rés a présen: Hogyan kerültél a Színház- és Filmművészeti Egyetem fizikai színházi szakára?
Nagy Henrik: Az általános iskolában három foglalkozás közül lehetett választani: néptánc, dráma és úszás. A drámát választottam, mert nagyon szerettem a verseket. Gyermekként Papóm, Nagy Gusztáv író, költő sokszor mesélt a szavak színes világáról. Jártam a Nyári Oszkár vezette Karaván Színházba, felvételiztem a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépbe, játszottam a Bárka Színház Iskola a határon című előadásában, miközben sajnos végleg elsüllyedt a Bárka, és utána három éven keresztül kopogtam az SZFE kapuján, mire beengedtek. Horváth Csabával előtte dolgoztam együtt a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, a Mester és Margarita előadásban, és nagyon be akartam kerülni az osztályába.
rap: Milyenek voltak az SZFE-s évek?
NH: Rengeteg tudást kaptam, de nehéz is volt, többek között azért, mert csak egy osztályvezető tanárunk volt. Az ötödik évben – amikor a kiszervezés történt – már kevésbé voltam jelen. Pultosként dolgoztam egy romkocsmában, és a keresetből minden hónapban külföldre utaztam: színházi workshopokra jártam, vagy éppen magam tartottam azokat. Közben a szakdolgozatomat írtam. Amikor a srácok elfoglalták a Vas utcát, teljes mértékben támogattam őket, de már fél lábbal nem voltam ott.
rap: 2019-ben Lakatos Menyhért Füstös képek című regénye nyomán rendezted a vizsgaelődásodat. Mennyire határozta meg ez a későbbi pályádat?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
