„A magyar kultúra ne váljon ízléstelen, pöffeszkedő pártfunkcionáriusok és kebelbarátjaik játszóterévé!”

  • narancs.hu
  • 2020. július 7.

Színház

Schilling Árpád a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjainak üzent.

„Megkérdőjelezhetetlen tény, hogy a kormány képviselői nem járnak el demokratikusan, amikor nem tekintik partnernek azt az állami fenntartású intézményt, amelyet éppen átalakítanak. Tény az is, hogy a Magyar Teátrumi Társaság nyilvánosan, ráadásul komolyan vehető szakmai érveket mellőzve támadta az SZFE-t” – írja Facebook posztjában Schilling Árpád a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak.

A rendező szerint a diákoknak jogos a félelmük, hogy az egyetem jelenlegi szenátusa elveszíti autonómiáját, az alapítvány kuratóriumában az SZFE képviselői kisebbségbe kerülnek, és lassan átveszi az irányítást Magyar Teátrumi Társaság. „A folyamat pontosan ugyanaz, mint a Magyar Művészeti Akadémia, a Nemzeti Kulturális Alap, a Petőfi Irodalmi Múzeum vagy a Magyar Tudományos Akadémia esetében. A cél, hogy az intézmények irányításában biztosítva legyen a kormány (kétharmados többsége révén a Fidesz) megbízottjainak a hegemóniája. Ebbe a folyamatba semmilyen más pártnak nincs beleszólása, vagyis az SZFE erőltetett tempóban történő átalakítása egyértelműen egyetlen párt politikai szempontjait tükrözi” – teszi hozzá.

Schilling úgy véli, hogy

a magyar színházművészet rettenetesen megosztottá vált, ami morális és szakmai szempontból is káros és fenntarthatatlan.

A jelenlegi helyzetben a pártpolitikai kötődésüket büszkén vállalók egyszerűen lefojtják azokat, akik nem kötődnek direkten pártokhoz, de a hagyományokhoz, mesterekhez, szakmai hozzáálláshoz igen. „A fogalmatlanság, a tájékozatlanság, a felkészületlenség, a vitára és a kooperációra való alkalmatlanság nem újkeletű probléma, de még soha nem vált ennyire nyilvánvalóvá. Mit lehet tenni, ha tudjuk, hogy túlerővel szemben képviselünk alapvető értékeket? A jelen helyzetben a harcos és zajos kiállás mellett elkerülhetetlen a tartós összefogás kiépítése” – írja, hozzátéve azt is, hogy csak az lehet alapvetően, ami nem szüntet meg már létező értéket, és értéktelen az, ami eltelve önmagával a másikon átgázol.

„A cél nem a kormányzó párt befolyásolása, mert az egyelőre lehetetlen. A feladat az, hogy a szakma ne essen szét! A feladat, hogy a magyar kultúra ne váljon ízléstelen, pöffeszkedő pártfunkcionáriusok és kebelbarátjaik játszóterévé! A magyar kultúra ne süllyedjen bele a hazugság, butaság és képmutatás mocsarába!” – jegyzi meg Schilling, aki ezzel fejezi be bejegyzését: „Most, hogy látjuk, hogyan porladnak szét a korábban sem túl acélos keretek, hogyan épülnek új falak, ketrecek, hogyan ömlik szét a nyilvánosságban egy új, minden kritikát lesöprő, arrogáns és agresszív retorika, újra föl kell ismerni (újra és újra), hogy nem segíthet más csak a szolidaritás, az összefogás”.

A teljes bejegyzés itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.