Tűsarok: Hol kezdted a televíziózást?
Pánczél Andrea: Hét éve Münchenben, az ARD közszolgálati televíziónál, aztán egy évvel azelőtt, hogy elindultak itthon a kereskedelmi csatornák, ugyanott egy Európa-tematikájú televíziós magazinhoz kerültem mint riporter és műsorvezető. Ott tanultam a szakmát. Amikor hazajöttem, az RTL-en vezettem a Reflex magazint, majd a tv2-höz szerződtem.
Tűsarok: Miért választottad a tv2-t?
PA: Itt nemcsak műsorvezetőt kerestek, hanem olyan szerkesztő-riportert, aki műsorvezetésre is alkalmas, így kerültem a Szép új világ című világpolitikai magazinhoz. Forgattam mindenfelé, sokszor külföldi helyszínekről, például Olaszország egyetlen börtönszigetéről jelentkeztem be. Ennek a magazinnak az utódműsora lett az Ablak Európára, ami kizárólag európai országokkal foglalkozik.
T: Mi az, amire egy ilyen műsorban fel kell hívni a figyelmet?
PA: Arra, hogy hogyan tudják feldolgozni a különböző uniós országokban azokat a problémákat, amelyek minket is érintenek: munkanélküliség, prostitúció és a többi.
T: Mi a véleményed a kormány népszavazás előtti kommunikációjáról? A műsorod hogyan segítette és segíti a tájékoztatást?
PA: Nem dolgom minősíteni a kormányt, de sokan értékeltük úgy, hogy aránylag későn indult be az EU-kommunikáció. Mi egy kereskedelmi tévénél természetesnek tartjuk, hogy foglalkozzunk uniós témákkal, ezzel is közszolgálati feladatokat vállalva. Épp ezért furcsa, hogy korábban ugyanarra a műsorra megkaptuk a támogatást az illetékes szervtől, most viszont nem. Pedig most érkeztünk el a csatlakozási felkészülés legfontosabb szakaszához. Ettől függetlenül a tv2 fontosnak tartja az unió ügyét. Vannak felmérések arra vonatkozólag, hogy milyen témák foglalkoztatják az embereket az unió kapcsán, és mi ezekkel kapcsolatos tematikus műsorokat csinálunk. Arról, hogy milyen lesz a társadalombiztosítás, az adórendszer, a nyugdíj, a bérleti díjak, hogyan lehet majd gyermeket nevelni, hogyan alakul a nők aránya a parlamenti képviselők között.
T: Min múlik, hogy egy nő vezető beosztásba kerül a televíziónál?
PA: Egy nőnek ugyanolyan szüksége van szakmai háttérre, tapasztalatra, mint egy férfinak. Nincs különbség. Mi nők talán empa-tikusabbak, diplomatikusabbak vagyunk, másképp érjük el, amit akarunk, de ettől függetlenül nem vagyunk kevésbé keménykezű vezetők.
T: Vezető státusban vagy, és ez a képernyő rovására is megy. Egyre kevesebbet látni az arcodat. Nem fontos neked, hogy ismerjenek?
PA: Volt idő, amikor fontos volt, és azt gondoltam, hogy elég jól nézek ki hozzá, elég tapasztalatom van, és jó lenne csinálni, de most úgy érzem, hogy egészséges televíziós karrier, illetve életpálya az enyém. Ma már nem elsődleges dolog számomra a képernyő, mert megtapasztaltam, milyen jó csapatot építeni és új dolgokat kitalálni a televíziózásban.
T: Kétgyermekes anya vagy. Hogyan tudod ezt összeegyeztetni a televíziós karriereddel?
PA: Amikor a gyermekeim születtek, még nem voltam tévés, abszolút fordítva csináltam mindent, mint szokásos. Akkor adtam be az első pályázatomat televíziós képzésre, amikor a legkisebbik gyerekem is már két- éves volt. Rendes anya voltam, két évig otthon voltam mindkét gyermekkel, és akkor kezdtem el a médiával foglalkozni, amikor már nagyobbak lettek. Nem is cseréltem volna fel az anyaságot semmivel. Aki egy-két hónap múlva visszamegy dolgozni, nem tudja, mit veszít. Jelen akartam lenni, amikor az első szavakat mondja a gyerek, nem akartam, hogy a bébiszitter tanítsa meg nekik az első gyerekverseket. Így lehetnek belőlük nyugodt, értelmes gyerekek, akik figyelnek a világra.
T: Nem veszélyes dolog ez ma Magyarországon? Hisz a nő közben úgymond kiöregszik a televíziózásból.
PA: Az, hogy mondjuk a CNN-nél vannak idősebb nők, teljesen természetes dolog. Nálunk ez nem tendencia, de idővel talán itt is lesznek olyan műsorvezetőnők, akiknek a hitelessége, a tapasztalata a fontos. Magyarországon viszonylag új dolog a duális rendszer, azaz a közszolgálati és a kereskedelmi csatornák szétválása. Itt is hozzászoknak majd az emberek ahhoz, hogy egy hírműsorvezetőnél nem az az elsődleges szempont, hogy bombázó legyen az illető, maximum az, hogy esztétikus, jól ápolt és hiteles. Egyébként sok más érdekes dolog van még a televíziózásban, amit a nők nem csak húszévesen, sőt, inkább később tudnak jól csinálni.
T: Mivel lehet megőrizni a pozíciót és a kondíciót?
PA: Szerintem tanulni kell, és ezt mindenkinek ajánlom, mert csak fiatalabb lesz tőle. Én például most tavasszal végeztem el a jogi egyetemet.
T: Mi az, amit az Európáról szóló műsoron kívül szívesen csinálsz?
PA: A hírműsorokban érzem magam a legjobban. Szörnyen hangzik, de amikor történik valami tragédia a világban, és hajnalban be kell menni és adást csinálni, felhívni a világ különböző részeit, majd tájékoztatni a nézőket, hogy mi történt valójában, azt nagyon szeretem.
T: Távolságtartó vagy. Ezt nem szereti a bulvársajtó, és a népszerűségednek sem kedvez. Nem zavar, hogy vannak kollégáid, akik folyton az érdeklődés homlokterében vannak, te pedig nem?
PA: Nem adom ki a magánéletemet. Távol tartom az újságírókat. Hozzám is próbáltak már bejönni a lakásba, a kertbe, de nálam otthon nem járt még újságíró. Nem vagyok az a nagyon barátkozós típus, bulikon is ritkán veszek részt.
