A Bozsik Yvette Társulat Orfeusz és Euridiké

  • Sisso
  • 2013. február 10.

Színház

A Bozsik Yvette Társulat Orfeusz és Euridiké című nyolcvanperces, kétrészes és mindezek ellenére cseppet sem unalmas előadása a radikális eklektika jegyében készült.

Aki szereti ezt a Bozsikra egyébként oly jellemző, kortárs balettet, klasszikus operazenét, mozgásidézeteket, filmszerű részleteket nem is olyan lazán egymás mellé szerkesztő látványos parádét, azaz a koreográfus pimasz színházi gesztusait, és történetesen a pop-kultúra blöffjeinek mélységeiben is jól érzi magát, annak igazán élvezhető a saját ritmusába lassan beleringó előadás.

Van benne minden, amivel egy Lynch-melodráma vagy akár egy komoly opera-előadás is rendelkezhet e szürreális korban, plusz jól rendezett mozgáskórusok, szinkrontáncok, karhömpölyök. Csak győzzük szétszálazni és összeszedni az alkotó belsőséges és kiterjedt referenciáit! A síron túl is tartó hűségről és a művészetről szóló klasszikus mű kapcsán megjelennek a görög mitológia meg a történet modernebb változatai is a megkettőzött, így kétnemű Orfeusz-szereppel (Samantha Kettle, illetve Gombai Szabolcs) együtt, ami eleve bizarrá teszi a művet, akárcsak a Hádészt alakító Vati Tamás csak félig átöltözött transzvesztita figurája. Gluck operája többféle szövegkönyvverzióval bukkan fel a darabban, a jó és a rossz befejezés lehetősége is ott lebeg lelki szemeink előtt. Góbi Rita meglehetősen vidám és szertelen Ámora minduntalan egy áttetsző zöld gömbben jelenik meg. Felvillannak Pina Baush, a koreográfus-példakép elsöprő erejű Orfeusz-előadásának képi megoldásai, mint az Euridikét táncoló Szent-Ivány Kinga piros bársonyruhája, illetve Kettle szikár női Orfeuszának alakjában a nőművész modern archetípusának kísértete, maga Pina Bausch. Nem utolsósorban említeném felfedezendőként Mary Wigman, a német expresszionista táncguru és táncterapeuta szellemiségét az előadást megkettőző vetítésekben.

Istenkáromlás ez a mű, de van benne rendszer és önirónia is.

Művészetek Palotája, december 29.

Figyelmébe ajánljuk

Önarckép feketével

  • - turcsányi -

Ha van igazság a földön, Bert Schneiderből hétcsillagos hollywoodi aranyifjú válik. Egy léha, semmirekellő alak a sztárjelöltek örökké vidám, szőke és bikinis karéjában, a nyitott tetejű sport Mercije oldalának támaszkodva, golfhoz öltözve néz el a távolba, s számolja Los Angeles mindig felhőtlen egén az angyalokat.

Kiszámolós

Ha Ed Sheerannek van harminc kamionja, hat pengető alakú óriáskivetítője, öt saját fejlesztésű looper pedálja a forgószínpad öt különböző pontján, és 135 percet játszik – saját állítása szerint – nagyjából 70 ezer embernek, akkor hány keringős lüktetésű balladát játszhat el?

Az egyedüli boldogság

  • Balogh Magdolna

A dán írónő (1917–1976) bő öt évtizeddel ezelőtt befejezett, 1967 és 1971 között írt ön­életrajzi trilógiája azt az utat mutatja meg, ahogyan egy szegény sorsú, munkáskörnyezetben felnőtt lányból ismert és népszerű, számos díjjal kitüntetett szerző válik.

Térerő

A modern nagyváros az ipari forradalom következménye; a korábbiaktól gyökeresen eltérő termelési struktúra nyomán alakult ki az a térszövet, amelyben az európai civilizáció máig élni, bár lassan inkább csak túlélni próbál.

A vasutasok kérték

Talán Stephenson óta nem fordult elő, hogy egy működő vasúttársaság arra biztatta volna utasait, hogy ne vegyék igénybe a szolgáltatásait.

Magyar western fűnyíróval

Ha azt mondom, vásári bábjáték, azt mondod, Vitéz László. És persze Kemény Henrik. A műfaj magyarországi történetének meghatározó alakjai máig ott állnak minden, e hagyományt követő előadás mögött.

Veszélyes álmok

  • Eörsi Mátyás

Mire gondol az olvasó, ha azt hallja: „Zöld, biztonságos, versenyképes”? Vagy ezt: „Helyreállítás, erő és a hovatartozás érzése”? Esetleg ezt: „Együtt. Ellen­álló. Európa.”?