Pedofília: Egész más

szerző
- sissofit -
publikálva
1996/48. (11. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Amíg nincs rá mód, hogy a gyermekeket védőtartályban küldjék át a felnőttkorba, a pedofíliát nem lehet csupán szexuális elhajlásként megítélni. Elkövető és áldozat viszonyáról van szó, amelyben az áldozat lehetősége vész el arra az emberhez méltó életre, amelyben az elkövetőnek sem volt része.

Amíg nincs rá mód, hogy a gyermekeket védőtartályban küldjék át a felnőttkorba, a pedofíliát nem lehet csupán szexuális elhajlásként megítélni. Elkövető és áldozat viszonyáról van szó, amelyben az áldozat lehetősége vész el arra az emberhez méltó életre, amelyben az elkövetőnek sem volt része.

A gyerekek szexuális zaklatásáról szóló jelentések száma meghaladja az évi nyolcszázezret világszerte, de persze ennél jóval több esetről van szó, mert az áldozatok maguk ritkán számolnak be róla, hiszen félnek, amellett a jogi procedúra, a tények rekonstruálása is rendkívül bonyolult. Nabokov meg a dark fantasy-írók rendkívül romantikus leírásai némiképp elterelik a figyelmet arról, milyen rendkívüli pusztítás a gyerekek ilyen érzelmi és pszichikai károsítása. A világ, amely egyébként a pedofíliát annyira erős szexuális tabuként értelmezi, mint mondjuk az étkezésben a kannibalizmust, egy főhősről talán, de a szomszédról, a nevelőről, a férjéről vagy a bátyjáról nem gondolhatja komolyan, hogy elvetemült gyermekgyalázó.

Pedig az esetek többnyire családon belül történnek, máskor családi barátok, szomszédok, tanárok, ritkábban emberrablók az elkövetők. Arra is akad példa, hogy a környezet - vagy, mint volt rá példa, egy bíró - úgy menti fel az elkövetőt, hogy a gyermek provokatív viselkedésére hivatkozik. Ezekben az esetekben az ítélkezőknek nyilvánvalóan fogalmuk sincs a gyerekekben végbemenő pszichológiai folyamatokról.

Mivel a kisgyerekeknek három-négy éves korukig egyáltalán nincsenek fogalmaik a szexuális közeledésről, stresszoldó gondolatok és érzések egész sorát fejlesztik ki magukban, és későbbi életükre is képtelenné válnak megszabadulni a túlkompenzációkból eredő problémáktól. Ötéves kor felett viszont a gyerekeknek már kapcsolatuk van a molesztáló személyével. A ragaszkodás és a szexuális tevékenység miatti rossz érzés között feszülő ellentmondást nem tudják feldolgozni, de menekülésre sincs lehetőségük, mert a felnőtt büntetéssel és szeretetmegvonással fenyegeti őket. Különösen igaz ez a családon belüli abúzusra, ahol a gyerekeket a másik szülő féltékenysége, a szégyenérzet és a családi problémáktól való félelmük tartja vissza a közléstől.

A gyereknek, azaz az áldozatnak bizonyos idő után lepusztul az önértékelése, elveszti értékét a szexualitás, vagy abnormálissá válik a szexuális érdeklődése, visszavonul a felnőttek világától, bizalmatlan lesz, számos esetben öngyilkossági kísérletet követhet el. Nem érti meg mások szexuális közeledését, van aki, mire felnő, maga is molesztálóvá válik. De lehet ez az egyik ok arra is, hogy valaki prostituálttá váljon, mivel a szeretetet csupán szexuális odaadással tudja kifejezni, ez számára egyenlő az igazi keresésével.

A legtöbb esetben a zaklatásnak nincsenek külsérelmi nyomai, ami nagyban megnehezíti az eset feltárását. Olyan genitális, illetve anális elváltozások előfordulhatnak, amit az orvos meg tud állapítani, de többnyire pszichikai zavarok lépnek fel. Alvászavarok, rémálmok, depresszió, elzárkózás a barátoktól, az emberektől, őszintétlenség, agresszió, olyan állítások, hogy valami nincs rendben a testükkel, iskolafóbia, menekülés a kötelezettségek elől, titkolózás, a molesztálás elemeinek megjelenése a játékokban, rajzokban vagy a fantáziában.

