rés a présen: Sokat foglalkoztatott színészből tavaly egy menő vidéki bábszínház művészeti vezetője lettél. Mi vezetett téged Veszprémbe?
Kocsis Pál: Inkább ki: Markó Róbert, a Kabóca igazgatója. Kecskeméten rendezte a Gardéniát, ott ismerkedtünk meg, aztán elmentem a Vaskakas Bábszínházba, Győrbe, ahol meg tudtam nézni az előadásait. Tetszett, hogy olyan bábszínházat csinál, amely kortalan, párhuzamosak a történetek, és a játszókkal is történik valami. Aztán előállt azzal, hogy megpályázza a veszprémi bábszínház igazgatását egy művészeti tanáccsal, amelyben Boráros Szilárd, Ladányi Andrea táncművész és Nagy Orsolya dramaturg is benne van. Most így vagyunk egy team. Cél, hogy a legjobb bábszínház legyünk, és minden korosztálynak játsszunk. Ennek a színészi részéhez tudok hozzátenni.
rap: Mi a munkátok eddigi eredménye?
KP: Elsősorban egy új repertoárt kellett felépíteni, így születtek saját produkciók is, amelyek között voltak olyanok, amelyek már megszülettek máshol, illetve teljesen újak is. Az Édes hazám című versantológiából élő zenével és bábbal készült egy előadás, amelyben játszom is, de csak azért, mert kellett egy öreg színész, és épp kéznél voltam magamnak. Ez az első olyan produkció, amely tükrözi a saját gondolkodásomat a bábról, az irodalomról. A középiskolások imádják, ha sikerül elhívni őket. Ladányi Andrea készített ATS címmel egy előadást, A. Tóth Sándor, veszprémi kötődésű festő munkásságától ihletve. Nincs lineáris története, nem a bábra alapul, illetve a színész önmaga bábja benne. Markó-Valentyik Anna előadása, a Gréta pedig egy szövevényes, környezetvédő mese, amelyben van marionett és egy fél színpadnyi bálna. Iszonyú jó hangulatú.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
