A Bozsik Yvette Társulat Orfeusz és Euridiké

  • Sisso
  • 2013. február 10.

Színház

A Bozsik Yvette Társulat Orfeusz és Euridiké című nyolcvanperces, kétrészes és mindezek ellenére cseppet sem unalmas előadása a radikális eklektika jegyében készült.

Aki szereti ezt a Bozsikra egyébként oly jellemző, kortárs balettet, klasszikus operazenét, mozgásidézeteket, filmszerű részleteket nem is olyan lazán egymás mellé szerkesztő látványos parádét, azaz a koreográfus pimasz színházi gesztusait, és történetesen a pop-kultúra blöffjeinek mélységeiben is jól érzi magát, annak igazán élvezhető a saját ritmusába lassan beleringó előadás.

Van benne minden, amivel egy Lynch-melodráma vagy akár egy komoly opera-előadás is rendelkezhet e szürreális korban, plusz jól rendezett mozgáskórusok, szinkrontáncok, karhömpölyök. Csak győzzük szétszálazni és összeszedni az alkotó belsőséges és kiterjedt referenciáit! A síron túl is tartó hűségről és a művészetről szóló klasszikus mű kapcsán megjelennek a görög mitológia meg a történet modernebb változatai is a megkettőzött, így kétnemű Orfeusz-szereppel (Samantha Kettle, illetve Gombai Szabolcs) együtt, ami eleve bizarrá teszi a művet, akárcsak a Hádészt alakító Vati Tamás csak félig átöltözött transzvesztita figurája. Gluck operája többféle szövegkönyvverzióval bukkan fel a darabban, a jó és a rossz befejezés lehetősége is ott lebeg lelki szemeink előtt. Góbi Rita meglehetősen vidám és szertelen Ámora minduntalan egy áttetsző zöld gömbben jelenik meg. Felvillannak Pina Baush, a koreográfus-példakép elsöprő erejű Orfeusz-előadásának képi megoldásai, mint az Euridikét táncoló Szent-Ivány Kinga piros bársonyruhája, illetve Kettle szikár női Orfeuszának alakjában a nőművész modern archetípusának kísértete, maga Pina Bausch. Nem utolsósorban említeném felfedezendőként Mary Wigman, a német expresszionista táncguru és táncterapeuta szellemiségét az előadást megkettőző vetítésekben.

Istenkáromlás ez a mű, de van benne rendszer és önirónia is.

Művészetek Palotája, december 29.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.