Bár minden ok megvan az aggódásra, nemcsak egy családban, hanem a bürokráciából és a felkészületlenségből adódóan a nevelőintézetekben, az iskolákban és az örökbefogadás intézményében is, azért azt sem árt tudni az aggódó szülőnek, hogy a pedofília kizártnak tekinthető például abban az esetben, ha az ember lányát az ötven-egynéhány éves egyetemi tanára csábítja el. Ez inkább hobbi, mint rögeszme.

- sissofit -


Vallonmás

A honvédelmi szakkörön egy félreeső folyosó homályában kedvünkre lövöldözgettünk az iskola csehszlovák légpuskáival. A közbeiktatott célzógyakorlatokon a stílusunk is csiszolódhatott. A férfias sportok kedvelőjeként ismert tanárunk szája egy ilyen alkalommal került egészen közel a nyakamhoz. Hátulról átölelve a helyes fogáshoz állítgatta a kezemet, és közben úgy betüremkedett az aurámba, hogy egészen belekövültem a pajtáskodásba. A három lépés távolsághoz szokott felső tagozatos énem émelyegni kezdett, csak az udvaron körözve a Verhovinával sikerült megszabadulnom néhány definiálatlan góctól és visszagubóznom hamvas kis burkomba.

Bizarr helyzetek később is adódtak, de valószínűleg nem rám bukott igazán. Persze kedveltük őt, gyakran szervezett kirándulásokat, többnyire termálvizes vidékekre, ahol egész délutánokat áztathattuk magunkat a foszló bőrű nyugdíjasok között a húgyszagú kénes vízben. Tisztában voltunk vele, hogy szerencsétlenkedik a nőkkel, de ezt a tükörkopasz és sztk-keretes szemüveggel kápráztató fejének és a műbőr szandáljának tudtuk be; az utóbbihoz a vérvörös frottírzoknikat preferálta.

Néhány év múlva a szép emlékű tanár urat örökre eltiltották az oktatási intézmények hivatásszerű látogatásától. A fiúkat taperolta. Talán időközben elvesztette a léptéket és tényleg bedurvult, vagy nem tudta, kinek a gyerekét molesztálta. A botrányt már a pártbizottság sem tudta elsimítani, pedig az elvtársias oktatási hierarchia nem sietett mindenféle ellenőrizhetetlen szülői panaszt orvosolni. Néhány jó éve azért lehetett a tanár úrnak, aztán nagyon megszívta mint az egyetlen közismert pedofil a széles megyében.

A pedofíliához érni kell, vagy legalább elérni a tizennyolcat. A "pedagógiai" tapasztalatok sokasodásával hatalmasodik el a valószínűleg már korántsem gyanútlan tanerőkön. Édessé válik a visszaélés a naiv bizalommal, a fülledt tanári áldozatkészség szadomazó keveréke is nagyon feldobhatja az erre érzékenyeket, hogy a kapuzárás előtti pánikról ne is beszéljünk. Az otthoni frusztrációk előli menekülés is e legkézenfekvőbb csatornába terelheti a tanerőket.

Úgy tűnik, a pedofília nem exkluzív belga specialitás. Egy röpke körkérdés alapján gondolom, hogy nem ritkább, mint a homoszexualitás vagy a transzvesztitizmus. A libidó elkenődött palettáján régóta ott maszatolódik ez is. Sokaknak megvan a maga féltve őrzött emlékű cukros bácsija vagy úttörőcsapat-titkára, aki több-kevesebb sikerrel vette ki részét a bimbó korai fesletéséből. Pillanatnyilag a belga közvélemény többsége akár alkotmányváltozást is elképzelhetőnek tartana, hogy halálbüntetést vagy legalább nyilvános kasztrációt róhassanak ki a gyermekgyilkos pedofilra. Hosszú még az út, amíg ők is öntudatra ébrednek majd, felfedezik, hogy az egyik kromoszóma génmutációja az oka mindennek, és az a nap lesz majd a PPD, a pedofil pride day.

Spirk József

szerző
- sissofit -
publikálva
1996/48. (11. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...
https://ad.doubleclick.net/ddm/trackclk/N9356.3064282ADA-MANCS-ROS-DES/B20258930.204432256;dc_trk_aid=404585362;dc_trk_cid=92488506;dc_lat=;dc_rdid=;tag_for_child_directed_treatment=