A Bozsik Yvette Társulat Orfeusz és Euridiké

  • Sisso
  • 2013. február 10.

Színház

A Bozsik Yvette Társulat Orfeusz és Euridiké című nyolcvanperces, kétrészes és mindezek ellenére cseppet sem unalmas előadása a radikális eklektika jegyében készült.

Aki szereti ezt a Bozsikra egyébként oly jellemző, kortárs balettet, klasszikus operazenét, mozgásidézeteket, filmszerű részleteket nem is olyan lazán egymás mellé szerkesztő látványos parádét, azaz a koreográfus pimasz színházi gesztusait, és történetesen a pop-kultúra blöffjeinek mélységeiben is jól érzi magát, annak igazán élvezhető a saját ritmusába lassan beleringó előadás.

Van benne minden, amivel egy Lynch-melodráma vagy akár egy komoly opera-előadás is rendelkezhet e szürreális korban, plusz jól rendezett mozgáskórusok, szinkrontáncok, karhömpölyök. Csak győzzük szétszálazni és összeszedni az alkotó belsőséges és kiterjedt referenciáit! A síron túl is tartó hűségről és a művészetről szóló klasszikus mű kapcsán megjelennek a görög mitológia meg a történet modernebb változatai is a megkettőzött, így kétnemű Orfeusz-szereppel (Samantha Kettle, illetve Gombai Szabolcs) együtt, ami eleve bizarrá teszi a művet, akárcsak a Hádészt alakító Vati Tamás csak félig átöltözött transzvesztita figurája. Gluck operája többféle szövegkönyvverzióval bukkan fel a darabban, a jó és a rossz befejezés lehetősége is ott lebeg lelki szemeink előtt. Góbi Rita meglehetősen vidám és szertelen Ámora minduntalan egy áttetsző zöld gömbben jelenik meg. Felvillannak Pina Baush, a koreográfus-példakép elsöprő erejű Orfeusz-előadásának képi megoldásai, mint az Euridikét táncoló Szent-Ivány Kinga piros bársonyruhája, illetve Kettle szikár női Orfeuszának alakjában a nőművész modern archetípusának kísértete, maga Pina Bausch. Nem utolsósorban említeném felfedezendőként Mary Wigman, a német expresszionista táncguru és táncterapeuta szellemiségét az előadást megkettőző vetítésekben.

Istenkáromlás ez a mű, de van benne rendszer és önirónia is.

Művészetek Palotája, december 29.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.