Szex és iszlám: Csók és csador

publikálva
1999/14. (04. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Van valami kettõsség abban, ahogy az európai ember az iszlám világ nõihez viszonyul. Egyfelõl szinte mindenki meg van arról gyõzõdve, hogy az iszlám világban a nõket lelketlen tárgyaknak tekintik, ami természetesen nincs így; másfelõl ha csak meghallja az európai, s fõként férfi, azt a szót, hogy hárem, egybõl a csodák birodalmában érzi magát. Ó, ti odaliszkok, ó, ti Zulejkák! Ám a háremek nem létezõ titkos gyönyörei helyett az iszlám világban lényegesen prózaibb a szexuális élet.

Szex és iszlám

A legrosszabbul az iszlám nõk közül kétséget kizáróan azok jártak, akik hárembe, különösen pedig ha uralkodó háremébe kerültek. 1616-ban például azért végezték ki Dzsahángír indiai nagymogul (1605-1627) egyik háremhölgyét, mert egy eunuchhal csókolózott. De nem értek dicsõbb véget azok a megunt isztambuli háremhölgyek sem, akiket az egyébként az elsõ reformszultánnak tartott III. Ahmed (1703-1730) egyszerûen a Boszporuszba fojtatott. Nem jártak jobban a háremek mindenható gazdái sem. A világbíró török szultánok minden hárembeli látogatását feljegyzésekben rögzítették, s amíg a nagy hatalmú szultáni anyák éltek, az õ jóváhagyásuk kellett a kiválasztott hölgy felkereséséhez, akit innentõl kezdve társnõi irigysége követett mindenhová. A legjobban még azok jártak, akiket a hárembõl férjhez adtak valamely elõkelõséghez. A nagy többséget azonban nem várta több, mint a szürke cselédsor.

A mindennapok szexualitása

azonban távol áll ettõl. Az iszlám jog, a saría ugyan elvben lehetõvé teszi, hogy a férfi négy törvényes feleséget tartson, illetve férfiként közeledjen a házában élõ rabnõkhöz, ám ennek anyagi és fizikai terheit gyakorlatilag alig valaki tudja vállalni. A közel-keleti poligámia jószerivel éppen olyan fikció, mint a nyugati monogámia. Az iszlám világban élõ családok zöme monogám, illetve csak akkor egészül ki második feleséggel, ha az elsõ inkább lenne nagymama, mint asszony. Kivételt ez alól jószerivel csak a gazdag, Öböl menti olajországok képeznek, ahol ma is divat két, egy fehér és egy fekete, feleség tartása. Maga az iszlám elviekben csak a heteroszexuális, házastársi kapcsolatokat ismeri el szabályosnak, a gyakorlatban azonban ez alól jócskán van kibúvó. Az Öböl-országokban, de általában az arab világban meglehetõsen gyakori a homoszexualitás, amit az iszlám világban Lót bûnének tartanak. Elõfordulhatnak alkalmi kapcsolatok, létezik a prostitúció is. Ez utóbbi létjogosultságát éppen az adja, hogy bár megnõsülni elvben könnyû, s kötelezõ is, ha valakit nem jegyeztek el gyerekkorában, a gyakorlatban hihetetlenül nehéz társat találnia. A menyasszonyváltság és a lakodalom költségei ugyanis magyar pénzben milliókban mérhetõk, s ezt a legtöbb iszlám országban a mai napig be is vasalják; de ha a menyasszonyváltságot meg is ússza valaki, a két-háromszáz fõs lakodalmat nem kerülheti ki semmiképpen. Ráadásul éppen a legszegényebb és legelmaradottabb vidékeken külön üzletággá fejlõdött a házasság. Egész családok remélik jövõjük megalapozását leányuk sikeres kiházasításától, hogy az így kicsikart pénzt szinte azonnal el is költsék a fiuk megházasítására. A muszlim esküvõ legérdekesebb sajátossága, hogy voltaképpen a házasulandó felek nélkül zajlik. Bár elméletben a menyasszony beleegyezése nélkül nincs esküvõ, õt a szokások szerint apja vagy a fivére képviseli. Még érdekesebb, hogy adott esetben a võlegény is képviselhetõ. Dél-egyiptomi családi ismerõsünkkel esett meg még ötvenes évekbeli diákkorában, hogy egyetemi vakációjáról arra ért haza: már házas ember.

A tilalmak száma

a szexualitás nyílt vállalása mellett lényegesen magasabb, mint az a mai Nyugaton megszokott. Ezek legelsõbbike a meztelenség tilalma, ami az egynemûek között is érvényes. Az iszlám hagyomány szerint a férfiak esetében a köldök és a térd közötti rész az, amelyet idegenek elõtt feltétlenül el kell takarni. Ez a szabály még a közös fürdõkre is kiterjed. Itt ágyékkötõt vagy legalábbis tiszta alsónadrágot illik viselni. Ugyenez vonatkozik a muszlim nõkre egymás között. Elvben õk is csak a köldök és a térd között eltakarva mutatkozhatnak egymás társaságában. Apja, testvére és a vele szemben házasságképtelen férfi hozzátartozói elõtt a muszlim nõ hátát és a hasát köteles még eltakarni (tehát például szoptathat), az összes többi, vele elvben házasságképes férfiak, továbbá minden nem muszlim férfi és nõ elõtt a keze és általában az arca kivételével mindent el kell takarjon. Ez alól a szabály alól csak az orvosi kezelés adhat kivételt. Legalább ennyire fontos, hogy a muszlim nõ fedetten sem mozoghat kihívóan, idegenek elõtt nem mutatkozhat felékszerezve, illetve lépéseivel nem kelthet zajt. S elvben csak a férfiak mögött s az út szélén járhat.

