Türelmes a sarkon felbukkanó vicsorgó és vigyorgó drogfogyasztókkal, akik a hidegre való tekintettel dupla adagot nyomnak, elbeszélget a hajléktalanokkal a gyorsfényképezés rejtelmeiről, dob egy százast bablevesre, majd levezetésképp lemegy megnézni egy a magyar homoszexuális-revolúció szerves részét képező szado-mazo show-műsort a Capellában.
Karácsony táján mindenki nagylelkű, aki árul, akár a jóságos cápa bácsi, aki így biztatja áldozatait: "Gyertek ide, kicsi halaim, a számba, majd én megvédelek benneteket." A nép meg belehömpölyög a szájába, menetel bután, csak egy keveset szórakozhasson.
Izzó bróm
| ||
Hogy néz ki a magyar szado-mazo? Úgy, hogy hiányzik belőle a szado. A kis ostoros ember bőrnadrágban a színpad szélén, a rács mögött legalábbis ezt mondta, és közben folyamatosan zavartan vigyorgott. Elmúlt a fenyegető érzés. Mégsem lesz ez komolyabb, mint a Bádogember megkenése délután a Vörösmarty téren az Olajozottan szép az élet című szórakoztató etűdben. Kellett volna hozni korbácsot. Már előadás előtt is jött ez az alak a kis nevetséges pálcájával, és kacéran simogatta a közönséget, csak mikor hátrafordult, akkor vettük észre, hogy rövid sortjában kissé megereszkedett a hátsója, de ezt még be lehet emelni az ilyen félprofi műsorszolgáltatásba. Úgysem attól éreznénk jól magunkat, hogy kizsákmányoljuk a szép testét. Lehetőség szerint inkább meglátogatjuk a vécét, mert a mellékhelyiségek számos meglepetést rejtenek ilyen estéken, és azok sem zavartatják magukat az ellenkező neműek jelenlétén, akik már döntöttek nemi identitásukról. Azért amikor hárman válaszolunk egyszerre, hogy foglalt, nagy kuncogás hallatszik odakintről, pedig csak vigyorgóparti folyik odabenn, filmekről beszélgetve, néha alibiből öblítünk, gargarizálunk. Nem gond, ezután bárkinek bátran a szemébe lehet itt nézni, legalább befogad a közeg. A tükörnél kicsit rá is játszom. Igazítok. Csak az a két bajszos titkosrendőr ne tévedjen be ide, remélhetőleg nekik még vannak gátlásaik. Jól, csak szomorúan táncolnak a diszkószobában egymástól tisztes távolságra, és néha arra gondolnak, milyen jó másnak.
Nem az a kiköpött Torture Garden
Angela társulata. Maga Angela a legjobb, meg Zsófi, de ők messze nem szadók, inkább önemésztők, akik szeretkezés után titokban, gondolatban rendszeresen keresztre feszítik magukat. Imádni valók. Angela magányos transzvesztita sztár, elegáns, büszke, szomorúan keresi az igazit, és sokkal szebb, mint Marilyn Monroe, aki mellette maximum jegyszedő lehetne a májfoltos testével. A mellei teljesen jók, valódinak tűnnek. Ettől el vagyunk olvadva és meg vagyunk szégyenülve. Õt senki nem veri, ő sem ver senkit, csak szemmel. Időről időre feltűnik mögötte két szép testű, kopasz, meleg pasas, akik, mintha gumibogyószörpöt ittak volna, a legkülönfélébb ritmikus rángatózásokra képesek a testükkel. Ez csak akkor veszti kissé hitelét, amikor a zene elvágólag megszűnik, mint annak idején a Veszna típusú magnóknál, és sűrű hajlongások helyett megsemmisülten oldalognak el, mintha szégyellniük kéne valamit, pedig minden adottságuk megvan a sikerhez, a farkuk sem kicsi. Verni ők sem akarnak senkit, legfeljebb időnként megszorongatják egymás ágyékát. Nagy az izgalom, hogy végre dőljön el, ki lesz a domina, mert különben még a végén ki kell majd sorsolnunk, én pedig csak akkor férek be a rácson, ha lefogy a fejem. Különben még tökön rúgni sem bírnék senkit jó szívvel ezüstvasárnap előtt. Így hát Zsófit nézzük, aki a rácsot szadizza, igaz, azt vérprofin. Akár a Mag-tár nevű hírhedt és cinikus melegbárban is dupla tempóban dobognának a szívek miatta. Csupán az a zavaró, hogy szalonnásak a pupillái. Mellette vonaglik egy alávetett tinédzser, akit a gimiben biztos csúfoltak piknikus alkata miatt, itt pedig egy ártalmatlan, helyes boszorkány, nem jelent veszélyt sem a dominákra, sem a dominókra. Jelenléte engem is megnyugtat.
Síró játék
Elfogyott az őrjítőlé, az utolsó tejes whisky is, mire megjelenik végre a domina és egy szerencsétlen pasas, akit pórázon vezet. Kicsit a Két buta kutyára emlékeztetnek, de senki nem mer nevetni, mert a csaj kezében komoly ostor van. Talán kicsavarta a Télapó kezéből. A dominának hatalmas mellei vannak, és ez az egyetlen dolog, ami néhány farpofán kívül itt leplezetlenül maradt, talán még a metszőfogai. Utóbbiakkal kéne kezdenie valamit szadiügyben, de csak vigyorog. Leteperi a fiút - megjegyzendő, hogy ez a Tilos az Á-ban annak idején bármelyik csajnak jobban ment, gallérnál fogva, sörösüveggel -, megvetően néz rá, a tűsarkú cipője orrát gondosan, néhány milliméterre bevezeti a fiú ánuszába, mire az nyögést mímel. Közben a nő folyamatosan mellé ver. Szerintem ezek testvérek. A helyzetet csak Marlon mentheti meg, aki előad egy kabarétréfát drug queen módra, és amikor csücsörít, gyorsan mindenki összeszorítja a lábát. Az asztalomnál közben az életről beszélgetnek: tapasztalni vagy elolvasni, ez a kérdés. Nem szeretném, ha erről álmodnék.
Reggelre így is kiver a víz, pedig semmit nem láttam, ami kegyetlen, csak olyat, ami szórakoztató, legföljebb azon gondolkodhatnék el, hogy a kacsa is lehet ember, ha jól felönt a garatra. Közben alattomosan átkódoltak. Másképp vagyok Más.
