| ||
Magyar Narancs: Azzal egy időben, hogy Az igazi című darabját bemutatták, vagyis valamikor a nyolcvanas évek elején Margaret Thatcher vacsorát adott az általa kedvelt művészeknek. Ön is ott volt a Vaslady asztalánál. Mit keresett ott?
Tom Stoppard: A miniszterelnök partit adott a Downing Street 10.-ben a szívének kedves művészeknek. Elég nagy felhajtás volt. Egy másik alkalommal pedig egy privát vacsorán találkoztam vele, ahol ő is, én is vendég voltam.
MN: Thatcher sok honfi- és művésztársa – így például Morrissey vagy Mike Leigh – szemében is magát a patás ördögöt testesítette meg. Sokak számára ő volt az első számú közellenség.
TS: Az volt, kétségtelen.
| ||
MN: Ön másmilyennek látta?
TS: Ennél azért bonyolultabb a képlet. Az mindig is világos volt számomra, hogy Thatcher egy igazi nyárspolgár volt. De ahhoz britnek és legalább olyan vénnek kell lennie, mint amilyen én vagyok, hogy lássa, miféle emberek alkották a politikai elitet Thatcher előtt. A politika maga volt a halálos unalom. A politikusok bikkfanyelven beszéltek, minden szavuk előre megírt, papírízű nonszensz volt. A pártpolitikai beszéd is ezen a színvonalon zajlott; egy olyan nyelven, aminek egyetlen célja az volt, hogy semmilyen konkrétumot ne kelljen elárulni, nehogy a végén még számon lehessen kérni valamit. És akkor felbukkant ez a nő, és ahogy mondani szokták: ami a szívén, az a száján. Megdöbbentő jelenség volt. Nekem is, mint másoknak is, tetszett ez a stílus. Ez eddig magánügy, amiért viszont igazán hálás voltam neki, az a lapnyomdákat tömörítő szakszervezetekkel szembeni fellépése volt. A nyomdák tulajdonképpen zsarolóként léptek fel az újságokkal szemben. Az újságírás maga volt a szívem csücske, a pályámat újságíróként kezdtem, szóval ez igazán a szívügyem volt. A nyomdák pedig visszaéltek a hatalmukkal. A maga nemében nagy dolog volt, hogy Rupert Murdoch kicselezte a szakszervezeteket. Egyszerűen megkerülte őket. Valódi hőstett volt ez a részéről, túljárt a nyomdacápák és gengszterek eszén, ám sajnálatos módon, ezzel párhuzamosan sikerült lezüllesztenie az újságírást. Tudom, nem Murdochról és az újságírásról szeretne kiselőadást hallani, csak még annyit ehhez: amikor a legnagyobb brit bulvárlap elkezdte feljebb pozicionálni magát, Murdoch jól látta meg, hogy ezzel a bulvárújságírás legalja felszabadul. És a jó szimatú Rupert fogta magát, és benyomult a piac legaljára.
