és utána sem ismertem fel ezt a játékost többé, mert csak az idei labdarúgó-világbajnokságra tervezem, hogy beindítom a focival kapcsolatos memóriagyakorlataimat. Azért azt megjegyeztem, hogy László Miklós és József rendőrök, és közülük az egyik igazi fejelő alkat, a másiknak meg Toldi Lajos roma játékosban elakadt a lövése.
A romák legjobb csatára Szusza becenévre hallgat, valószínűleg kölyökkora óta rugdossa a bőrbogyót, ezt is csak onnan tudom, hogy mindenhol az ő nevét emlegették, még a rendőrcsapat kapitánya, Kökényesi kerületi rendőrfőkapitány is át akarta igazolni magukhoz az első félidő után. Nem tudom, ezt Szusza szeretné-e. Mindenesetre többet veszélyeztette az ellenfelet, mint egész csapata együttvéve. Már régóta ment a toszakodás - vagy hogy hívják azokat a labdát terelő, időnként önmagukba gabalyodó rövid futamokat - a pályán, amikor Szilvási Lajos egészen pontosan két perccel az addig eredmény nélküli félidő lefújása előtt megszerezte a rendőröknek a vezetést.
A mazsorettek zavarba ejtő műsora alatt mindenki jóslásokba bocsátkozott, volt, aki sörből, volt, aki dzsörböl próbált jövőt olvasni. A roma gyerekek a hangfalakban azt állították, hogy a romák győznek majd, és igyekeztek beleordítani a diktafonomba, a korláton csúszkáló rendőrcsemeték pedig a rendőrökre esküdtek, miközben rugdosták egymást.
Kökényesi Antal, a barátságos rendőrfőkapitány elmondta, hogy úgy látja, a rendőröknek nagyobb az állóképességük, és ez valószínűleg kijön majd a második félidő alatt. Láttunk már ilyet. Nekik nem volt nehéz összehozni a csapatot, mert alakítottak egy sportbizottságot, amely meggyőzi a kerületi kopaszokat is a rendőrség ilyenféle nyitottságának a szükségességéről. Kökényesi kapitány úgy érzi, nagyon sokat tettek eddig is a lakosság és a rendőrség viszonyának javításáért, és jobban koncentráltak az utóbbi időben a kerületi kisebbségek helyzetére, a megfelelő baráti szervezetekkel, a roma önkormányzattal és az itteni művelődési ház vezetőjével, Bérczi András úrral együtt. A meccs alatt is épp egy hátrányos helyzetű gyerekeknek szóló rendezvényen kellett volna lennie, de győzött a sport iránti szenvedélye, és megbízottját delegálta. Nem tagadta a focimeccs bűnmegelőzési fontosságát, hiszen akik a sport által keverednek barátságba, azok nem lehetnek ellenségek az utcán sem -állapította meg. Kökényesi amolyan igazi népszerű személyiségnek tűnt a mellettünk jövők-menők gesztusait figyelve, és valószínűleg állományosai is kedvelik, akikkel nem átall elvonulni taktikai megbeszélésre. A fiúkkal kitárgyalták, hogy durvák semmiképp nem lehetnek a fociban, de hajtanak a győzelemre. A rendőrfőkapitány végül még elmerengett a mazsorettek szépségén és azon, hogy ezt az üdítő látványt hogy élvezik a fiatal rendőrsrácok is.
Kökényesi úr kifelé és befelé is párbeszédet folytat, és ez jó a kerületnek.
Ez utóbbi dolgot már a kék szemű, tekintélyes szakállú Oláh Tibor, a Józsefvárosi Roma Önkormányzat elnöke és egyben a roma csapat szövetségi kapitánya fejtette ki. Oláh úr nem csodálkozott azon, hogy vesztésre állnak a fiai, mert a roma játékosok önszerveződéses alapon neveztek a meccsre. Nagyjából azokból áll a csapat, akikről tudták, hogy ifjú koruk óta szerelmük a foci, de nem sportolhattak szervezetten. Mindenesetre küzdeni fognak, és jövő ilyenkorig győztesre gyúrják magukat.
Szűcs Gyula, az MDF-es és kisebbségi önkormányzati képviselő, valamint nagy drukker is egyben addig-addig tartott fel izgalmas tájékoztatójával a kanadai kivándorlásról, hogy közben már nemhogy elkezdődött a félidő, de jól el is húztak a szolgálók és védők. Megtudtam, hogy a nyolcadik kerületben olyan jól érzik magukat a romák, hogy innen nem vándorolnak ki, legfeljebb a zenészek, de azok is csak családegyesítés végett. Ha Kökényesiék így folytatják, itt valóban paradicsomi állapotok lesznek egyszer, de addig még sok víz lefolyik a Dunán, gondoltam én. Szűcs úr is megmondta, hogy most valahogy megint felszínre került a cigányellenesség a szegénység miatt, bár aki bűnt követ el, az szerinte is nyerje el a büntetését. Végül biztosított róla, hogy a itteni romák mind honfiaknak érzik magukat.
Hogy kinek drukkoltam - mert a két csapat között mindig kell választani a focirajongók szerint -, azt politikai okokból nem árulhatom el, de szomorúan vettem tudomásul, hogy kikaptak a romák. Õket viszont egyáltalán nem zavarta, mert a parkban ott a Rock-tó-café, ahol nyolcvan egy kisfröccs, százhatvan a korsó Dreher és száztíz az Unicum. Itt kisvártatva rákezdte egy roma zenekar, és nem késett a tánc sem, egy olyan meccs, aminek nincsenek vesztesei.
- sisso -
