Színházak újranyitásra várva

„A jegyáremelés abszurdum”

Színház

Az évadnak lassan vége, s már három hónapja nincsenek előadások. Folyamatos a tervezés és találgatás, mikor és hogyan nyithatók újra a teátrumok, biztonságos lesz-e zárt térben összegyűlni. Színházvezetőket kérdeztünk, hogyan látják a következő évad esélyeit.

Generációk óta nem volt példa arra, hogy évad közben szüneteljen a színházak működése. Március 12-én zárt be az összes színház, és augusztus 15-ig a járványveszély miatt zárt térben semmilyen tömegrendezvény rendezése nem engedélyezett. Konkrétumokat senki nem tud, találgatások, különféle tervek születnek arról, mikor és hogyan lehet majd újra színházba menni.

„A szokásos menetrend szerint szeretnénk nyáron próbálni, szeptembertől pedig már nézőket is fogadnánk” – mondja Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója. Hasonló optimista forgatókönyvvel készül a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház ügyvezetője, Rozgonyi-Kulcsár Viktória is. „A Jurányiban októberben szoktuk indítani a repertoárt, szeptemberben egy-egy projektet fogadunk csak be. Most, hogy behozzuk a három hónapos lemaradást, már szeptember elejétől szinte a teljes műsorral, körülbelül 30 előadással tervezünk, ráadásul egy bemutatóboom kíséretében, a tavasszal elmaradt premierek műsorra tűzésével.” „A körülményeket a vírusfenyegetettséghez kell alakítani – teszi hozzá Máté Gábor –, így számolunk azzal, hogy csökkentett nézőszám előtt játsszunk. Emellett megpróbáljuk kiszűrni a lázas, beteg nézőket, kötelezővé tesszük a kesztyű- és maszkviselést a dolgozóinknak, fokozottan ügyelünk a színház fertőtlenítésére. A kollégák tesztelése is terítéken van, hiszen a próbák során elkerülhetetlen a testi kontaktus.” Mácsai Pál szerint egy „olyan matematikai egyenletet kellene most megoldanunk, amely csupa ismeretlenből áll. Az ilyennek nincs megoldása. Vagy le kell törölni a táblát, és hazamenni, vagy annyi variációt kidolgozni, ahány ismeretlen tényező van.” Az Örkény Színház az utóbbit választva olyan rendszert készít elő, amely egyaránt tud reagálni zárt, részlegesen nyitott és teltházas nézőtérre is, az egyikre több, a másikra kevesebb online elemmel. „Annak a belülről is, kívülről is erős igénynek, hogy működjünk és kapcsolatban legyünk a nézőinkkel, ősztől már minden külső körülmény ellenére szeretnénk megfelelni. Közös álmunk, hogy augusztus elejétől próbáljunk, októbertől pedig játsszunk. Az új produkciókat úgy fogjuk elkészíteni, hogy azokat játszani lehessen akkor is, ha nem tudunk kinyitni. Persze az is a titokzatos egyenlet része, hogy mit lehet majd csinálni magán a színpadon, hány színésszel, és milyen korú színésszel, egymástól milyen távol próbálhatunk.”

A budapesti színházak egymással is egyeztetve keresik a megoldásokat, de a fővárossal vagy vidéki színházak esetében a helyi önkormányzatokkal, mint fenntartóval is folyamatosan tartják a kapcsolatot. Az Emmi kérdésünkre elárulta, hogy a szaktárca is napi kapcsolatban van az intézményekkel, hetente egyszer pedig online fórumon, közvetlenül a kultúráért felelős államtitkár ad tájékoztatást a helyzet alakulásáról, illetve válaszol a felmerülő kérdésekre. Több, a Magyar Narancs kérdéseire válaszoló színházi vezető úgy látja, hogy alapvetően a kormány döntése fogja leg­inkább befolyásolni a színházak újranyitásának ütemezését és módját, emiatt akadt olyan vidéki igazgató, aki a központi szabályozás előtt nem is nyilatkozott nekünk.

 

Ritkítani vagy kockáztatni?