Mindezeknek a parancsolatoknak elvben éppen az az oka, hogy a nõi test látványa maga jelentené a szexuális kihívást. Az iszlám szigorú és könyvízû szabályainak sora tehát éppen arra vonatkozik, hogy ezt a kihívást semlegesítse. Ebbõl a szempontból az iszlám lényegesen realistább a többi világvallásnál. Semmi kivetnivalót nem lát a nemi vágyban, illetve az ilyen örömökben, feltéve, hogy azok kielégítése nem a "természet ellen" történik, illetve nem akadályozzák meg az esetleges fogantatást. Ezzel együtt számos tabut is tiszteletben kell tartaniuk a muszlimoknak. Tilos például házaséletet élni a ramadáni böjtben, illetve zarándoklat alatt. Szintúgy tilalmas a meditációra emlékeztetõ vallásos elvonultság (itikáf) során. Ugyanígy tartja az iszlám a hagyományos, Nyugaton is ismert tabukat is (gyermekágy, menstruáció stb.). Ugyanakkor az indok nélküli önmegtartóztatást (ílá), ha az a négy hónapot meghaladja, a házasságot megszüntetõ oknak tartja. Szintúgy tilos, ha a férfi többnejûségben él, az éppen kedvelten kívül a többi feleséget elhanyagolni. A feleség viszont szintén nem térhet ki alapos indok nélkül a férje közeledése elõl. Az iszlám sajátossága, hogy elméletben a házasságon belüli szexuális kihágásokat is büntetni rendeli, s a megfelelõ büntetés nélkül a házaséletnek szünetelnie kell. Van néhány olyan testi hiba és betegség is, amely bármely fél esetén válóoknak számíthat. (Ezenkívül az asszony kérheti a válást, ha a férfi a feleség beleegyezése nélkül legalább egy évig távol van, még akkor is, ha a feleségét eltartja. Ugyanez vonatkozik a három évre vagy annál hosszabb börtönbüntetésre ítélt férjekre. Az ismeretlen helyen tartózkodók esetén négy év türelmi idõt szab a saría.)

Ami a konkrét szexuális életet illeti, ez természetesen nagyjában és egészében ugyanúgy zajlik, mint bárhol másutt. A különbség az, hogy a muszlim hívõ számára ez éppen úgy a vallásgyakorlat (ibáda) része, mint mindennapjai bármely cselekedete. Erre is vonatkozik tehát az a szabály, hogy a hívõ (illetve a pár) tudatos elhatározással (nijja),

isten nevével a száján

köteles cselekedni. S aki vallásos, ezt be is tartja. Még általánosabban követik azt a szabályt, amely a magömlés után mind a két fél számára teljes testi fürdõt ír elõ. Ennek legalább a legközelebbi imára hívás (ezán) kezdetéig meg kell történnie. Tisztátalan állapotában a hívõ el van tiltva az evéstõl, ivástól és dohányzástól. Ezt szinte mindenki betartja. Éppen ezért van az, hogy az iszlám hagyomány különösen pártolja a pénteki közösségi ima elõtti szeretkezést, mivel így a hívõk testiekben tisztán és vágyaktól mentesen figyelhetnek az imára. (A pénteki közös ima az egyetlen, ahová elvben a nõket is elvárja az iszlám. Õk egyébként otthon imádkoznak, bár természetesen máskor sincsenek a mecsetekbõl kitiltva.)

Ami magát a nemi aktust jelenti, az iszlám - szemben a keresztény hagyománnyal - nem fogja sovány kosztra híveit. Magától értetõdõnek vesz olyan dolgokat, mint például az elõjáték és a nõi orgazmus, amelyekre még egy évszázaddal ezelõtt is bûnös vágyként tekintettek volna Nyugaton. Ugyanakkor alapvetõ szabályként tartja, hogy a fogamzás gátlása minden esetben tilos. A házasság alapvetõ célja amúgy is a gyermekáldás, így a hívõ muszlim nem zárkózhat el az elõl, ha Allah gyermekkel kívánja megáldani kapcsolatát. Az iszlám felfogás szerint a fogantatás, lévén a lehetõség és a valóság között iszonyatos aránytalanság, úgyis inkább Allah, s nem az ember mûve. Éppen ezért szigorúan tilos az orális vagy az anális közösülés. Ez utóbbi, történjék bár férfi és nõ között, homoszexuális aktusnak számít, amelyet az iszám halállal rendel büntetni. A valóságban azért - fõként az arab világban - meglehetõsen elterjedt gyakorlatról van szó, amely nemcsak férfiakat, de nõket is érint.

Ha össze akarjuk foglalni mindazt, amit az iszlám a férfi-nõ kapcsolatról s még inkább a szexualitásról tart, egy dolgot mondhatunk. Amit nem érthetünk meg, az nem az, hogy mi a nõk szerepe. A XX. század végén élõ nyugati számára sokkalta kevésbé érthetõ az érzelmek teljes hiánya. Az iszlámnak a szexualitásról alkotott fogalmaiban ugyanis nem a fizikai kizsákmányolás lehetõsége az elvetendõ. Ezt maga az iszlám is tiltja. Sokkalta inkább hiányzik számunkra egy fogalom. Az, ami a mi felfogásunk szerint a házastársakat igazán házastársakká teszi: a szerelem. Az iszlám rendszere errõl mit sem tud - éppen ezért marad meg számunkra a könyve szerint értett iszlám igazi falanszterként.

Dobrovits Mihály

publikálva
1999/14. (04. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...
https://ad.doubleclick.net/ddm/trackclk/N9356.3064282ADA-MANCS-ROS-DES/B20258930.204432256;dc_trk_aid=404585362;dc_trk_cid=92488506;dc_lat=;dc_rdid=;tag_for_child_directed_treatment=