Színház

Legalább három témája/címe volt a darabnak, amíg a végső – végső? – kialakult: először mint román–magyar focimérkőzés került szóba, majd „belekeveredett” egy klasszikus mű, az Amphitryon (ennek most nyomát sem lelem), aztán hirdették Ustawka címen is, végül bemutatták Dongóként (ez a cím kicsit fityeg rajta, az egyik szereplő neve).

„Jó értelemben vett kulturális területfoglalásra készülünk” – mondja Fekete Péter, aki a rossz emlékeket idéző „nemzeti cirkuszművészeti stratégia kidolgozásáért felelős miniszteri biztos” címet viseli. Közben egyre jobban jön fel az újcirkusz és a szociális cirkusz.

Ezek szerint mégis van hős és katarzis is, amit Kerényi Imre pár éve annyira hiányolt a magyar színházból. Olyan tragikus hős, aki a tisztesség elvesztése és az égő áldozat közül az utóbbit választja. Valódi, drámai dilemma ott fenn a színpadon, és tanulság idelent a vörös bársonyszékben. Mintha az idők megint a nagy, tragikus hősöknek kedveznének.

Nemrég vették át az egyik legrangosabb európai kulturális díjat. A magyar állam vezetői nem mentek el a díjátadóra, megjelent viszont a Krétakörnél a NAV.

Fáklyászenék és költemények, országosan megünnepelt jubileumok és hódolattal elkeresztelt tyúkhúslevesek – a régi magyar közönség hamar kitanulta a módját, hogyan tisztelegjen kedvenc színészei előtt.

Húsz éve oszlopos tagjai a legendás inárcsi színjátszásnak, és alapítói az abból kinövő, egyre sikeresebb KB35 Inárcs társulatnak. A MU Színházban látható Engedjki! az első előadás, ahol a hasonlóságuk a rendezői koncepció része.

Egyre inkább nevetni és a valóságról pár órára megfeledkezni vágynak a színházba járók – a színházak pedig kénytelen-kelletlen követik az igények változását. A tendencia a függetleneket sem kíméli.

Mit nézel? Nem láttál még táncost beszélni? Szerintem érted, amit mondok, ha nem, akkor esetleg nem is akarod érteni.

A Farkasréti temetőben búcsúztatták a Nemzet Színészét. Képek kommentár nélkül.

A humanista vamphoz, Marlene Dietrichhez fűződő viszonyáról mesél Boomerang Baby című koncertestjén. Ascher Tamás Sirályában egy negyvenes színésznő összes fortélyát, félelmét, fittségét sűríti Arkagyina alakjába. Amúgy pedig elege van abból, hogy lehúzza a sok negativitás, amit maga körül tapasztal.

A progresszív magyar színház fontos színésze ma főleg külföldön játszik. Fájlalja, hogy így van, de nem elégedetlen. Határozott ízlése és véleménye van a magyar színházról, de sajnálkozás helyett inkább teszi a dolgát, és örül, hogy „szabad levegőn van”.