A Berliner Ensemble közzétett egy fotót a ritkított nézőteréről. Az új valóság ez: a következő évadban a német nyelvterületen lévő színházakban a távolság megtartása már biztos, hogy radikálisan megváltoztatja a nézőszámot. Máté Gábor a Katonában a székek fizikai eltávolítását nem tervezi, de a nézőszám csökkentésével, székek, sorok kihagyásával számolnak. A nézőknek valószínűleg kötelezővé (de legalábbis erősen ajánlottá) teszik a maszkviselést. A Centrál Színház vezetője, Puskás Tamás (hozzátéve, hogy természetesen a leendő rendelethez igazodnak majd) az ikonikus német színház példáját rémesnek és oktalannak tartja. Úgy látja, ha kétszáz ember összegyűlik egy szűk előtérben, nem kisebb a fertőzésveszély, mint egy teltházas nézőtér esetében. „Ha kérdeznének, amellett érvelnék, hogy vagy szabadon nyissunk, vagy sehogy” – mondja. „Ha nem muszáj, semmiféle ritkítást nem tervezünk. A Berliner Ensemble gazdagon finanszírozott intézmény lehet, ha ezzel szórakozhatnak. Mi viszont – magánszínházként – a nézőkből élünk, pontosabban most éppen a hiányuktól haldoklunk. Ha azonban mindenki elindul ritkásan, akkor mi is kénytelenek leszünk sodródni az árral.” Rozgonyi-Kulcsár Viktória is bízik abban, hogy nem kell ritkítani: „A mi játszóhelyeink kis létszámúak, 60–150 fő közöttiek. Ha ezt csökkentjük, akkor maximum a monodrámák költségeit tudjuk fedezni a jegybevételből. Ha szigorú feltételekkel, például a védőtávolság megtartásával lehet csak játszani, akkor nem tudunk nyitni, mert anyagilag nem engedhetjük meg magunknak.”

 

Meg nem térülő kár

E három hónap a színházi szezon körülbelül harmadát teszi ki, a jegybevétel kiesése szörnyű károkat okoz. „A Katona esetében annyival szépíteném a dolgot, hogy a nézőink közül sokan csatlakoztak a #nemváltomvissza kezdeményezéshez. Hála nekik, nem estünk el az elmaradt előadások utáni teljes jegybevételtől” – mondja Máté Gábor. Hozzáteszi, „valóban kérdés, miért éri meg csökkentett nézőszámmal is játszani. Erről a Katona gazdasági osztálya előadásokra lebontott, tételes kimutatást készített, és a jelenlegi terveink szerint az első hónapokban azokat az előadásokat játsszuk majd, amelyek legalább »nullszaldósak«.” Az Örkény Színház gazdasági igazgatójának tájékoztatása szerint az intézmény jegybevételkiesése márciustól június végéig körülbelül bruttó 110 (nettó 87) millió forint. Puskás Tamás közlése szerint a Centrál március 12-e óta tartó zárlata legkevesebb 300 millió forint bevételkiesés mellett, legalább 200 millió veszteséget „termelt”. A Jurányiban közel 150 program maradt el, ami bruttó 40 millió forint bevételkiesést okozott. „Ez forgó pénz, hiszen ebből fizettük volna a csapatokat, fellépőket, a rezsit, a közreműködő személyzetet – mondja Rozgonyi-Kulcsár –, és nekünk most komoly működési és anyagi nehézséget jelent az is, hogy a pályázatokon lényegesen kisebb összegeket nyertünk, mint a korábbi években. A minden független színház költségvetésében meghatározó szerepet betöltő, úgynevezett működési támogatásunk 27 millió forintról 20 millióra csökkent, függetlenül attól, hogy a szakmai és gazdasági mutatóink jobbak voltak, mint tavaly. A tao megszűnésével az ezt kiegészítő forrásaink többsége is a negyedére csökkent (köztük például az előadó-művészeti többlettámogatás). Ez nemcsak a Jurányi Ház jelenlegi színvonalának megtartását veszélyezteti, hanem a FÜGE inkubáló, felkaroló, támogató szerepét is a független színházi területen.” (A Jurányi helyzetéről lásd korábbi interjúnkat: „Már szorul a hurok”, Magyar Narancs, 2019. október 3.)

Az anyagi nehézségekről képet kaptunk, az intézményvezetők mégsem a jegyárak emelésében gondolkodnak. „A jegyáremelés abszurdum, a csökkentés viszont nem fér bele” – mondja Puskás Tamás. Már csak azért sem, mert „utoljára egy éve emeltünk, az ország egyik legdrágább színháza vagyunk”. A Jurányi is nemrég emelte az árait a taotámogatás megszűnése miatt. „Nem érzem korrektnek, hogy pont egy ilyen mindenki számára nehéz gazdasági és mentális helyzetben még jegyárat is emeljünk. Inkább olyan feltételekkel és kompromisszumokkal játszanánk, amelyek ezt nem teszik szükségessé” – mondja a ház ügyvezetője, hozzátéve, hogy valószínűleg elkerülhetetlen lesz, hogy minden egyes előadás sorsáról egyenként döntsenek. A Katona sem tervez emelni: „A leállást sok nézőnk pénztárcája is megsínylette, ezért akár kontraproduktív lehet egy általános áremelés. A Katona mindig törekedett arra, hogy az előadásai minél szélesebb nézői réteg számára elérhetők legyenek, a jövőben is ezt a gyakorlatot folytatjuk” – hangsúlyozza Máté Gábor.

