Magyar Narancs: Január végén jelentettétek be, hogy megszűnik a társulat. Miért döntöttetek így?
Fábián Péter: Szakmai és emberi sérelmek, problémák együttesen játszottak szerepet abban, hogy fölálltam. A körülmények ellehetetlenülésének fontos szerepe volt a döntésemben, régóta úgy éreztem, egészen megalázó a társulat financiális helyzete. A jelképes működési támogatás is, az a körülbelül 5 millió forint, évről évre csökkenni kezdett. A befogadóhelyek terén is kilátástalanságot tapasztaltam. És kialakult egyfajta belső feszültség is Bence és köztem, s nem tudtuk időben megbeszélni. A most véget érő évadban esedékes rendezésemet még végigvittem, és lemondtam a kuratóriumi elnökségről is a k2 Színház Alapítványban, átadtam Bencének. Azt kértem, ha a társulat együtt marad, új néven folytassák.
Benkó Bence: 12 évvel ezelőtt kezdtünk el színházat csinálni. A kezdeti hurráoptimizmus után nem telt el úgy évad, hogy ne került volna elő a téma, hogy mennyi pénzből tudunk gazdálkodni, hogy mikor, hová pályázunk, hol tudunk játszani. Nehezen érintett, hogy Petya úgy döntött, kilép a társulatból. A társulatot is megviselte, zaklatott időszakon vagyunk túl. Máshol tartunk már a színházcsinálásban. Sokat boncolgattuk a csapattal, hogyan érdemes folytatni a közös munkát, mi legyen a társulattal. Megfogalmaztuk, hogyan érdemes folytatni közösségként a színházcsinálást, mik azok a tervek, amelyek akár az újdonság varázsával is hathatnak egy új szituációban. És úgy döntöttünk, más néven, de megmarad a társulat. Kitaláltunk egy évadot, tervezünk sok újdonságot is. Ebből egyelőre ennyi publikus, megbeszéltük, hogy a k2 ördögkatlanos búcsújáig nem beszélünk az új formációról és a tervekről.
MN: Péter, te független rendezőként fogsz tevékenykedni?
Fábián Péter: Igen. Igyekszem megélni mindazt, ami az elmúlt években kimaradt a társulati lét miatt. Elsősorban rendezőként és íróként szeretnék színházban dolgozni, de íróként a filmes irány is érdekel, konkrétan a sorozatfejlesztés. Szeretnék kikacsintani a színházi nevelés felé, továbbfejleszteni magam. Most is épp nevelőotthonos srácokkal csinálunk előadást egy színjátszó tábor keretein belül, nagyon izgalmas, felemelő és tanulságos a velük való közös időtöltés. (Az interjú Zoomon készült – Cz. D.) Izgat a kőszínházi struktúra, mert az félig-meddig kimaradt nekem, nemrég bábszínházban kalandoztam két rendezés erejéig, aminek, remélem, lehet még folytatása, és egy ideje sorozatot is írok. De azt azért el kell mondanom, minden nehézség ellenére, most, hogy már több hónap alatt valamelyest lecsengtek bennem a nehéz érzések, s összességében egyértelmű, hogy imádtam az elmúlt tíz évet, büszke vagyok mindarra, ami ez idő alatt a k2-vel, velünk történt.
MN: Van még feszültség köztetek?
Benkó Bence: Azt hiszem, rendben vagyunk Petyával. Rég találkoztunk, mert sokat melózunk összevissza, de tervben van egy sörözés, azt ideje lenne összehoznunk. Sok minden átalakult bennem, volt idő gondolkodni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
