Roma-rendőr meccs a VIII. kerületben: Támadunk és védünk

  • - sisso -
  • 1998. június 11.

Sport

A nyolcadik kerületi kultúr- és sportügyi paradicsomban, az Orczy-kertben már megkezdődött a Józsefvárosi Napok elnevezésű rendezvénysorozat. Idén a helyi roma-rendőr barátság erősítésére focimeccset is szerveztek, és ezt évről évre meg szeretnék ismételni. A pályán igazoltatás nem volt, viszont a barátságos mérkőzésen 5-1-re verték a romákat a rendőrök.
A nyolcadik kerületi kultúr- és sportügyi paradicsomban, az Orczy-kertben már megkezdődött a Józsefvárosi Napok elnevezésű rendezvénysorozat. Idén a helyi roma-rendőr barátság erősítésére focimeccset is szerveztek, és ezt évről évre meg szeretnék ismételni. A pályán igazoltatás nem volt, viszont a barátságos mérkőzésen 5-1-re verték a romákat a rendőrök.

Ezt az igazoltatásos poént a játékvezető dobta be félidőben, de senki nem nevetett rajta, jóllehet nem is értelmezte, sőt az is lehet, hogy senkit nem érdekelt. A roma öregurak jól elbeszélgettek a pálya szélén, a rendőrfeleségek meg nem győzték kihúzkodni gyermekeiket a hangszóróból a roma srácok közül. Ötven-száz főnyi ember koncentrált csupán igazából a meccsre, de nekik is az volt a fontos, hogy társasági életet éljenek, és nem az, hogy véresre szurkolják magukat.

Sánta István kapufájára érkeztünk, de akkor sem és utána sem ismertem fel ezt a játékost többé, mert csak az idei labdarúgó-világbajnokságra tervezem, hogy beindítom a focival kapcsolatos memóriagyakorlataimat. Azért azt megjegyeztem, hogy László Miklós és József rendőrök, és közülük az egyik igazi fejelő alkat, a másiknak meg Toldi Lajos roma játékosban elakadt a lövése.

A romák legjobb csatára Szusza becenévre hallgat, valószínűleg kölyökkora óta rugdossa a bőrbogyót, ezt is csak onnan tudom, hogy mindenhol az ő nevét emlegették, még a rendőrcsapat kapitánya, Kökényesi kerületi rendőrfőkapitány is át akarta igazolni magukhoz az első félidő után. Nem tudom, ezt Szusza szeretné-e. Mindenesetre többet veszélyeztette az ellenfelet, mint egész csapata együttvéve. Már régóta ment a toszakodás - vagy hogy hívják azokat a labdát terelő, időnként önmagukba gabalyodó rövid futamokat - a pályán, amikor Szilvási Lajos egészen pontosan két perccel az addig eredmény nélküli félidő lefújása előtt megszerezte a rendőröknek a vezetést.

A mazsorettek zavarba ejtő műsora alatt mindenki jóslásokba bocsátkozott, volt, aki sörből, volt, aki dzsörböl próbált jövőt olvasni. A roma gyerekek a hangfalakban azt állították, hogy a romák győznek majd, és igyekeztek beleordítani a diktafonomba, a korláton csúszkáló rendőrcsemeték pedig a rendőrökre esküdtek, miközben rugdosták egymást.

Kökényesi Antal, a barátságos rendőrfőkapitány elmondta, hogy úgy látja, a rendőröknek nagyobb az állóképességük, és ez valószínűleg kijön majd a második félidő alatt. Láttunk már ilyet. Nekik nem volt nehéz összehozni a csapatot, mert alakítottak egy sportbizottságot, amely meggyőzi a kerületi kopaszokat is a rendőrség ilyenféle nyitottságának a szükségességéről. Kökényesi kapitány úgy érzi, nagyon sokat tettek eddig is a lakosság és a rendőrség viszonyának javításáért, és jobban koncentráltak az utóbbi időben a kerületi kisebbségek helyzetére, a megfelelő baráti szervezetekkel, a roma önkormányzattal és az itteni művelődési ház vezetőjével, Bérczi András úrral együtt. A meccs alatt is épp egy hátrányos helyzetű gyerekeknek szóló rendezvényen kellett volna lennie, de győzött a sport iránti szenvedélye, és megbízottját delegálta. Nem tagadta a focimeccs bűnmegelőzési fontosságát, hiszen akik a sport által keverednek barátságba, azok nem lehetnek ellenségek az utcán sem -állapította meg. Kökényesi amolyan igazi népszerű személyiségnek tűnt a mellettünk jövők-menők gesztusait figyelve, és valószínűleg állományosai is kedvelik, akikkel nem átall elvonulni taktikai megbeszélésre. A fiúkkal kitárgyalták, hogy durvák semmiképp nem lehetnek a fociban, de hajtanak a győzelemre. A rendőrfőkapitány végül még elmerengett a mazsorettek szépségén és azon, hogy ezt az üdítő látványt hogy élvezik a fiatal rendőrsrácok is.

Kökényesi úr kifelé és befelé is párbeszédet folytat, és ez jó a kerületnek.

Ez utóbbi dolgot már a kék szemű, tekintélyes szakállú Oláh Tibor, a Józsefvárosi Roma Önkormányzat elnöke és egyben a roma csapat szövetségi kapitánya fejtette ki. Oláh úr nem csodálkozott azon, hogy vesztésre állnak a fiai, mert a roma játékosok önszerveződéses alapon neveztek a meccsre. Nagyjából azokból áll a csapat, akikről tudták, hogy ifjú koruk óta szerelmük a foci, de nem sportolhattak szervezetten. Mindenesetre küzdeni fognak, és jövő ilyenkorig győztesre gyúrják magukat.

Szűcs Gyula, az MDF-es és kisebbségi önkormányzati képviselő, valamint nagy drukker is egyben addig-addig tartott fel izgalmas tájékoztatójával a kanadai kivándorlásról, hogy közben már nemhogy elkezdődött a félidő, de jól el is húztak a szolgálók és védők. Megtudtam, hogy a nyolcadik kerületben olyan jól érzik magukat a romák, hogy innen nem vándorolnak ki, legfeljebb a zenészek, de azok is csak családegyesítés végett. Ha Kökényesiék így folytatják, itt valóban paradicsomi állapotok lesznek egyszer, de addig még sok víz lefolyik a Dunán, gondoltam én. Szűcs úr is megmondta, hogy most valahogy megint felszínre került a cigányellenesség a szegénység miatt, bár aki bűnt követ el, az szerinte is nyerje el a büntetését. Végül biztosított róla, hogy a itteni romák mind honfiaknak érzik magukat.

Hogy kinek drukkoltam - mert a két csapat között mindig kell választani a focirajongók szerint -, azt politikai okokból nem árulhatom el, de szomorúan vettem tudomásul, hogy kikaptak a romák. Õket viszont egyáltalán nem zavarta, mert a parkban ott a Rock-tó-café, ahol nyolcvan egy kisfröccs, százhatvan a korsó Dreher és száztíz az Unicum. Itt kisvártatva rákezdte egy roma zenekar, és nem késett a tánc sem, egy olyan meccs, aminek nincsenek vesztesei.

- sisso -

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.