A friss kormányrendelet szerint május 28-tól bizonyos szabályozásokkal ugyan, de tarthatók szabadtéri rendezvények, sportesemények, kiállítások vagy előadások. A kulturális és sportrendezvények látogatására közös szabályok vonatkoznak. Ezek szerint a szabadtéri rendezvények nézői – a páholyok kivételével – csak minden negyedik ülőhelyet foglalhatják el, a közvetlenül egymás mögötti helyeket nem. Az egymás mellett és a különböző sorokban ülők között is legalább 1,5 méteres távolságot kell biztosítani. A szabadtéri rendezvények nézői – a nézőtéren kialakított ülőhelyeken kívül is – kötelesek védőtávolságot tartani. Az Emmi tájékoztatása szerint minden intézmény kidolgozta az újranyitás menetét, amelyet az érvényben lévő korlátozásokhoz és óvintézkedésekhez igazítottak, és mindent megtesznek az emberek biztonságáért.

A Miskolci Nemzeti Színháznak kőszínházi játszóhelyei mellett van egy közel 600 férőhelyes nyári, szabadtéri színháza is. „Amint lehet, vélhetőleg június közepétől szeretnénk játszani” – mondja Béres Attila igazgató. „A meglévő repertoár előadásai mellett, bármilyen fura, a karantén utáni első, új premiert is megtartjuk.” Ezzel szinte biztos, hogy elsők és egyedüliek lesznek országosan. Mindez úgy lehetséges, hogy a miskolci színházban már egy ideje maszkban, nehezített körülmények között, de zajlanak a próbák, hogy abban a pillanatban, amint fogadhatnak nézőket, játszani tudjanak. A szabadtéri színház egy-egy előadásán 200 ember vehet majd részt. Egyelőre még ötletel a színház vezetése, hogyan lesz a beengedés, mérjék-e majd az emberek lázát, legyen-e ajánlott a maszkhasználat.

 

Mit hoz a jövő évad?

A lapunk által megkérdezett valamennyi színház kénytelen volt módosítani a jövő évadról szóló elképzelésein. Kevesebb bemutatót terveznek, más büdzsével, variálható premierdátumokkal. „Egyelőre optimista az évadtervünk. A szokásos menetrendben készülünk 3-3 bemutatóval a nagyszínpadon és a Kamrában, kettővel pedig a Sufniban, és a koronavírus miatt elhalasztott két produkciót, Novák Eszter és Dömötör András rendezését is bemutatjuk” – ecseteli Máté Gábor. A Centrál Színház igazgatója úgy fogalmaz, „tejködben állunk, bármit képzelhetünk arra az időre, amikor kitisztul. Komoly anyagi korlátok között két nagy és két kisszínpadi bemutatót tervezünk. A műsorpolitikánkat is befolyásolja a helyzet, igyekszünk inkább erős vígjátékokra építeni, de mindenképpen sarkos fogalmazású előadásokkal jövünk majd”.

Hétéves a Jurányi, ez alkalomból Rozgonyi-Kulcsár Viktória úgy tervezte, hogy felkér rendezőket, társulatokat, hogy a Jurányi profiljához jól illeszkedő produkciókat hozzanak létre, ám ezt most nem tudják megvalósítani. „Ez egy átmeneti évad lesz. Újdonságok azért lesznek bőven így is, a tervek szerint lesz 6 saját és 6 befogadott bemutatónk” – mondja. „Rövid távra tervezünk, hogy ne süljünk bele az ígéreteinkbe – hangsúlyozza Béres Attila –, a világháború után nagy zenés színházi, vígjátéki dömping volt a színházakban, klasszikus színháztörténeti példa ez. A Miskolci Nemzeti Színház nem a könnyített évad lehetőségét választotta. Arra a sokszínűségre törekszünk, ami az elmúlt öt évben meghatározta a színházat. A következő évad rendezői sok olyan darabot választottak, amelyek arról szólnak, hogy a legkegyetlenebb helyzetben is lehet humorral, iróniával, finom cinizmussal reagálni. Kicsit a színházról is akarunk majd beszélni, a keserű helyzetekről keserűség nélkül.” A miskolci intézményvezető azt mondja, mindenképpen pótolni fogják a járvány miatt elmaradt előadásokat, de a következő évadra nem árulnak bérleteket. „A bérletvásárlás a néző bizalmát mutatja – így Béres –, de hogy ez a bizalom a kiszámíthatatlan helyzet okán ne csorbuljon, úgy határoztunk, hogy kizárólag jeggyel lesznek látogathatók az új előadásaink. Ugyanakkor elsőbbséget biztosítunk a jegyvásárlásnál a volt bérleteseinknek, hiszen van, aki már negyven, sőt ötven éve elkötelezett híve a színházunknak.”

Neked ajánljuk