Színház

A védőbeszéd

Színház

Persze akár az ógörög tragédiák örök színpadi életképességén is csodálkozhatnánk, de azért az igazi meglepetést mégis Szókratész, illetve Platón szerzi az utókor számára. Merthogy adott egy 2400 éves, határozottan nem színpadra szánt szöveg, amely részben törvényszéki védőbeszéd, részben filozófusi önarckép – és a mű mégis rendre hálás játéklehetőséget teremt egy-egy teherbíró, ambiciózus (és talán éppen nem a képességeinek megfelelően foglalkoztatott) férfiszínész számára. Haumann Péter és Jordán Tamás emlékezetes produk­ciói­nak nyomában most Makranczi Zalán rugaszkodik neki az egyszemélyes vállalkozásnak, amely titkon a színház (és a politika) legfontosabb kérdését firtatja: tud-e hatni a közönségre (és a közösségre) az őszinte és okos szó? Az előadás aktualitása tehát garantált, és napjainkhoz illő Makranczi fiatal és dühös Szókratésze is. A beszélő okossága ugyanis jogos indulattal elegyedik, hiszen a filozófusi bölcsesség sem feledtetheti vele, hogy méltatlan helyzetben van és az életéért küzd. A szókratészi–platóni monológ értelemszerűen kamarajellegű előadása csakis a meggyőzőerő és a kapcsolatteremtő készség csúcsra járatásával működhet – és e téren Makranczi jobb teljesítményt nyújt Szókratésznél, aki athéni bíráinak csak a kisebbségét tudta hajdan maga mellé állítani. Makran­czit, úgy lehet, erős többség támogatná, hála intellektuális fegyelmének, jól értelmező és jól érthető megszólalásainak, no meg átütő színpadi szexepiljének. Noha Czeizel Gábor rendezése kevés ötlettel – és még kevesebb hasznos ötlettel – segíti színészi működését: a nézőtéri borítékkihelyezés vagy a képzeletbeli pergamentekercs játékai inkább bürökpoharat érdemelnének, semmint fölmentést. Szinte csak a vádló mondatainak bejátszása töri meg a bal kézzel elhullajtott ötletmorzsák sorozatát: Jordán Tamás hangján meghallatni velünk Melétosz szavait egyszerre frappáns és tiszteletteljes gesztus.

Spinoza, április 19.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.