„A magyar kultúra ne váljon ízléstelen, pöffeszkedő pártfunkcionáriusok és kebelbarátjaik játszóterévé!”

  • narancs.hu
  • 2020. július 7.

Színház

Schilling Árpád a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjainak üzent.

„Megkérdőjelezhetetlen tény, hogy a kormány képviselői nem járnak el demokratikusan, amikor nem tekintik partnernek azt az állami fenntartású intézményt, amelyet éppen átalakítanak. Tény az is, hogy a Magyar Teátrumi Társaság nyilvánosan, ráadásul komolyan vehető szakmai érveket mellőzve támadta az SZFE-t” – írja Facebook posztjában Schilling Árpád a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak.

A rendező szerint a diákoknak jogos a félelmük, hogy az egyetem jelenlegi szenátusa elveszíti autonómiáját, az alapítvány kuratóriumában az SZFE képviselői kisebbségbe kerülnek, és lassan átveszi az irányítást Magyar Teátrumi Társaság. „A folyamat pontosan ugyanaz, mint a Magyar Művészeti Akadémia, a Nemzeti Kulturális Alap, a Petőfi Irodalmi Múzeum vagy a Magyar Tudományos Akadémia esetében. A cél, hogy az intézmények irányításában biztosítva legyen a kormány (kétharmados többsége révén a Fidesz) megbízottjainak a hegemóniája. Ebbe a folyamatba semmilyen más pártnak nincs beleszólása, vagyis az SZFE erőltetett tempóban történő átalakítása egyértelműen egyetlen párt politikai szempontjait tükrözi” – teszi hozzá.

Schilling úgy véli, hogy

a magyar színházművészet rettenetesen megosztottá vált, ami morális és szakmai szempontból is káros és fenntarthatatlan.

A jelenlegi helyzetben a pártpolitikai kötődésüket büszkén vállalók egyszerűen lefojtják azokat, akik nem kötődnek direkten pártokhoz, de a hagyományokhoz, mesterekhez, szakmai hozzáálláshoz igen. „A fogalmatlanság, a tájékozatlanság, a felkészületlenség, a vitára és a kooperációra való alkalmatlanság nem újkeletű probléma, de még soha nem vált ennyire nyilvánvalóvá. Mit lehet tenni, ha tudjuk, hogy túlerővel szemben képviselünk alapvető értékeket? A jelen helyzetben a harcos és zajos kiállás mellett elkerülhetetlen a tartós összefogás kiépítése” – írja, hozzátéve azt is, hogy csak az lehet alapvetően, ami nem szüntet meg már létező értéket, és értéktelen az, ami eltelve önmagával a másikon átgázol.

„A cél nem a kormányzó párt befolyásolása, mert az egyelőre lehetetlen. A feladat az, hogy a szakma ne essen szét! A feladat, hogy a magyar kultúra ne váljon ízléstelen, pöffeszkedő pártfunkcionáriusok és kebelbarátjaik játszóterévé! A magyar kultúra ne süllyedjen bele a hazugság, butaság és képmutatás mocsarába!” – jegyzi meg Schilling, aki ezzel fejezi be bejegyzését: „Most, hogy látjuk, hogyan porladnak szét a korábban sem túl acélos keretek, hogyan épülnek új falak, ketrecek, hogyan ömlik szét a nyilvánosságban egy új, minden kritikát lesöprő, arrogáns és agresszív retorika, újra föl kell ismerni (újra és újra), hogy nem segíthet más csak a szolidaritás, az összefogás”.

A teljes bejegyzés itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.