30 millió forinttal támogatja az Átriumot a Fővárosi Önkormányzat

  • narancs.hu
  • 2022. július 5.

Színház

A gyorssegély első fele már hétfőn megérkezett a színházhoz.

Bősz Anett a Klubrádió Megbeszéljük című műsorában azt mondta, a fővárosi önkormányzat 30 millió forintos gyorssegélyének első fele hétfőn megérkezett az Átrium Színházhoz. Az Átriumon kívül a Centrál Színház, Pintér Béla és Társulata számíthat támogatásra, írja a 24.hu.

Ahogy a lap megjegyzi: a segélyről kedden egyeztetnek az érintett intézményekkel, amelyek  korábban, a színházi évad jegybevételeiből és a taopénzekből fenn tudták tartani magukat, de a nyári szünetben, állami támogatások hiányában bezárás fenyegeti őket.

Ahogy arról néhány napja mi is beszámoltunk, az Átrium munkatársai már felmondási idejüket töltik, ugyanis nem tudják tovább működtetni a színházat a kulturális tao megszüntetése után. A színház azt írta: "Jelen pillanatban úgy áll a helyzet, hogy a következő hetekben az Átrium utolsó előadásait láthatják, akik jegyet váltottak rá. Az utolsó Az Őrült Nők Ketrecét, az utolsó Igenist, az utolsó Isteni végjátékot... és így tovább. Nem tudjuk tovább tartani a színházat".

Arról, hogy mi tette lehetetlenné a működést, a színház munkatársai egy korábbi, szerdai posztjukban írtak. Ebben elmagyarázták, hogy a kulturális tao rendszere helyett létrehozott ún. "többlettámogatási" rendszerben hiába pályáztak. Ebben "egyetlen személy döntött a támogatások elosztásáról: Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár. Ezek nem pályázatok voltak, mert akkor átlátható kiírási és értékelési rendszert kellett volna létrehozni, határidőkkel, ilyesmivel, hanem kérelmek, amiket államtitkár uram saját belátása szerint bírált el" - fogalmaztak. Hozzátették, idén már ez sem történt meg, mert Fekete "már a kérelem elutasításáról sem döntött."

Egy nappal később kiderült: öt nap alatt 3 millió 635 ezer 942 forintot utaltak a nézők az Átriumnak, egyszeri támogatásként, a Mecénás Klub tagjaként, illetve „székkeresztelőként”.

Kedden pedig megérkezett a főváros támogatásának egy része is. A humán területekért felelős főpolgármester-helyettes szerint bár Budapest is szűkös keretből gazdálkodik, a főváros vezetése fel akarja hívni a figyelmet a szolidaritás fontosságára, a kulturális (és szociális) intézmények támogatására mindig biztosít forrást.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.