ŐSZI PROGRAMAJÁNLÓ - Interjú

„Gyakrabban kellene vezetőt váltani”

Erdődi Katalin színházigazgató

Színház

Az év eleje óta dolgozik a Trafó vezetőjeként, most az intézmény új célkitűzéseiről kérdeztük.

Magyar Narancs: Mióta kötődsz a Trafóhoz?

Erdődi Katalin: A kezdetek, azaz 1999 óta jártam rendszeresen a Trafóba; később önkénteskedtem is ott. 2004-ben, egy háromfordulós állásinterjú után három évig dolgoztam is itt programszervezőként. Utána szabadúszóként működtem közre, például a dunaPart szakmai programjának koordinátoraként. Majd többévnyi párizsi, németországi és bécsi tartózkodás után most, 2025-ben tértem vissza a Trafóba.

MN: Az idők folyamán milyen változásokat láttál a Trafóban?

EK: Egy új, egyedülálló intézményt mindig nagy kíváncsiság övez, ez így volt a Trafó esetében is. Történelmi idők voltak. Újdonság volt, hogy kortárs művészetet, táncot, színházat, performance-ot lehetett látni. Ráadásul a Trafó nagyon sok külföldi művészt mutatott be. Az elmúlt években inkább a hazai alkotók kerültek előtérbe, de ennek kultúrpolitikai okai is vannak. A független előadóművészek szempontjából nagyon fontos volt a 2008-as előadó-művészeti törvény, amellyel stabilizálódni látszott a terület finanszírozása, és úgy tűnt, van politikai akarat is ennek hosszabb távú támogatására. A Trafó éves működési támogatást kap a fenntartójától, a fővárosi önkormányzattól – 2020-ig a minisztériumtól is kapott. A független művészeknek, társulatoknak pályázniuk kell a támogatásra; a 2008-as törvény egyik vívmánya az volt, hogy magasabb összegű támogatást sikerült kiharcolni a terület számára, és ez érezhetően sokaknak nyitott meg lehetőségeket. Ez a finanszírozás mára a töredékére csökkent, ha nyer is valaki, abból nem tud megcsinálni egy produkciót – ilyenkor a Trafó megpróbálja kipótolni a szükséges pénzt. De persze a Trafó programköltségvetése sem nőtt, miközben a költségei igen, nem csekély infláció van, ami nagy kihívás, mert ahhoz, hogy ne csökkenjen a művészeti programra fordítható pénz, a működési támogatás jelentős növelésére lenne szükség.

MN: Mennyi a fővárostól kapott éves támogatás?

EK: Nem egészen 463 millió forint, az államtól éves szinten kapott bértámogatással együtt pedig úgy 497 millió.

MN: Ha egy művésznek sikerül valamennyi támogatást szerezni, ezzel keresi meg a Trafót?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.