A Budapesti Nagydíjon súlyosan megsérült Felipe Massa helyett a hétszeres világbajnok, Michael Schumacher ül a következő futamon a Ferrari volánjához.
(sajtóhír)
Tudja azt öreg s fiatal: Lance Armstrong olyat produkált, mint máig senki sem az országúti kerékpársport történetében, zsinórban hétszer nyerte meg a legrangosabb versenyt, a Tour de France-ot. Ha jobban belegondolunk, ellenfél nélkül (bár mindig volt valami "igen komoly tét", hogy épp akkor majd Pantani vagy Jan Ullrich vagy akárki kapja el a frakkját - alkalmasint esélyük sem volt). Azt is tudja mindenki, hogy Armstrong legyőzte a rákot - Amerikában millió kisgyerek (és felnőtt) példaképe, egy kikezdhetetlen legenda...
Mármost e fantasztikus portfólió pusztán az évkönyvekben mutat kifogástalanul, Armstrong kora mindig is gyanakvással szemlélte nagy fia működését, szakadatlan (soha perdöntőn be nem bizonyosodó, mégsem szűnő) doppingvádak kísérték minden megjelenését, lelépése után pedig egyenesen elszabadult a pokol. Felmondódott valami képtelen omerta, megszűnt valami - a folyamatos vádak miatt leginkább az ő személyéhez kötődő - védettség, az országúti kerékpársportot hetente rázták meg minden addiginál súlyosabb doppingbotrányok, a franciák évszázados hagyományra visszatekintő büszkesége közröhej tárgya lett.
Armstrong pedig mint obskúrus bajnok tekert be a kollektív emlékezetbe. Így telt három esztendő. Voltaképpen mindegy is kinek jutott eszébe, annyira kézenfekvő: vissza kellett hozni a Tourra a hétszeres bajnokot, hogy az ismét arról szóljon, hogy sikerül-e bravúrt (kvázi sporteredményt) elérni: megverni őt, vagy neki győznie megint.
Armstrongnak pedig azért jött jól a comeback, mert egy szoros vereség, egy tisztes helytállás, egy épp csak elcsípett dobogó így, utánvéttel is rendbe tehetné a szénáját. Lám, mégiscsak rendes versenyző ő, hát nem szerzett egy bronzérmet is, olyan, mint a többi, nem a NASA valami speciális fejlesztése a győzelemre, igazi hús-vér, szenvedő alak. S mit ad isten, Armstrong teljesítette is a píárküldetést, harmadik lett - szolid csapatsegítséggel.
Ám az a helyzet, hogy a 2009-es Tour után sem változott semmi: Armstrong maradt, aki volt. A Tour dettó. A sportág irányítói bár mindent elkövettek, de nem azért, hogy a cirkusz valamiféle megtisztuláson menjen végre keresztül, hanem a figyelem elterelése érdekében. Hogy avval legyen tele a sajtó, hogy van-e a verseny élcsapatán belül ellentét a végső győztes Contador és a "nagy visszatérő" Armstrong között.
Mellesleg történhetett volna e forgatókönyv szerint is, és akkor a túloldalon olvasható szép és átélt, az adatok tükrében hibátlan elmélkedés mellé odatehetnénk egy hasonlót, csak annak nem Armstrong lenne a pozitív hőse, hanem Alberto Contador, az Armstrong utáni kor kétségkívül legeredményesebb profi kerékpárosa. Aki úgyszólván ellenszélben nyerte meg ezt a versenyt, akiről a sajtónak mindenki szépeket mondott, de a verseny végéig sem lehetett eldönteni, hogy most az ő csapata-e az Astana vagy az ellenfeléé. Akivel a hírek szerint félóráig üvöltött a csapatfőnöke, hogy miért szakította le saját segítőjét a döntő hegyen, aki szegény így lecsúszott a dobogóról, jaj, ami amúgy is a nagy Armstrongnak volt fenntartva. Ezt tényleg nem is értem, Kloden feladata az volt, hogy segítse Contadort, s amikor négyen maradtak a hegyen csapatuk két - voltaképpen egyedül komolyan vehető - ellenfelével, a Schleck testvérekkel (Saxo Bank), akkor nem tudott Contadorral tartani, amikor az megrántotta kicsit a társulatot. Elég ciki, de semmiképpen Contadornak, csakis Klodennek, nem tudta elég hosszan ellátni a feladatát. Jellemző, hogy végül az egyik (a kevésbé veszélyes) Schlek fiú, Frank nyerte a szakaszt - ne szépítsük, Contador alkura kényszerült. Nem kellett volna, hogy így legyen, ha végig van egy embere, aki vele bír menni.
Szóval ilyen (lenne) a hátrányos helyzete dacára is nyerni tudó hérosz, Contador képe.
Ellenben nem ilyen. Fussuk csak át az immár kétszeres Tour-győztes Contador pályáját! 2003-ban kezdődik profi pályafutása az ONCE csúcscsapatánál, a derék "Venga bácsi", Manolo Saiz keze alatt. A csapat a következő évben új szponzort kap, a neve Liberty Seguros lesz, Alberto és Manolo maradnak. Hamarosan megérkezik Alekszander Vinokurov is, a kazah fenomén, avval a határozott szándékkal, hogy Armstrong megüresedett trónját (Jan Ullrich árnyékából kilépve) elfoglalja. Csakhogy a Liberty Seguros neve hamarosan összeforr minden idők legnagyobb doppingbotrányával, Manolo bácsit puttonyában vérkészítmények tömegével elkapják egy madridi presszóban, amint épp egy hatvanezer euróssal próbál fizetni. A kriminalisztika történetébe Fuentes-botrány néven bevonuló kázus legendás tárgyi bizonyítékában, Eufemio Fuentes, a doppingdoktor jegyzeteiben ott egy A. C. monogram is... A Liberty Segurost a 2006-os Tour közelébe sem engedik. Contador elhúz Lance Armstrong egykori csapatába, a Discovery Channelbe. Vinokurov pedig a kazah kormány és az állami légitársaság szíves segedelmével megalapítja, a... na, mit is? Hát, az Astanát! 'k a 2007-es Touron buktak meg, ki más, Vinokurov doppingolt. Azon a Touron, amit Contador a Discovery színeiben nyert meg. Ám még meg sem melegedett a fogasán a sárga trikó, amikor bejelentette: jövőre..., hát hol is? Az Astanánál fog versenyezni. Csakhogy az Astanát 2008-ban a Tour közelébe sem engedik, ezért kénytelen Contador a Giro d'Italiát és a Vuelta Espanát - a másik két nagy háromhetes körversenyt - haza vinni, szegény.
Ám 2009-re már jöhetett - Armstronggal - újra az Astana... és A. C. is.
És akkor ugyan már, miről (és kikről) beszélünk?
