Kerekecske, gombocska
Egy meleg barátnőm nemrégiben duzzogva mondta: körülöttünk minden faszszimbólum: obeliszkek, felhőkarcolók, világító-tornyok, égimeszelők, csúcsdíszek. Ha hagyjuk a falloszkultuszt eluralkodni magunkon, az vak vezet világtalant szemléletté válhat. Nyissuk rá szemünket a lankákra, hegyes-dombos vízrajzra, Sába királynő gyémántot rejtő vonulataival, melyek Salamon király kincsei lehettek volna, ha az oktalan teremtés tudta volna, hogy kell az ilyesmit bányászni. Görögdinnyék, almák, körték, narancsok mind rólunk regélnek. Kupolák, dómok, az esztergomi kerek templom, lábasok, sajtburák és maguk a kerek sajtok se tudják véka alá rejteni a belőlük áradó szimbolikát. A tudás almája a miénk. A bibliai legenda ősanyját Istárig eredeztetik vissza, aki nem az ördöggel kokettált, hanem minden tudás forrásából, saját almáiból, teliholdjaiból táplálta fiát, hogy az is meg tudja különböztetni a jót a gonosztól: a matriarchátusban a tudás még nem volt bűn, erkölcsi érzékre utalt, mely a szocializáció alapköve, amit az emlősöknél a szoptatás fektet le. Nem a rosszba vitte párját, hanem életet adott, azt táplálta is gyermekének, tudással, tartalommal töltötte meg. Az egyszemű kígyót ő bűvölte, nem fordítva, hacsak nem ő maga volt a kígyó: a vedlés az állandó változás, megújulás jelképe, ami a menstruációban és a szülésben is testet ölt.
A teliholdon kívül, mely egyértelműen női szimbólum, a mozlim kultúrákban a gyönyörű nő szinonimája Amar 14., a holdtölte napja, a Tejút csillagai is az istennő, a mindenség tejének csillámló cseppjei, melyek legsötétebb éjszakáinkat is bevilágolják. Melle maga a Kánaán, mely mézzel is folyik.
Forró drót
Desmond Morris, A csupasz majom szerzője szerint az ember azzal emelkedett ki hasonszabású emlőstársai közül, hogy pompázó ülep helyett frontálisan állandósult zsírpárnákat szerzett a nőstény, jelezvén ezzel nemét és évszaktól független párosodási készségét hím fajtársa felé, egyben megteremtve a szemtől szembe történő közösülés mozgatórugóját is. Eme nagy elme úttörő munkásságával nem fogunk itt szembeszállni. Abban azonban kétségtelenül van igazság, hogy bár minden emlősnél fennáll egy visszacsatolási folyamat az emlő és a méh között, mely elősegíti a méh összehúzódását az ellés után, egyedül az emberi nőstény az, melynek a szexuális aktus alatt is kiadós öröme telhet a mamális izgatásban. Ez a forró drót, a szexuális visszacsatolási folyamat nem minden nőnél működik ugyanolyan intenzitással. Akinél viszont igen, úgynevezett kerekebb, teljesebb, örvénylőbb élvezethez vezethet. Bizonyos egyedeknél egyedül az emlő izgatása is eredményezhet már orgazmust. Van, aki a szoptatástól is eljut a csúcsra, és fordítva, szoptatós anyáknál bármilyen orgazmus a tej kispriccelését eredményezi. Rendkívül ritka férfiak esetében a hasonló reakció, de nem kizárt. A Ceylon melletti ókori Gallasban például a fiúcsecsemők bimbóját rendszeresen amputálták, mert attól tartottak, hogy ezen női jel(leg) megléte gyávává tenné harcosaikat.
Belevágjunk-e?
Egyik barátnőm anekdotája szerint súlyos mérettel megáldott szoptató nagyanyja láttán nagyapjából kibukott a családfenntartó védelmező reflex: csak a fejére ne ejtsd! De a mindennapi veszélyeken túl Desmond Morris is úgy látja, hogy a kisebb emlő, ellentétben a népi babonákkal, alkalmasabb a szoptatásra, tehát a nagyobb méret merőben szexuális funkciót tölt be. De a mamális kéjnél sem a méret számít. Az örömérzet nem arányos, sem fordítottan arányos, sőt összefüggésben sincs a mérettel. A szexipar által gerjesztett hiedelmek afelé tendálnak, hogy a nagyobb az jobb, megtoldva azzal a hím fogyasztócentrikus állítással, hogy a férfiak vizuálisan sokkal jobban indulnak, mint a nők - és nyilván mindegyik valahol, mélyen, rövidlátó. A szépségipar a "legalább 'esztétikus' legyen" felkiáltással tesz még rá egy lapáttal. Ezen hagyományos vagy kereskedelmi alapon terjesztett tévhiteknek köszönhetően a fiatal nők nagy része terhelt valamilyen testével kapcsolatos komplexussal. Legtöbbjük túl kicsinek vagy épp lógónak és nagynak látja a mellét a mesterségesen megteremtett ideális formához képest. Egyre több nő próbál önbizalmat szerezni kenceficékből vagy a sebész szikéjéből. A probléma az, hogy a legesztétikusabb, a szemnek legkevésbé fölfedezhető beavatkozás mind a nagyobbító, mind a kisebbítő és fölvarró műtéteknél a bimbó körülvágásával jár. Ez pedig a fönt említett visszacsatolási folyamat végének kockázatát jelenti, hasonlót a klitorisz megvágásához.
Bár a melltartók maradandó testi változást legritkább esetben okoznak, örök kérdés marad, hogy a látványt szolgálják-e, a férfitekintetet vagy a női kényelmet. A ruhadarab világméretű fogyasztásőrületében és fétissé emelésében a fehérnemű- és hirdetőipar kétségtelenül ludas, de ki tudja, hogy pontosan milyen mértékig. Az a gyakran hangoztatott tétel, hogy a melltartóviselés ellenállást fejleszt ki a nehézkedés törvényével szemben, és megelőzi a mamáliák megereszkedését, baromság. Kétségtelen, hogy aerobik ugrabugra közben kiadós pofán veregetéstől menthetik meg viselőjüket, de preventív gyógyászati segédeszköz voltuk kevéssé bizonyított.
Kézzel, lábbal
is lehet mellet imádni. Szájjal, tollal, korbáccsal, ruhaszárító-csipesszel, vízsugárral, kalodával. Fölhevített üvegpohárral vákuumot teremteni a bimbó körül. Csokifagyit vagy épp csalánt dörzsölni bele. A két mellet összevarrni, hálót fonni köré. A bimbót meg lehet nyújtani, gyűrűvel átfúrni, tépni, fejni. Az emlők közé lehet szorítani a hímtagot, fehér gyöngysort varázsolni a dekoltázsra, a fitymát a bimbón le-föl huzogatni, vagy épp a klitoriszt dörzsölni hozzá (coitus a mammalia). Az AIDS korában, mivel a mamális örömök közül nagyon sok megfelel a safe sex előírásainak, különösen nagy szerepet jósolunk neki a jövő szexkultúrájában.
