MN: Téltől tavaszig dolgozott külföldön. Mi volt ebből az időszakból önnek a legfontosabb?
AR: Nagyon jó volt elmenni innen, egyrészt. Másrészt odakinn az ember tiszta lappal indul. A nulláról, mert nem tapad hozzá semmi. Ott csak az van, amit tudok vagy nem tudok. És ez nagyon jó, mert csak az számít, amit csinálok, és csak ettől függ, hogy a próba, az előadás aztán
| ||
működik-e, vagy sem. Egyrészt tehát megerősít. Másrészt gazdagít is minden olyan színházzal való találkozás, ahol máshogy dolgoznak, mégis nyitottak rád. Ez ismeretlen terep, az ilyenen melózni mindig jó. Az ember nem tudja, mi van ott, nem tudja, hogy ahogy gondolkozik, az átadható-e, de inspiráló megtalálnom egy másik kultúrában azt, ami közös. Csupa olyan helyzet adódott, amiben nem volt részem az elmúlt időszakban. Feltöltődést jelentett.
MN: És milyen volt visszajönni?
AR: Nem jó, de jó.
MN: Az milyen?
AR: Borzalmas, ami itt van, és ez egyre nyomasztóbb. De én nem tudok innen elmenni. Ez a hazám, szóval nagyon jó ide visszajönni. Minden, amit tudok, ami kinn érdekes bennem, a kultúrám, a gyökereim, az mind ez. De folyton szembesülni azzal, ami itt van, az meg nagyon rossz. Mondok egy példát: a Budapestre tartó Sankt Pölten-i vonaton van wifi. Ahogy átlépi a magyar határt, megszűnik. Egyből. Hogy ne legyenek illúzióid.
MN: Ön azok közé tartozik, akiknek már van nevük külföldön, és hívják is dolgozni. Ha akarna, pár évre simán ki tudna innen szállni.
AR: Most elmenni innen? Amikor ordítani kell? Nem… A külföldi karrierem épül így is, és az a fél év, amit majd jövőre is külföldön dolgozom, nekem pont elég.
Alföldi Róbert tavasszal részt vett a Nyitottak vagyunk kampányban, ahol azt mondta videoüzenetében, hogy „melegként lemenni egy edzőterembe, az megint egy pluszszorongás”. Erről is megkérdeztük: „Természetes és normális életet élek. De nem akartam kiállni soha, hogy verjem a mellem, hogy meleg vagyok. De mivel itt – ahogy mondani szokás – egyre inkább fokozódott a helyzet, végül úgy gondoltam, hogy érdemes elmondani, így élek.”
A teljes interjút a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatják.
