rés a présen

Fél színpadnyi bálna

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. május 7.

Színház

Kocsis Pál színész, rendező

rés a présen: Sokat foglalkoztatott színészből tavaly egy menő vidéki bábszínház művészeti vezetője lettél. Mi vezetett téged Veszprémbe?

Kocsis Pál: Inkább ki: Markó Róbert, a Kabóca igazgatója. Kecskeméten rendezte a Gardéniát, ott ismerkedtünk meg, aztán elmentem a Vaskakas Bábszínházba, Győrbe, ahol meg tudtam nézni az előadásait. Tetszett, hogy olyan bábszínházat csinál, amely kortalan, párhuzamosak a történetek, és a játszókkal is történik valami. Aztán előállt azzal, hogy megpályázza a veszprémi bábszínház igazgatását egy művészeti tanáccsal, amelyben Boráros Szilárd, Ladányi Andrea táncművész és Nagy Orsolya dramaturg is benne van. Most így vagyunk egy team. Cél, hogy a legjobb bábszínház legyünk, és minden korosztálynak játsszunk. Ennek a színészi részéhez tudok hozzátenni.

rap: Mi a munkátok eddigi eredménye?

KP: Elsősorban egy új repertoárt kellett felépíteni, így születtek saját produkciók is, amelyek között voltak olyanok, amelyek már megszülettek máshol, illetve teljesen újak is. Az Édes hazám című versantológiából élő zenével és bábbal készült egy előadás, amelyben játszom is, de csak azért, mert kellett egy öreg színész, és épp kéznél voltam magamnak. Ez az első olyan produkció, amely tükrözi a saját gondolkodásomat a bábról, az irodalomról. A középiskolások imádják, ha sikerül elhívni őket. Ladányi Andrea készített ATS címmel egy előadást, A. Tóth Sándor, veszprémi kötődésű festő munkásságától ihletve. Nincs lineáris története, nem a bábra alapul, illetve a színész önmaga bábja benne. Markó-Valentyik Anna előadása, a Gréta pedig egy szövevényes, környezetvédő mese, amelyben van marionett és egy fél színpadnyi bálna. Iszonyú jó hangulatú.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.